Magyar Felsőoktatás 2008

“Magyar felsőoktatás 2008” konferencia

Helyszín: Budapesti Corvinus Egyetem
Időpont: 2009. január 28.


Az NFKK ezzel a konferenciával indította a tervek szerint évente január végén megrendezésre kerülő műhelykonferencia sorozatát, amely az adott év fontos eseményeihez, koncepcionális kérdéseihez kapcsolódik. A műhelykonferenciára a téma kutatói, kormányzati szakemberek, intézményi vezetők, a felsőoktatáshoz kapcsolódó ún. köztes szervezetek kaptak meghívást. Az előadások két szekcióban hangzottak el. Az első szekció az európai felsőoktatási reformmal, az ún. bolognai folyamattal, a magyarországi megvalósítás kérdéskörével foglalkozott, a Magyar Rektori Konferencia „Bologna jelentés – 2008″ vitaanyaghoz kapcsolódva. A második szekció előadásinak gondolati keretét az Európán is túlmutató nemzetközivé válás, az abból adódó szemléletváltás sürgető követelménye adta. A konferencia programjának harmadik részében panelvitára került sor volt rektorok részvételével.


A részletes program megtekinthető itt:

Előadások


Temesi József (Budapesti Corvinus Egyetem, NFKK): Felzárkózás, modell-másolás, modernizációs kísérlet? Gondolatok az MRK Bologna-jelentése kapcsán


A Bologna-rendszerre való formális áttérés Magyarországon ebben az évben befejeződik. Az alapképzésben lezárul az első teljes ciklus és elindulnak a mesterképzések. A képzési rendszer átalakításának oktatási vetületei, vagy a munkaadói tapasztalatok elvileg először csak 2012 körül (vagy később) engednének meg egy szigorúan objektív tényeken alapuló elemzést, ám már az eddig eltelt időszak is tartalmaz olyan tanulságokat, amelyek akár technikai, akár oktatáspolitikai változtatásokat is indukálhatnak. Mivel a tevékenységek gyakorlatilag 2003-ban gyorsultak csak fel, egy öt éves előkészítési és bevezetési folyamat van mögöttünk. Az OKM által elindított, az MRK szakbizottságainak anyagain alapuló Bologna-jelentés véleményem szerint vérszegényen, a konfliktusokat kerülve mutatja be az eddigi folyamatot és annak „eredményeit”. Előadásomban ennek ellenére nem a jelentés kritikája dominál, hanem inkább azt igyekszem pozitív módon kifejteni, hogy mi hiányzik belőle, azaz melyek azok a kritikus kérdések, amelyekkel minél később nézünk szembe, annál nagyobb problémáink lesznek, annál nagyobb lemaradásunk keletkezik.



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Bókay Antal (Pécsi Tudományegyetem): A felsőoktatás átalakuló eszméje és a képesítési követelmények kérdése


A bolognai folyamat az európai felsőoktatási rendszer radikális átalakítását jelenti, egy olyan új modell bevezetését, amely alapjaiban változtatja meg a humboldti (modern) egyetem működési módját. Fontos a lehető legjobban érteni ennek az átalakulásnak a filozófiáját, mert csak ennek hátterével lehet meggyőző logikus rendszert építeni. Előadásomban ezen átalakulás általános jellemzői mellett a felsőoktatás most időszerű, a bergeni és londoni miniszteri találkozón hangsúlyozott belső, a képzési formával és tartalommal kapcsolatos átalakítási feladatait tekintem át, ezek közül is elsősorban a kimeneti építkezés és az európai képesítési követelmények eszméjének, telepítésének kérdését tárgyalom.

Jobbágy Ákos (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem): Tömegképzés és elitképzés a magyar felsőoktatásban


Magyarországon a hallgatói létszám 1990 óta történt meredek emelkedése a korábban döntően elitképzést döntően tömegképzéssé változtatta. A tömegképzés elterjedése, az ebben diplomát szerzettek megjelenése a munkaerőpiacon időben egybeesik a Bologna Folyamattal. Így az a téves következtetés vonható le, hogy a kétciklusú képzés miatt vannak szokatlanul gyenge tudású diplomások. Az előadás célja annak bemutatása, hogy

A prezentáció letölthető ide kattintva:

Kozma Tamás (Debreceni Egyetem): Meddig terjed a felsőoktatás?


