Már nem az a cél, hogy annyi hallgató tanuljon a Budapesti Corvinus Egyetemen, amennyi csak befér a Fővám téri épületbe, hanem, hogy az immár alapítványi struktúrában működő intézmény nemzetközi minta mentén szerveződjön – jelezte a Portfolio-nak adott interjújában Takáts Előd. A Budapesti Corvinus Egyetem pár hónapja kinevezett rektora arról is beszélt, hogy ebben az új modellben az oktató-hallgató arányt 1:12-höz közelítenék a jelenlegi 1:20 arányról. A külföldről hazaérkező közgazdásszal beszélgettünk a szenátus és a kuratórium egészséges munkamegosztásáról, a rendelkezésre álló forrásokról, valamint az egyetem pénzügyi stabilitásáról. Kitért arra is, hogy elit egyetem szeretnének lenni, de nem a mostani elit gyerekeit akarják képezni, hanem a jövő elitjét, ennek megalapozásához pedig egy esélyegyenlőségi programot is létrehoznak.
A magyar egyetemi reformok sorában az első fecske volt a Budapesti Corvinus Egyetem. Hol tart most a 2018-ban útnak indított folyamat?
Takáts Előd: Az elmúlt években leraktuk az alapokat ahhoz, hogy a Corvinus fenntartható és dinamikus pályára álljon. Ebben jelentős szerepe volt a független finanszírozási bázisunknak is, amely szintén a modellváltáshoz kapcsolódik, és amely lehetővé tette, hogy idén júliusban a felvett hallgatók számának csökkentésével olyan döntést hozzunk a felvételinél, ami az egyetemet elindíthatta egy teljesen más pályán. Biztosan vannak olyanok, akik még emlékeznek arra, hogy a hallgató-oktató arány volt már 1:24-hez is, amikor annyi diák járt ide, amennyit be lehetett passzírozni a Fővám téri épületbe. A közelmúltban az egy oktatóra jutó hallgatók száma körülbelül húsz volt, ezt a jövőben még lejjebb, a London School of Economics szintjére, 12-re szeretnénk csökkenteni fokozatosan. Az egy oktatóra jutó hallgatói arányszám egy fontos mutatója a rektori programomban szereplő három fontos pillér egyikének, az élményszerű tanulmányok célkitűzésének.
Törekszünk arra, hogy egy diákra dupla annyi figyelem jusson a jövőben egy oktatótól, valamint lehetővé váljon a személyre szabott tehetséggondozás is.
Mindez mellett még más intenzitásnövelő lépéseket is tervezünk, amely során felmérjük mennyire vannak leterhelve a hallgatók. Ha megnézzük, hogy mennyi az óraterhelés, azaz hány órát kell az egyetemmel foglalkozni, ez jelenleg nem túl magas. Nem rosszak a hallgatók eredményei, de ezek azért nem rosszak, mert nagyon okos hallgatókat veszünk fel, ahogy ezt a rekordmagas felvételi pontszámok is tükrözik. A legmagasabb pontszámmal rendelkező, legtehetségesebb diákokat nem olyan nehéz nagy teljesítményre ösztönözni. A cél a még jobb, még piacképesebb tudás – és ezért dolgozni kell! Oktatóknak és a hallgatóknak is. Ezekből a fejlesztéseinkből rajzolódik fokozatosan ki az élményszerű tanulás.
Az elmúlt években hogyan alakult a szenátus és a kuratórium együttműködése a gyakorlatban? Pontosan mi az, amibe beleszólhat a szenátus?
Ez az alapítványi struktúra viszonylag új modell, még bejáratós. A fő munkamegosztás tiszta: a Corvinust fenntartó alapítvány kuratóriuma tervezi meg a nagy egyetemi missziós stratégiát, valamint a költségvetést érintő döntéseket is az alapítvány döntéshozói hozzák meg. A szenátus pedig amellett, hogy aktívan véleményezi és befolyásolja a stratégiát vagy a költségvetést, dönt a belső szabályozási és tanulmányi kérdésekről. Rektorként pedig az operatív feladatok ellátásáért felelek. Ennek a struktúrának van egy írott viszonyrendszere, azonban nagyobb kérdés az, hogyan tölthető meg tartalommal. Célunk, hogy kialakuljon egy egészséges munkamegosztás.
