“A felsőoktatási struktúrába kódolt egyenlőtlenségek”
Műhelykonferencia
Helyszín: Budapesti Corvinus Egyetem
Időpont: 2014. május 7.
Társrendező: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Magyarország 2012-ben első ízben csatlakozott az Európai Bizottság támogatásával működő EUROSTUDENT felsőoktatás-kutatási programhoz. Az immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő vizsgálatban 26 európai ország vett részt. A vizsgálat a felsőoktatásban részt vevő alapképzésben, mesterképzésben, valamint az osztatlan és a hagyományos egyetemi és főiskolai képzésekben tanuló hallgatókra (mind a teljes-, mind a részidős képzésekre járókra) terjedt ki. A magyarországi adatfelvétel 2013 első felében zajlott az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. keretében. Összesen mintegy 17 ezer kérdőív érkezett be, az adatok feldolgozása jelenleg is folyik. A kutatást összefoglaló jelentés nemrégiben készült el, a részletesebb elemzések első bemutatására mostani konferenciánkon kerül sor.
A program két fókusza a felsőoktatás “szociális dimenziójának”, valamint a felsőoktatásban részt vevő hallgatók nemzetközi mobilitásának vizsgálata. Az előadások az EUROSTUDENT adatainak felhasználásával a hallgatói életút egy-egy területének, a nemzetközi mobilitásnak, az időgazdálkodásnak, a továbbtanulás meghatározóinak, a képzési szintek közötti átmenetnek néhány kiemelt kérdését tárgyalják, kitekintésként pedig egy ugyancsak kurrens kutatás adatai alapján képet adunk a felsőoktatás lakossági percepciójáról, megítéléséről.
Bővebb információ és részletes program megtekinthető itt:
Előadások
Kiss László (Educatio Nonprofit Kft., felsőoktatási elemző):
A nemzetközi hallgatói mobilitást meghatározó társadalmi és felsőoktatási tényező
A felsőoktatási hallgatói mobilitással foglalkozó nemzetközi és országonkénti felmérések mind arra utalnak, hogy a Bologna-folyamat egyelőre még messze nem hozta meg azt a várt hatását, hogy elősegíti a nemzeti felsőoktatási rendszerek erős nemzetközi hálózattá válását, a „határok” átjárhatóságát, a nemzetközi mobilitási lehetőségek számának, volumenének erőteljes megnövekedését. Az Európai Bizottság 2011-es közleménye megállapítja, hogy bár az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) nagyszabású változásokat hozott, az alapképzés-mesterfokozat-doktori fokozat struktúra kialakítása és a minőségbiztosítási fejlesztések elősegítették az egyéni mobilitást, a külföldön szerzett felsőoktatási végzettség elismertetése még mindig túl nehéz, az ösztöndíjak és diákhitelek hordozhatósága korlátozott. A strukturális problémákon túl egyéni szinten a megnövekedő anyagi terhek, az egzisztenciális kérdőjelek (munkahely elvesztése, családtól való távollét, stb.) is a mobilitás ellen ható tényezők közé tartoznak.
Az előadásban a EUROSTUDENT V felmérés adatai alapján megvizsgáljuk, hogy a nemzetközi hallgatói mobilitás megítélése milyen összefüggéseket mutat a felsőoktatási rendszer struktúrájával, a felsőoktatási térben elfoglalt hellyel – akár horizontális (képzési területek), akár vertikális (képzési szintek) szempontból. Arra a kérdésre is megpróbálunk választ adni, hogy az egyes képzési területek, illetve képzési szintek között mutatkoznak-e eltérések a nemzetközi programokhoz való hozzáférést illetően; a különböző területeken tanulók másképp látják-e a külföldi tanulmányok elismertethetőségét illetve hasznosíthatóságát, eltérnek-e motivációik, szándékaik. Kik terveznek külföldi tanulmányokat, és kik nem? Utóbbiak miben látják a legfőbb hátráltató tényezőket?
A prezentáció megtekinthető ide kattintva:
Nyüsti Szilvia (Educatio Nonprofit Kft., felsőoktatási elemző):
Nappali tagozatos hallgatók bevételeinek és időgazdálkodásának egyenlőtlenségei
A felsőfokú végzettség megszerzése olyan humánerőforrás beruházás, ami jelentős időráfordítással és anyagi terhekkel jár. A rendelkezésre álló időkeretek mindenki számára ugyanazok (egy nap 24 óra), a meglévő anyagi erőforrások azonban egyenlőtlenül oszlanak meg a különböző származású hallgatók között. A pénz és az idő ugyanakkor kölcsönösen átválthatók egymásba: a szabadidő vagy a tanulásra szánt idő kisebb-nagyobb része pénzszerző tevékenységre váltható, ezért a diákok anyagiakra és időfelhasználásra vonatkozó gazdálkodási stratégiái széles skálán szóródhatnak. A bevételek, kiadások és az egyén rendelkezésére álló idő egyensúlyban tartása döntési helyzeteket szül, ahol a számtalan kimenet közül azt a kompromisszumot kell kiválasztania a hallgatónak, mely egyszerre biztosítja megélhetését és tanulmányai befejezését.