A hazai felsőoktatási politika szűkíti a felsőoktatást arra hivatkozva, hogy az expanzió megállt Magyarországon. A nemzetközi elemzések szerint azonban az expanzió nemcsak folytatódik, hanem összeszövődik és világméretűvé válik. Az expanzió itthoni megtorpanása nem demográfiai, hanbem elsősorban oktatáspolitikai okokra vezethető vissza. Ezek közül a legfontosabb ok az esti és levelező oktatás visszaszorulása; a legsérülékenyebb (potenciális) hallgatói csoport pedig a nők és a fiatalok (korai huszonévesek). Saját, 1998-as elemzésünk megismétlése szerint a felsőoktatás nemcsak bővül, hanem a bővülés gyorsul is. Többek közt a Bologna-folyamat is közrejátszik abban, hogy az expanzió, akárcsak egykor a közoktatásban, a felsőoktatásban is az általános képzésben megy végbe. Bár területi terjedése a 2000-es években megtorpanni látszott, a félfelsőfokú oktatások térségi integráló szerepe továbbra is meghatározó lesz.


Veroszta Zsuzsanna (Educatio Kht.): A tömegesedett felsőoktatás érték-dimenzióiról


A felsőoktatás feltartóztathatatlan tömegesedési folyamatában bekövetkezett szerkezeti, adminisztratív, gazdasági, oktatáspolitikai változásokra önmagukon túlmenően mélystruktúrák átalakulásának viszonylatában is tekinthetünk. Ilyen mély gyökerei révén állandóságot hordozó, ugyanakkor folyamatos változásban lévő láthatatlan szerkezet a felsőoktatás értékkészlete. A modern felsőoktatás értékeinek elemzése során legelőször is a lehetséges értelmezési dimenziókkal kell számot vetnünk. Azzal a vonatkoztatási kerettel, amelyben a felsőoktatáshoz kapcsolódó különböző értékek – az egyetemi eszme klasszikus értékeitől a tömegesedett felsőoktatás prakticizmusáig – horgonyoznak. Ilyen lehetséges keretet kínál az akadémiai, társadalmi felelősségen alapuló illetve praktikus érték-dimenziók hármassága, melyek mögött markánsan elkülöníthető érdekek, célok, szereplők és konkrét kezdeményezések sorakoztathatók fel. Ezek koncentrált kifejtése az előadás célja.



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Kerékgyártó Györgyné – Szarvas Beatrix (Budapesti Corvinus Egyetem): Bolognai elvek és valóság (egy tárgy oktatásának tükrében)


A közgazdasági képzés valamennyi területén, a különböző szakoknál a módszertani alapozás törzstárgya volt a korábbiakban is és az új rendszerű képzésben is a Statisztika tárgy. Milyen kihívást jelentett és milyen változást hozott a felsőoktatás átalakítása, a bolognai elvek érvényesítése, maga a bolognai folyamat e tantárgy oktatásában? Mindebben melyek a reformjegyek és melyek az intézményi sajátosságok Hogyan változtak a tantervi keretek, a képzési célok és a képzési jellemzők? Miben sikerült előbbre lépni, milyen téren nem sikerült biztosítani az új rendszerű oktatás feltételeit? Az oktatás tartalmának, módszereinek, a számonkérés formáinak folyamatos fejlesztése – rövid, illetve középtávon – milyen kérdéseket állít előtérbe, figyelembe véve a munkaerő-piac néhány éven belül várható visszajelzéseit is?



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Berács József (Budapesti Corvinus Egyetem): A felsőoktatás nemzetközivé válása




Az előadás a felsőoktatás nemzetközivé válásának különböző aspektusait kívánja bemutatni a statisztikai számok és az egyetemi rangsorok tükrében. Elméleti megfontolásból a piacorientáció illetve az export-orientáció fogalmait kapcsoljuk össze az egyetemek, főiskolák nemzetközivé válásával. A tudományos kutatás definíciószerűen nemzetközi. A tudományos kutatások eredményei, illetve sokak véleménye szerint maguk a kutatók piaci térben mozognak. Ebből adódóan a felsőoktatás, amely az egyik legfontosabb intézménye a tudományos produktumok előállításának és terjesztésének, szükségszerű, hogy szintén nemzetközi legyen, miként volt több száz évvel ezelőtt. A globalizáció, a mobilitás logisztikai oldalának egyszerűsödése megteremti a feltételeit annak, hogy ez a folyamat felerősödjön. A felsőoktatási intézmények külföldi rangsoraiban már markánsan megjelent ez a kritérium. A hazai rangsorokban csak 2008-ban tapasztaljuk ennek első jeleit. Bemutatjuk a hazai felsőoktatás exportképességét az itt tanuló külföldi diákok számának, fizetőképességének és küldő országok szerinti megoszlásának tükrében. A nemzetközi versenyképesség érdekében az intézményeknek és a kormányzatnak egyaránt stratégiai lépéseket kell tenni a marketing területén.