A tervek egyik kritikus pontja a finanszírozás, mik azok a pillérek, amelyek fenntarthatóvá teszik az egyetemet pénzügyileg?
A Corvinus a vagyontárgyak tekintetében is erős. Nemcsak épületeket birtoklunk, hanem a Mol és a Richter osztalékjövedelme egy olyan bázist képez, amely az egyetem alaptevékenységétől függetlenül tudja támogatni az oktatási és a kutatási tevékenységünket. Nyilván az osztalék változhat évről-évre, de az a biztonság, hogy egy ilyen nagy méretű – körülbelül egymilliárd eurós – alapítványi vagyon van az egyetem mögött, amely a nyugat-európai egyetemek között is magasnak számít. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan tudunk támaszkodni egy olyan bevételi forrásra, amely független az egyetem napi működésétől. Továbbá ez segítségünkre volt a hallgató-oktató arány normalizálásakor is.
A modellváltásból mit éreztek meg az egyetem hallgatói?
A diákjaink számára nem sok minden változott, de ami mégis, az pozitív irányba. A Corvinus ösztöndíj nemcsak magasabb a többi hazai egyetem ösztöndíjánál, de nem is járulnak hozzá olyan kötöttségek, mint az állami ösztöndíjhoz. Emellett vannak olyan egyetemi projektek, amik önmagukban is finanszírozandók, pályázati pénzek, kutatási projektek, amiket az egyetem eddig is beszerzett. És ehhez adódik harmadik finanszírozási forrásként az a tandíj, amit önköltséges hallgatóink fizetnek. Ennek kapcsán meg kell említenem, hogy az önköltséges hallgatóink átlagosan olyan magas pontszámmal érkeznek, hogy más egyetemeken állami finanszírozásra lennének jogosultak. Az, hogy a mi fizetős képzésünket választják más egyetemek ingyenes képzéseivel szemben mutatja a hallgatók értékelik azt a minőséget, amit a Corvinus nyújt. Továbbá az önköltséges hallgatók aránya is nőtt az elmúlt évben.
A szülők és a felvételizőknek nem tartanak attól, hogy a Corvinus-ösztöndíjasok létszáma idővel csökkenhet is?
Úgy gondolom, nem. Habár az elején kommunikálni kellett, hogy az állami ösztöndíj helyett Corvinus-ösztöndíjjal kell számolni, amely több szempontból jobb is lesz. Például olyanok is jelentkezhetnek rá, akiknek az államilag támogatott félévei már elfogytak, de még tanulni szeretnének. Ugyanakkor a szűk keresztmetszet a már említett nagyon magas ponthatár. Jól látszik, hogy az átlagpontszám nagyon magas szinten mozgott, és az utolsó évben konkrétan kilőtt.
Az ösztöndíjon és a csökkenő hallgató-oktató arányon túl milyen további eszközei vannak vagy lesznek az egyetemnek ahhoz, hogy még vonzóbb legyen a diákok számára az egyetem?
A sportlétesítmények ügye fájó pont számomra, mert abból nagyon kevés van az egyetemen. Ezen a téren komoly előrelépésre van szükségünk. A Duna túloldalán épül az új kampuszunk, oda tervezünk új sportolásra alkalmas tereket, ugyanakkor ez még mindig nem annyi, mint amennyire szükség lenne. Nagy adósságunk, hogy az egyetem 70 éves története alatt nem alakult ki az egyetemi sportolás infrastruktúrája, és ezt nem lehet egy-két év alatt helyretenni. Az akarat, a szándék viszont már megvan. Közösségi terekkel, amelyek a hallgatói jólétben szerepet játszanak, sokkal jobban állunk, szakkollégiumi rendszerünk magas szinten is működik, olykor Nobel-díjasok is előadnak eseményeinken. Kollégiumi férőhelyeink is vannak, azokat is bővíteni szeretnénk a jövőben. Ezek mind olyan területek, amelyek nagyon komoly forrásokat igényelnek.
Mennyire vált mára vonzó pályává az egyetemi karrierépítés? Mennyire érzi szükségességét, hogy az új modellben versenyképes fizetések legyenek?
