Adnak-e közpolitikai tanácsot a magyar politológusok?

Ezt a kérdést vizsgálta Molnár Gábor Tamás, a Gazdaság és Közpolitika Intézet tanársegéde a Palgrave Macmillan kiadónál a közelmúltban, Marleen Brans és Arco Timmermans szerkesztésében „The Advisory Roles of Political Scientists in Europe” címmel megjelent nyílt hozzáférésű könyv Magyarországról szóló fejezetében. A könyv az európai politológusok körében végzett egyedülállóan átfogó felmérés alapján azt vizsgálja, hogy a politológusok milyen közpolitikai tanácsadói szerepeket töltenek be.

Az adatok alapján a magyar politológusok többsége jellemzően nem ad közpolitikai tanácsokat. Ennek két fő oka van. Egyrészt Magyarországon a politikai döntéshozók kevéssé igénylik a közpolitikai jellegű tudást, másrészt a tudósok nehezen férnek hozzá a közpolitikai döntéshozatali folyamathoz. A gazdasági társaságokban (elsősorban tanácsadó- és elemzőcégekben) is dolgozó politológusok sokkal gyakrabban adnak tanácsot, és a tanácsok leggyakoribb megrendelői az agytrösztök (think tanks). Ez arra utal, hogy a tanácsadói tevékenységek elsősorban a kormányzaton és a tudományos intézményeken kívül szerveződnek meg. A megfigyelhető tanácsadói tevékenységek általában erősen informálisak, míg a személyes kapcsolatokkal nem rendelkező tudósok alternatív, formálisabb megoldásokkal próbálnak bekapcsolódni a folyamatokba.