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Limbacher László (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Oktatásunk reformja az OECD szemszögéből



A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a világ harminc fejlett országának fóruma, amely lehetőséget ad a kormányok számára a szakpolitikák tapasztalatainak cseréjére, a problémák megoldását szolgáló elemzések, közös válaszok kidolgozására. 2007-2008. fordulóján a magyar kormány kérésére átfogó elemzést készített az OECD a magyarországi reformokról, amely magyar fordításban is megjelent „Reformok a stabilitás és a fenntartható növekedés érdekében – Magyarország az OECD szemszögéből” címmel. A jelen előadás az OECD oktatásügyre, azon belül a felsőoktatásra vonatkozó megállapításait ismerteti és elemzi. Az oktatási rendszer megalapozója a munkaerő minőségének és a humántőke felhalmozásának, ezért fontos eleme minden hosszú távú stratégiának, a kiadványban külön fejezet foglalkozik az oktatással. A vizsgálat a magyar oktatási rendszer négy kérdését veti fel és négy javaslatot tesz. 1) A pedagógusok számával és minőségével kapcsolatos problémák kezelésére a pedagógusképzés és –továbbképzés reformját, továbbá a hivatás presztízsének növelését célzó intézkedéseket javasol. 2) A nagymértékű iskolai autonómia mellett az elszámoltathatóság biztosítására a monitorozó és értékelő rendszer fejlesztését javasolja. 3) A felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság alacsony arányára a felsőoktatásban való részvétel további kiterjesztését, ezzel összefüggően a köz- és magánszféra között a költségek megosztását javasolja. 4) Az oktatáshoz való hozzáférésben tapasztalt méltányossági problémákra a kisebbségi és hátrányos helyzetű gyermekek tanulását akadályozó tényezők megszüntetését javasolja az OECD.



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Polónyi István (Debreceni Egyetem): A felsőoktatás finanszírozása


Az előadás a hazai felsőoktatás finanszírozásának legfontosabb jellemzőit mutatjuk be részint azok időbeli tendenciáit, részint nemzetközi összehasonlítását. Először röviden elemzi a felsőoktatási kiadások terjedelmét. Megállapítja, hogy a hazai felsőoktatás finanszírozásának terjedelme nagyjából megfelel a fejlett országokban tapasztalható átlagos mértéknek és struktúrája is hasonló az ott általában tapasztalhatóknak. Ezután a finanszírozás meghatározó szereplőit tekinti át. Elemzi a fenntartói szerkezet alakulását, majd a hazai állami finanszírozás formálódásának kissé kalandos történetét mutatja be. Rámutat, hogy a hazai felsőoktatás finanszírozási rendszerének átalakítása, és a fenntartói szerződések nyomán kialakult garantált támogatások abban az irányban mozdították el a támogatási rendszert, hogy a piacmodellező finanszírozás helyébe egy a piactól védett, a tényleges teljesítmények helyett részint az intézményi önigazolásnak, részint az oktatáspolitika szubjektivitásának teret engedő rendszer látszik kialakulni. Az előadás kitér még a tandíj történetére, valamint a hallgatói támogatások és a hallgatói hitel néhány jellemzőjére, végül az adományozók és a felsőoktatás nem oktatási szolgáltatásból eredő bevételeire is. Végül is megállapítja, hogy a hazai felsőoktatás felzárkózása a fejlett világhoz ugyanolyan ellentmondásos, mint az egész országé. A korszerűsítési tendenciák a nagy lobbycsoportok érdekein csorbulva tudnak csak érvényre kerülni. Kérdés, hogy ez engedi-e a hazai felsőoktatás versenyképességét fejlődni?



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Kováts Gergely (Budapesti Corvinus Egyetem): A felsőoktatási intézmények irányítási rendszerének átalakulása és dilemmái



A felsőoktatás-kutatás az elmúlt évtizedekben számos formában dokumentálta a felsőoktatási intézmények vezetési gyakorlatának átalakulását, amelyet többnyire a szabályozási környezet átalakulásában, az intézmények kormányzásának megváltozásában, a vezetési struktúra és az újszerű vezetői gondolkodásmód megjelenésében ragadott meg. Magyarországon, és így a magyar felsőoktatásban is, a rendszerváltással egyfajta torlódás következett be, azaz egyszerre jelentkeztek mindazok a hatások, amelyek a nyugati országokban időben elnyújtva éreztették hatásukat. A változásokban ugyanakkor a nyugati minták és az azokhoz kapcsolódó szellemi áramlatok fogódzkodókat is nyújtottak, nyújtanak. Az előadásban elsősorban a központi adminisztrációnak és az intézmények szervezeti struktúrájának átalakulását elemezve azt vizsgálom, hogy a magyar felsőoktatási intézmények irányítási rendszere e feltételrendszerben milyen átalakuláson ment keresztül, illetve ennek során milyen dilemmákkal szembesült és szembesül ma.