A magánszektorral szemben a magyar egyetemi dolgozók fizetése a közelmúltig nem volt versenyképes. Az oktatói pályát csak az választotta, akinek a szívügye volt a tanítás. Ezen változtattunk és komoly bérfejlesztést hajtottunk végre: az elmúlt pár évben több mint egyharmadával nőttek a jövedelmek, ez pedig lehetővé tette, hogy az oktatók tényleg a munkájukra koncentrálhassanak, ahelyett, hogy másod- vagy harmadállást kelljen vállalniuk a megélhetésük biztosítására. Továbbá bevezettük az új akadémiai életpálya-modellünket. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatóink, illetve a kutatóink eldöntsék, hogy mivel szeretnének jobban, többet foglalkozni. Tehát, mindent megteszünk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott keretet teremtsünk az egyetemi karrier felépítésére.
Az elmúlt évek felvételi adatai alapján nőtt az egyetem népszerűsége a felvételizők körében. Mi az, ami határozottan a Corvinus mellett szól?
A végzett hallgatóinkat szemlélve, látható, hogy nem rossz alapból indulunk: több mint harminc százalékkal többet keresnek, mint a más hasonló egyetemen végzettek. Ha megnézzük a magyar gazdaság vagy a társadalom csúcspozícióját, corvinusos diákot találunk mindenhol. Innen kell még előre lépni, nem feltétlenül hazai pályán akarunk ugyanis versenyezni, hanem azokkal a jó nyugat-európai, észak-amerikai vagy közép-európai egyetemekkel, amelyek szintén alternatívát kínálnak a magyar diákok számára. Megjegyezném, hogy ezzel igenis foglalkoznunk kell, mert egyre több diák számára egy reális elképzelés az, hogy ne Magyarországon tanuljon, hanem olyan intézményben, ahol már most is megvan az 1:12-es arány, amely mellett vonzó kutatási lehetőségeket is kínálnak. A felvett és a beiratkozott diákok elmúlt években látott adatai alapján azt figyeltük meg, hogy a legmagasabb felvételi pontszámot elérőknek már komoly választási lehetőségeik vannak külföldön.
A koronavírus-járvány során jelentős teret nyert az online oktatás, amelynek köszönhetően egyszerűbbé vált a külföldi intézmények kurzusainak látogatása távolról. Ez hozott bármilyen lassulást vagy változást a felvételizők számában?
Érezhető volt egy óvatosság, de alapvető változást nem hozott, így trendfordulót sem tapasztaltunk. A járvány miatt a tavalyi tanév kivételes volt, ösztönözte annak felismerését, hogy versenyképessé kell tennünk az oktatási struktúránkat. Ezt az élményszerű oktatás kapcsán már kifejtettem, viszont a kutatási kultúraváltás is hasonlóan fontos szerepet játszik. A kutatás kultúraváltásánál nem arról van szó, hogy öncélúan minél több publikációt hajhásszunk valamilyen akadémiai szépségversenyben. Sokkal inkább arról van szó, hogy az erős minőségi oktatásnak szeretnénk megteremteni az alapjait. Lényegében a kutatás régi hagyományaihoz nyúlnánk vissza, hiszen azok a szakemberek, akik új tudományos ismeretekkel tudnak hozzájárulni egy adott területhez, azok mélyen ismerik azt, és hitelesen tovább is tudják adni a tudásukat.
A kutatás eddig nem jelent meg hangsúlyosan a Corvinuson, nyilván ennek számos oka volt, de talán a legfontosabb, hogy magas hallgató-oktató arány leterhelte az oktatókat és már nem volt kapacitásuk a kutatásra.
Plusz nehézséget jelentett az is, hogy egyes, nyugaton lévő tudományágakat az elmúlt 30 évben Magyarországon fel is kellett építeni. Tehát, nekünk volt némi hátrányunk az induláskor a közgazdasági képzésben például a matematikához vagy fizikához képest, amelyben az ország hagyományosan erős volt. Ugyanakkor optimista vagyok: a váltásnak már tapasztaljuk az első eredményeit, amely az erősebb kutatási hajlandóságot tükrözi. Vannak oktatóink a magyar piacról, az utánpótlásról gondoskodik a doktori programunk, de nyitunk elismert külföldi professzorok felé is, akik megnyerésével színesedik a palettánk. Az integráció, a nemzetköziesedés jót tesz a nyelvi készségeknek, valamint a kultúrák találkozása is előnyt jelent.