A különböző jellemzőkkel bíró hallgatók lehetőségtere azonban korántsem azonos, a kiválasztott stratégia emiatt csak részben egyéni döntések eredménye: a társadalmi háttérből adódó anyagi kényszerek megnövelhetik a munkára szánt időt vagy hitelek felvételére kényszeríthetik a hallgatókat, miközben másokat a szülőktől való függetlenedés vagy a tapasztalatszerzés vágya hajt a munkavállalás felé. A stratégiák kialakítását a lakhatás is formálja, hiszen az utazással eltöltött idő és a vele járó kiadások, valamint a lakhatási költségek szintén kihatnak az időfelhasználásra és a tanulmányokhoz kötődő anyagi terhek mértékére. Az időfelhasználás ezért közvetetten egy sajátos egyenlőtlenségi dimenzióvá válik a különböző származású hallgatók között, akiket eltérő időgazdálkodási és költségvetési stratégiák jellemeznek.
Az elemzés a EUROSTUDENT V felmérés adatai alapján tárja fel a szociális háttér, az időgazdálkodás és a különféle hallgatói költségvetési stratégiák között meghúzódó kapcsolatokat, és jellemzi az általuk kirajzolt egyenlőtlenségi formákat. A hallgatók depriváltságát így egyszerre két dimenzióban: anyagi erőforrásaik (income-poor) és a rendelkezésükre álló, szabadon felhasználható idő mennyiségében (time-poor) is megragadhatjuk.
A prezentáció megtekinthető ide kattintva:
Pillók Péter (Eötvös Loránd Tudományegyetem Statisztika Tanszék, elemző):
Egy lépéssel távolabbról – a felsőoktatás lakossági percepciója
Meglehetősen sok kutatásunk, információnk és elképzelésünk van arról, hogyan működik a felsőoktatás, mi történik a felsőoktatásban, kik a hallgatók és honnan hova tartanak. Arról azonban, hogy hogyan jellemezhető, milyen főbb paraméterekkel írható le a felsőoktatás társadalmi kontextusa, beágyazottsága, már jóval kevesebb információval rendelkezünk. Ennek a társadalmi kontextusnak az egyik meghatározó eleme az a kép, ahogy a felsőoktatást észleli, megítéli a lakosság. Ennek az elképzelt képnek ismerete annál is fontosabb lenne a felsőoktatással foglalkozó szakemberek és döntéshozók számára, mert ennek fényében alakíthatják ki elképzeléseiket, alakíthatnak ki véleményeket többek között olyan fontos és aktuális szakmapolitikai kérdésekben, mint a felsőoktatás finanszírozásának „igazságos” módja, vagy akár a magyar diploma és diplomás munkaerő külföldi hasznosulásnak módja.
Az előadás során egy 2013-ban végzett empirikus kutatás alapján megvizsgáljuk, hogy milyen képpel, milyen társadalmi „imázzsal” rendelkezik a hazai felsőoktatási intézményrendszer és annak egyes elemei. A teljesség igénye nélkül a következő témákat érinti az előadás: a diploma és a felsőoktatás helyzete, értékét, mérete, a magyar diploma értéke a megkérdezettek szerint nemzetközi viszonylatban, strukturális és egyéni finanszírozási kérdések, valamint a sikeres bejutás feltétele. Az elemzés során kíséreltet teszek arra, hogy látens változók képzésével jellemző mintázatokat, véleménycsoportokat alakítsak ki, majd ezeket nagy vonalakban jellemzem.
Lesznek sztereotípiák, amelyek megerősítést nyernek és lesznek olyanok, amelyeket el kell majd vetnünk a felsőoktatás társadalmi megítélésének vizsgálat eredményei kapcsán.
Az elemzés alapját a TÁMOP – 7.2.1.-11/K-2012-0005 számú projekt „Felsőoktatás társadalmi percepciójának megítélése – kvalitatív és kvantitatív felmérés, országos és regionális reprezentatív attitűd vizsgálatok, elemzések, kutatásfejlesztési szolgáltatás” jelenti, amelynek megrendelője az Oktatási Hivatal, a kutatást pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara végezte.
