Három hónap Arizonában a BCE első NEURUS-hallgatójaként
2022 júliusában a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói közül elsőként nyertem felvételt a NEURUS Fellows Programba. Az egy évig tartó kutatási program során három hónapot a Phoenix metropoliszrégióban töltöttem az Arizona State Unversity (ASU) vendéghallgatójaként. A pályázathoz szükséges kutatási tervem benyújtásakor elsődleges szempont volt, hogy a választott téma illeszkedjen kutatási területemhez, a NEURUS Program fókuszához, valamint a probléma aktuális legyen Arizona állam fővárosában. A Phoenix metropoliszrégió népessége az 1970-es évek óta nagyságrendekkel növekedett, miközben várostérség az amerikai autóra épült kertváros szimbóluma lett. Tekintve, hogy a világon, illetve a különböző nemzetközi egyezményekben is egyre nagyobb szerepet kap a klímaváltozás kérdésköre, arra voltam kíváncsi, hogy miként befolyásolják ezen fenntarthatósági törekvések és megfontolások a Phoenix metropoliszrégió városfejlődését. Vajon milyen mértékben facilitálják ezen erőfeszítések a környezeti szempontból fenntarthatónak tekintett, nagyobb sűrűségű mixed-use fejlesztések megvalósulását a világ egyik legkevésbé fenntarthatónak tekintett városában?
Tempe, az ASU egyetemvárosának belvárosa
A pályázati eredmények kihirdetése után első feladatom volt a kutatási tervem pontosítása és részleteiben való kidolgozása. Az aktuális terveket minden európai és amerikai hallgatónak a NEURUS szeptemberében megrendezésre kerülő kutatási szemináriumán kell bemutatnia a programban résztvevő oktatóknak. A szeptemberi kutatási szemináriumoknak minden évben valamely programban résztvevő európai egyetem a házigazdája. 2022-ben a Wirtschaftsuniversität Wien (WU) fogadta a hallgatókat. A kutatási szeminárium nem csak arra adott nagyszerű lehetőséget, hogy bemutassam kutatási tervemet a programban résztvevő oktatóknak, és ezáltal értékes visszajelzéseket gyűjtsek, hanem arra is, hogy találkozzak azon európai és amerikai hallgatókkal, akik ugyanabban az évben nyertek felvételt a programra. Immár Bécsben, a kutatási szeminárium első napjának reggelén, miközben a WU kampuszán próbáltam megtalálni, hogy pontosan hova is kell mennem, pont attól a sráctól sikerült útmutatást kérnem, aki épp az ASU hallgatójaként végezte Bécsben a kutatását a NEURUS programban. A közös téma tehát rögtön meg is lett, a 4 napos bécsi tartózkodásom alatt rengeteget beszélgettem Bryannel, akivel azóta is jó barátok vagyunk. Szeptember és február között Bryan, valamint a másik ASU-n tanuló lány, Devynn is Budapestre látogatott a barátaival egyszer-egyszer, így én is körbe tudtam őket vezetni a fővárosban. Ugyanígy, decemberben én utaztam Bécsbe néhány napra, hogy találkozhassunk.
Látogatás a WU kampuszán
Az ezt követő időszak a januárra-februárra tervezett indulás előkészítésével, a kutatás szempontjából elengedhetetlen szakirodalmi feltárás folytatásával zajlott – immár a NEURUS oktatóinak tanácsaival felvértezve. Rengeteg segítséget kaptam a NEURUS Program hazai koordinátorától, Kocsis János Balázs tanár úrtól, illetve a NEURUS ASU-i koordinátorától, Sara Meerow-tól. Számos, ASU-val történt levélváltás után decemberben megjött az egyetem hivatalos jóváhagyása arról, hogy fogadnak, ami után már fel is gyorsultak az események – csak ezután kezdődhetett el a tényleges vízumügyintézés. Az utazás körüli szervezésben rengeget segített a barátnőm, aki velem tartott a három hónapos úton. Habár szeptembertől kezdve egyre nagyobb erőfeszítéseket tettünk a szálláskeresésbe, ezt megnehezítette, hogy a vízum hiánya miatt nem tudtuk, hogy pontosan mikor érkezünk, de az is, hogy a lakástulajdonosok jellemzően csak 1-2 hónappal előre hirdetik meg az albérleteket. További akadály volt, hogy az ingatlankezelő cégek által hirdetett lakásokat jellemzően minimum fél évre adják ki bútorozatlanul, valamint Social Security Number nélkül (ennek itthon nagyjából a TB-szám a megfelelője) nem is lehet bérelni tőlük. Ez utóbbi miatt Facebook-csoportokban tudtuk csak albérletet keresni magánszemélyektől, ahol egészen sok volt a megbízhatatlan hirdetés. A szálláskeresésben nagy segítségünkre volt Bryan, aki decemberben hazatért Arizonába, ezért a helyszínen meg tudta nézni az általunk kiválasztott lakást, így biztosra tudtunk menni, hogy minden rendben lesz a szállással. Január közepére tehát meglett a szállásunk, valamint a vízumom is, így megvehettük a repülőjegyeket február 25-i indulással.