Mennyire nehezítette meg egyébként a célkitűzések elérését a koronavírus-járvány? November végén beszélgetünk: esetleg most készülnek az online oktatás ismételt bevezetésére?
Nem készülünk online oktatásra, de természetesen követjük a járványhelyzet alakulását. Sőt olykor még óvatosabbak is vagyunk, mint a kötelező előírások. Szeretnénk megtartani a jelenléti oktatást, amelyben erősek és jók vagyunk. Az átoltottság mind az oktatók, mint a hallgatók között bőven 90 százalék felett van. Abban az esetben, ha valaki megfertőződik, akkor követjük az általunk felállított egészségügyi protokollt. Az online oktatás ugyanis nagyon rosszul érinti a hallgatókat, nehezíti az ismeretek elsajátítását, a tudásáramlást, sőt befolyásolja a szocializációt, a kapcsolatépítést is, valamint kedvezőtlen hatással van a pályaválasztásra, a pályakezdők karrierépítésére is.
Ezek hogy fognak kialakulni, hogyha mindenki otthon ül a hálószobában a gép előtt?
Az online oktatásnak komoly ára van, amelyet még nem látunk pontosan, de nehéz elkerülni, hogy ezt a fiatal generáció fizesse meg. Egyetemként igyekszünk segíteni a hallgatóinknak, például a pszichológiai tanácsadás megerősítésével, és a másik oldalon törekszünk arra, hogy megtartsuk a jelenléti oktatást.
Említette, hogy az oktatói-hallgatói létszámot a színvonal növelésének érdekében 1:12-es arányra közelítenék. Közben viszont felmerül a célok összehangolásának kérdése, például hogy mennyire szeretne elitképző műhellyé válni az intézmény, és mennyire marad meg az a szemlélet, hogy a vidéki, de nagyon tehetséges diákokat is elérjék és ők is lehetőséget kapjanak az oktatáson keresztül a kitörésre. Nincs a kettő között némi ellentmondás?
Elit egyetem szeretnénk lenni, de nem a mostani elit gyerekeit akarjuk képezni, hanem a jövő elitjét. Ez egy fontos különbség. Nem az a célunk, hogy a minél jobb körülmények között nevelkedő fiatalokat vonzzuk be, és remélni, hogy ők is ugyanolyan jól teljesítenek majd, mint a szüleik, hanem a legtehetségesebbeket oktassuk társadalmi és szociális helyzettől függetlenül. A magyar közoktatás az OECD-országok közül az egyik leginkább szegregált:a szülők társadalmi háttere, iskolai végzettsége nagyon erősen meghatározza a gyerekek társadalmi helyzetét, iskolai végzettségét. A felvi.hu pontszámok alapján vehetünk fel diákokat, ezek azonban nem mindig tükrözik az egyén képességeit, elszántságát, tehát azokat a tényezőket, amelyek a sikerhez szükségesek. Egy kutatásunkból kiderült, hogy ugyan a pontszámok jelentősen emelkedtek, de a diákok társadalmi helyzete nem változott, ugyanígy tipikusan családi háttérrel jönnek. A főváros-vidék megosztás itt sem szerencsés: a családi háttér ugyanúgy számít a vidéki elit gimnáziumban is.
Mit tesz a Corvinus az esélyegyenlőség elősegítése érdekében?
Az egyetem átlátja, hogy ezen a területen aktív társadalmi szerepvállalással tud segíteni. Így indítottuk el a hátrányos helyzetű motivált fiatalok kitörését támogató Illyés Gyula Programot. Nagyon erős a lelkesedés az egyetemen: több kollégám a folyosón állított meg, hogy önkéntesnek jelentkezzen. Részt veszünk továbbá a Tanítsunk Magyarországért programban, ahol a hallgatóink is be tudnak kapcsolódni a hátrányos helyzetű diákok oktatásába. Úgy érzem, hogy a Corvinus Egyetem egésze az esélyegyenlőség és a társadalmi integráció mellett áll.
forrás: portfolio.hu