A prezentáció megtekinthető ide kattintva:
Bander Katalin (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, kutató-elemző, BCE Szociológia Doktori Iskola, doktorandusz):
Átlépés a felsőoktatásba – a tipikus és a rendhagyó hallgatói utak jellemzői
Magyarországon az 1990-es évek végétől érzékelhetővé váltak annak a folyamatnak az összetett hatásai, amelyet az átlagos iskolai végzettségi szint gyors ütemű növekedése, a középiskolai oktatásban való részvétel általánossá válása, valamint ezzel párhuzamosan a felsőoktatás tömegesedése jellemez. A növekvő belépési ráták következtében egyre fontosabbá válik a középiskola és a felsőoktatás közötti átmenet jellemzőinek, valamint a hallgatói populáció sokféleségének, differenciálódó tanulmányi stratégiáinak vizsgálata. A mindezzel egy időben elindult Bologna-reform egyik fő törekvése a felsőoktatási rendszerek horizontális és vertikális értelemben vett átjárhatóságának növelése, a több ponton történő rugalmas be- és kilépés lehetőségének megteremtése, amely cél megvalósulásának értékelése a hallgatói tanulmányi pályák vizsgálata révén lehetséges.
A témában lezajlott kutatások a felsőoktatási tanulmányi pálya során három jellegzetes átmeneti időszakot azonosítottak: 1) az érettségi megszerzésétől a felsőoktatásba való belépésig vezető út, 2) a felsőoktatásba való belépéstől az első diploma megszerzéséig vezető út, valamint – egyes esetekben – 3) az első diploma megszerzésétől a következő felsőoktatási képzésre történő belépésig vezető út. Az EUROSTUDENT V felmérés és az OECD Education at a Glance 2013 adataira támaszkodó elemzésben a fentiek közül az első típusú átmenet jellemzőinek megragadására, az ennek során jelen lévő fő egyenlőtlenség-képző tényezők azonosítására törekszünk. Megvizsgáljuk, hogy a felsőoktatásba legalább két év átmeneti időszakot követően belépő hallgatók (késleltetett vagy kései belépők) jellemzői mennyiben térnek el a közvetlen belépők sajátosságaitól, valamint azt is, hogy a felsőoktatásba való belépés módja, az átmenet jellemzői mennyiben befolyásolják a hallgatók későbbi tanulmányi pályáinak, a számukra elérhető lehetőségeknek az alakulását. A bemutatásra kerülő elemzés egy átfogóbb vizsgálat első lépése lehet, amely arra keresné a választ, hogy milyen területeken és milyen mechanizmusokon keresztül termelődnek újra a belépéskor megfigyelhető egyenlőtlenségek a felsőoktatás rendszerén belül.
A prezentáció megtekinthető ide kattintva:
Veroszta Zsuzsanna (Educatio Nonprofit Kft., vezető elemző):
Kinek meddig tart a felsőoktatás? A tanulmányok alatti munkavállalás továbbtanulási tervekre gyakorolt hatása
Az előadás a magyarországi BA/BSc hallgatók továbbtanulási motivációit meghatározó tényezőket vizsgálja az Eurostudent V. kutatás hazai adatbázisán. A felsőfokú továbbtanulás avagy a munkaerő-piaci kilépés kapcsán a kutatási adatok több szempontra is rámutatnak. E vizsgálatok igazolják a tanulmányok alatti munkavállalás későbbi hozadékát éppúgy, mint a BA/MA átlépés erősen szelektív jellegét. Azt is tudjuk, hogy a hallgatók munkaerő-piaci várakozásaikban többnyire reális képet tudnak alkotni. Mindemellett a friss adatokon a mesterdiplomához társuló munkaerő-piaci előnyök ugyancsak megmutatkozni látszanak.
Ebben az értelmezési keretben elemzésünk a mesterképzésre vonatkozó tervek kapcsán két hipotézis ellenőrzését végzi el. Az egyik feltételezés szerint kevésbé motivált a továbbtanulásra az, akinek stabil, kedvező munkaerő-piaci pozíciója, beágyazottsága van. A munkaerő-piaci kötődés e tekintetben eltávolíthatja a hallgatókat a felsőoktatástól. A másik – továbbtanulási terveket befolyásoló – szempont lehet az egyéni szociális-anyagi körülmények korlátozó szerepe. Ebben a megközelítésben a kedvezőtlenebb anyagi, szociodemográfiai hátterű hallgatók (akik számára a felsőfokú tanulás nagy teher) kevésbé engedhetik meg maguknak a tanulmányok folytatását.
A BA/MA tervezett átlépés vizsgálata során a két feltételezett hatás – munkaerő-piaci beágyazottság és korlátozott erőforrások hipotézis – azonosítására és erősségük, kapcsolatuk feltárásra törekszünk többváltozós magyarázó modell segítségével.
A prezentáció megtekinthető ide kattintva:
A Műhelykonferencián készült fényképek