Feburár 26-án meg is érkeztünk Tempebe, a következő napokban pedig el is kezdtem a vizsgálatom, melynek primerkutatása alapvetően tervezőkkel történő szakértői interjúkra épült. Sajnos az első körös, tervezőknek küldött e-mailes megkeresés nem zárult túl nagy sikerrel, ezért Sarahoz, Byranhez, valamint az ASU egyik oktatójához fordultam segítségért. Bryan aktív tagja volt az egyetemi, várostervezéssel foglalkozó hallgatói szervezetnek, így rengeteg tervező ismerőse volt. Hue-Tam Jamme, az ASU egyik oktatója pedig azt tanácsolta, hogy keressem meg az egyetem alumni-központját, akik ki tudják küldeni interjú-felhívásomat az egyetem végzett, jelenleg is a városban dolgozó várostervezőknek. Azt is javasolta, hogy az interjúim eredményeit kiegészíthetném térképek készítésével-elemzésével, rávilágítva, hogy az amerikai városoknak hatalmas letölthető térképi adatállománya van. Az alumni-központ nagyon segítőkész volt, és 1-2 napon belül kiküldték az általam írt felhívást az érintett tervezőknek. Ezután a korábbiakhoz képest valóban elkezdtek záporozni az e-mailek a tervezőktől, végül pedig 11 interjút tudtam lebonyolítani, valamint egy lakossági fórumon is jártam, melyeket jól kiegészítettek a térképes adatelemzéseim, valamint helyszíni bejárásaim.
Egy, a kutatás sroán készített térkép
Forrás: Tóth, B. Z. (2023) Mixed-Use Developments in Phoenix and Tempe, Arizona: Sustainability Concerns and Current Trends. Folia Geographica, 65(2), 53-77.
Az Arizonában töltött három hónap alatt rengeteg dolgoztam, a kutatás mellett azonban utazásra is maradt idő. Erre Arizona, illetve számos látnivaló relatív közelsége nagyon jó lehetőséget adott. Többek között San Diegoban, Los Angelesben, Las Vegasban, San Franciscoban, illetve New Yorkban is jártunk, ezen kívül több nemzeti parkban is volt szerencsénk megfordulni. Az ott töltött idő alatt többször is találkoztunk Bryannel, aki a barátainak is bemutatott, sőt, egy olyan találkozóra is meghívott, ahol helyi tervező cégeket látogattunk meg, ami ugyancsak elősegítette a kutatásomat és kapcsolati hálóm bővítését.
Bérelt Chevrolet Malibunkkal a Monument Valley-ben
Április közepén Seattle-ben került megrendezésre a NEURUS Program tavaszi szemináriuma, melyre mid-term eredményekkel készültem. Ekkor már túl voltam néhány szakértői interjún, valamint a lehetséges kutatási eredmények is körvonalazódni kezdtek. A prezentáció ezúttal is nagyon jól sikerült, a program oktatóitól pedig további iránymutatást és tanácsot kaptam a folytatást illetően.
A NEURUS Program hazai koordinátorával, Kocsis János Balázs tanár úrral a University of Washington kampuszán
Négynapos seattle-i utunkhoz kapcsolódik a három hónap egyik legnagyobb kalandja. Seattle-be a NEURUS Program hazai koordinátora, Kocsis tanár úr is elkisért, akivel a városban találkoztunk. Tartózkodásunk utolsó napjára egy napos autós kirándulást terveztünk a Miért éppen Alaszka? c. sorozat közeli forgatási helyszínére, valamint a Mount Rainer Nemzeti Parkba. A problémák akkor kezdődtek, mikor a bérelt autónk motorjának egyre furcsább hangja lett, fél órával később pedig a kis KIA meg is állt az út szélén. Az Amerikai Egyesült Államok nem arról híres, hogy autóútjain 100 százalékos a mobilinternet-, valamint térerő lefedettség, mégis nagy szerencsénk volt, mert el tudtunk érni egy vontatót, ami visszavitt minket a két és fél óra távolságra fekvő Seattle-be. Visszatekintve nem mondom, hogy hiányzott az átélt izgalom, mégis, valahogy szórakoztatóbb volt egy hatalmas Ford-pickup hátsóülésén nézelődve visszatérni a városba.
Kocsis János Balázs tanár úr és bérelt autónk a hazaúton, Seattle-től két és fél órára
Közeledvén a három hónapos tanulmányút végéhez, kitisztultak az elvégzett primerkutatásban rejlő valódi, és értékes és eredeti eredmények. Hazatérve rögtön neki is láttam egy kézirat elkészítéséhez, melyet hatalmas szerencsével még 2023-ban meg sikerült jelentetnem a Q2-es besorolású Folia Geographica folyóiratban. Eredményeimet azóta az Országos Urbanisztikai Konferencián, valamint a Magyar Urbanisztikai Társaság Juniorkonferenciáján vendégelőadóként is bemutattam.
Az kutatási program során eltelt egy évben rengeteg új emberrel találkoztam, nagyon sok tapasztalatot szereztem, és még annál is többet tanultam. Az Amerikai Egyesült Állomkba talán előbb vagy utóbb a NEURUS Fellows program nélkül is eljuthattam volna egyszerű turistaként. Ugyanezeket az élményeket, kapcsolatokat, barátokat, tapasztalatot, valamint azt, hogy elmondhatom, az „Arizona State University-n tanultam” csak a NEURUS tudta számomra megadni.