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Hrubos Ildikó (Budapesti Corvinus Egyetem):  Puffer szervezetek a felsőoktatásban



A köztes, közvetítő vagy puffer szervezetek jórészt az 1980-as, 90-es években jöttek létre a fejlett európai országokban, mint a kollektív autonómiák megtestesítői, elsősorban a tömegessé válás során megerősödött kormányzati beavatkozás és a piaci hatások által veszélybe került akadémiai értékek védelmében. Az európai integrációs folyamattal párhuzamosan létrejöttek a megfelelő, európai szintű szervezetek. Közülük a legfontosabbak az ún. E4-ek, az Európai Egyetemi Szövetség, az Európai Nemegyetemi Felsőoktatási Intézmények Szövetsége, az Európai Hallgatói Szövetség és az Európai Minőségbiztosítási Szövetség, amelyek egyre növekvő szerepet játszanak az európai felsőoktatási reform tartalmi irányításában. Fontos funkciójuk a kormányzati dimenzió mellett az intézményi szint, a hallgatók és a független minőségbiztosítás szempontjainak érvényesítése. A 2008-as évben jelentős eseményekre került sor ezen intézmények kezdeményezésére, amelyek hatással lehetnek a felsőoktatás jövőjét. Hazai megfelelőik (Magyar Rektori Konferencia, Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) részben követik, részben befolyásolhatják is az európai szintű szervezetekben történteket.



A prezentáció letölthető ide kattintva:

Besenyei Lajos (Miskolci Egyetem): Felsőoktatási csapdák


A magyar felsőoktatás jövőbeli helyzetét, színvonalát számos olyan kedvezőtlen folyamat veszélyezteti melyek részben a nemzetközi, részben a hazai tartós trendekből fakadnak. Ezeket összefoglalóan „felsőoktatási csapdáknak” nevezem. A jövőbe többféle út vezet melyeken eltérőek a csapdaveszélyek. A magyar felsőoktatási intézményeknek nincs egyenlő esélyük az önálló útvonalválasztásra, sok szempontból külső tényezők által determináltak a lehetőségeik. Megítélésem szerint három csoport képezhető a fenti kritérium alapján. A csapdák típusai:

A csapdák természetének felismerése, ezek elkerülésének stratégiája a jelenkori felsőoktatási döntések alapkövetelménye.


Gaál Zoltán (Pannon Egyetem): Megjegyzések a vitához


A magyar felsőoktatás megpróbált válaszolni 2008-ban a tudásgazdaság kihívásaira. A tananyagon belül megnőtt a digitális tananyagok mennyisége, részaránya,megjelent a digitális index, érezhetően lerövidült a kommunikációs idő. Mesterséges intelligenciák, szakértői rendszerek szinte természetessé vált a kompetencia fejlesztést szolgáló gyakorlatokon és nélkülözhetetlen kellékké vált a tudásmegosztás folyamatában. Markánssá vált a hálózatosodási folyamat a hazai felsőoktatásban, ez további integrációkhoz is vezethet a következő években.


Rosivall László (Semmelweis Egyetem): Az orvosképzés gondjai


Az orvosképzés speciális minden más felsőoktatástól eltérő pénz-, műszer-, oktató- és időigényű, szerkezetében és módszertanában egyedi oktatási rendszer. Fejlesztésekor az európai modernizációs törekvések mellett a helyi hagyományok is alapvetően figyelembe veendők. Tömegképzési formája elképzelhetetlen. Az egészségügyi ágazat szerkezeti, finanszírozási válsága, illetve a súlyos tőkehiányos állapota közvetlenül károsítja a kikerülő szakemberek képzettségi színvonalát, mely rontja a társadalom munkaerejének optimális kihasználását. A kapcsolódó, kiegészítő egészségügyi szakdolgozói oktatás nem fejlődik kellőképpen. A részben kényszerből végzett idegen nyelvű oktatás nemcsak haszonnal jár. Az orvos- és egészségügyi szakképzés színvonalának csökkenése a betegek, illetve a társadalom alkotmányos, intézményes jogsértéséhez vezet. A képzett orvosaink kivándorlása további szakmai és gazdasági nehézségeket, illetve bizonyos szakterületeken katasztrofális orvoshiányt eredményez.