Október - 2019
H K S C P S V
  01 02 03 04 05 06
07 08 09 10 11 12 13
14 15 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31  

Állampolgári Tanácskozás/ÁT

A reprezentatív demokrácia, – vagyis hogy az állampolgárok képviselőket választanak az őket érintő döntések meghozatalára – azt a látszatot keltheti, hogy a hétköznapi emberek, véleménye, reményei, félelmei csak a politikai rendszer környezetét alkotják. Ebben a felfogásban a döntéshozók és a szakértők jól-informáltak és kompetensek a döntések meghozatalát illetően, a hétköznapi ember pedig kevéssé tájékozott szakpolitikai ügyekben és ezért sokszor kevésbé érdeklődik is ezek iránt.

Ezzel szemben a deliberatív demokrácia elképzelése és gyakorlati alkalmazásai – az úgynevezett deliberatív módszerek – arra a feltételezésre épülnek, hogy a szakértők ésdöntéshozók sem mindig látják előre döntéseik következményeit, és a döntéseiket élvező – vagy éppen elszenvedő – állampolgári közösség is lehet olyan ismeretek, szempontok és vélemények birtokában, amelyeket érdemes megfontolni egy döntés meghozatalánál. Ezeknek a deliberatív módszereknek egyik legrégebbi és legelterjedtebb formája az állampolgári tanácskozás.

Az állampolgári tanácskozás, egy összetett, többnapos folyamat, amelynek célja, hogy biztosítsa tájékozott állampolgárok részvételét a szakpolitikai döntéshozatalban. A módszert Ned Crosby alkotta meg 1971-ben, az amerikai demokrácia olyan sajátos problémáira keresve megoldást, mint az alacsony politikai részvétel, a lobbicsoportok hatása a döntéshozatalra vagy a politika növekvő mediatizáltsága. Mindezek a problémák együttesen elválasztják az állampolgárokat a közügyektől, a közügyek megvitatásától és végeredményben a közös cselekvés és problémamegoldás lehetőségétől.

Eredeti angol neve – „citizens’ jury”, vagyis közvetlen fordításban „állampolgári esküdtszék” – onnan származik, hogy a technika az angolszász esküdtszék felépítését és szellemiségét követi. Ennek alapja az a feltételezés, hogy 12-30 állampolgár képes objektív és független döntést hozni egy problémával kapcsolatban a témáról való ismeretszerzés, illetve az érvek és ellenérvek meghallgatása után. Ebből következik, hogy a módszer leginkább egy konkrét, a közösség életét befolyásoló szakpolitikai kérdés eldöntéséhez nyújthat segítséget.

A résztvevők a folyamat során együtt töltenek néhány napot, amely alatt meghallgatják a szakértők véleményét, megismerkednek a különböző nézőpontokkal, a hozzájuk kapcsolódó különböző értékekkel és érdekekkel. Ahogyan a deliberatív közvéleménykutatás, az állampolgári tanácskozás is komoly hangsúlyt helyez a témáról való ismeretszerzés mellett a felmerülő kérdések, dilemmák megvitatására a résztvevők körében – azaz az állampolgári deliberációra.

A folyamat végén az állampolgárok ajánlásokat fogalmaznak meg, amelyeket azután átnyújtanak a döntésért felelős hatóságnak és/vagy személyeknek. Ideális esetben az ajánlásokat figyelembe veszik és felhasználják a döntések meghozatalánál. A módszert számos helyen alkalmazták már a világban az Egyesült Államoktól Indiáig. Leginkább az angolszász országokban elterjedt, mert ezek bírói gyakorlata hasonló elveken alapul, így az állampolgári tanácskozás elképzelése könnyen illeszkedik a kulturális közegbe. Gordon Brown angol miniszterelnök nyilatkozataiban egyenesen az angol politika egyik kiegészítő intézményeként beszél az állampolgári tanácskozások intézményéről.

A Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézete 2008 nyarán kutatást végez a Kaposvári kistérségben. Az intézet már hosszú évek óta folytat kutatásokat különböző témákban Kaposváron és környékén, elsősorban az információs társadalom témakörében, de számos egyéb, mint például általános iskolások sikerei, életútja, előmenetele témában is.

A terepen korábban, helyi lakosokkal, döntéshozókkal és a civil szféra képviselőivel végzett fókuszcsoportos vizsgálatokból és interjúkból leginkább az derült ki, hogy az emberek a munkanélküliséget, munkahelyek és így a megfelelő jövőkép hiányát tekintik a legnagyobb problémának a térségben, ez a probléma tart leginkább számot a közérdeklődésre. Az előzetes terepmunka alkalmával az is feltárásra került, hogy az Európai Unió nem igazán játszik szerepet az emberek mindennapi életében, nincsen jelen, az emberek nem tájékozottak e tekintetben annak ellenére, hogy számos, különböző méretű, EU által finanszírozott fejlesztési beruházás valósult meg a térségben az utóbbi időben.

Ilyen módon két téma került kijelölésre a kaposvári kutatásra:

  • munkanélküliség és munkahelyteremtés a kaposvári kistérségben
  • az Európai Unió és a foglalkoztatáspolitika

Ez a kutatás egy európai, EU által finanszírozott kutatás részeként valósult meg (http://www.intune.it/), amely az európai integráció különböző aspektusaival foglalkozik, s többek között célja az állampolgári részvétel erősítése, a közvélemény mozgósítása. Ezért a kutatás ezen szakasza részvételen alapuló, „csoportos” módszerekkel történt: egy deliberatív közvéleménykutatás és egy állampolgári tanácskozás formájában.

Az IntUne (Integrated and United? A Quest for Citizenship in an Ever Closer Europe) kutatási projekt egyike az az állampolgárság témakörébe tartozó projekteknek a hatodik keretprogramon belül. Az IntUne egy négyéves kutatási projekt, amely 2005. szeptemberében indult. 29 európai intézmény és több mint 100 kelet- és nyugat-európai kutató vett részt ebben a Siena-i Egyetem által koordinált projektben.
Napjainkban, amikor az EU egy sor fontos kihívással néz szembe és sokan megkérdőjelezik legitimitását és demokratikus voltát, fontossá vált annak kutatása, hogy létezik-e EU-állampolgárság, illetve hogyan jött/jöhet ez létre. 
A kutatás fő célja annak vizsgálata, hogy miként változott az állampolgárság fogalmának jelentése az integráció elmélyítésének és az EU bővítésének hatására. A kutatási projekt az integráció és decentralizáció hatását az állampolgárság három tényezőjének szempontjából vizsgálta: az identitás, a reprezentáció és a kormányzati hatáskörök szempontjaiból.

 

Civil tanácskozási módszerek

Utolsó frissítés: 2018.11.30.