A fenntartható jövő érdekében új üzleti modellekre van szükség

Alig maradt el a másfél fokos felmelegedéstől a 2023-as év, egymillió fajt fenyeget tömeges kihalás, az egy évre jutó ökológiai erőforrásokat és szolgáltatásokat világszinten már augusztus elejére, Magyarországon május végére elhasználjuk. 

Az ember mára olyan mértékben átalakította a bolygót, hogy egyes elméletek szerint ez új földtörténeti kort jelent. Ez az Antropocén, vagyis az ember által uralt bioszféra kora. Az utóbbi 60-70 évben exponenciálissá vált gazdasági és társadalmi trendek azzal fenyegetnek, hogy áthágjuk azokat az ökológiai korlátokat, amin belül még biztonságosnak és kiszámíthatónak mutatkozik az emberi élet. 

Kilenc planetáris korlátból hatot már át is léptünk, emberiség jövője pedig egyre bizonytalanabbá válik a bolygón. Nemcsak önmagunkat, hanem minden élő létezőt veszélyeztetünk, a túléléshez és a társadalmi katasztrófa elkerüléséhez pedig új, holisztikus és interdiszciplináris gazdasági megközelítésekre van szükség. Többek között ezeket a területeket kutatják a Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjában, melyről az egyetemen rendezett Kutatási Héten számoltak be a kutatók. 

Üzleti etika az Antropocén korban 

Az exponenciális trendek alakításában és a bolygó kizsákmányolásában komoly szerepe van a ma uralkodó gazdasági-üzleti szemléletnek, melyben az üzleti etika elsősorban a botrányok elkerüléséről szól és a profitszerzésre irányuló menedzsment eszközeként jelenik meg. Az Antropocén korban ezt teljesen újra kell gondolni Kovács Gábor, a Gazdaságetikai Központ kutatója szerint. 

A főáramú üzleti etika eddig eszközként jelent meg, ami a profitmaximalizálást szolgálja. A környezettudatosság ugyan mára már megjelent a legtöbb vállalatnál, egyelőre azonban megmaradt a jelenlegi rendszer keretein belül, ami nem eredményezett tartós és fenntartható változást. Az alapvető változást az jelentené, ha az ökológiai tudatosság belső motivációvá válna a vállalatvezetők szintjén is. 

Az emberiség fenntartható jövőjéhez fenntarthatóvá kell tenni a gazdaságot és meg kell erősíteni az ökoszisztémák védelmét. “Ez a változás a vezető üzleti-gazdasági egyetemek felelőssége is. Meg kell találni annak a módját, hogy változtatni tudjunk a fenntarthatatlan rendszereken és gondolkodásmódon, illetve olyan új üzleti-gazdasági modellekre van szükség, melyek helyébe léphetnek ennek” – mondta Ócsai András, a Gazdaságetikai Központ kutatója. 

Paradigmaváltás: új üzleti modellekre van szükség 

A környezettudatosság eddig megmaradt a jelenlegi rendszer keretein belül, ahol továbbra is a pénzügyi megtérülés a siker legfőbb mutatószáma. A kutatók szerint viszont arra van szükség, hogy az instrumentális racionalitást felváltsa az ökológiai racionalitás, ahol az ember nem a középpontja a földi ökorendszernek, hanem annak szerves részese, alkotóeleme. 

A nézőpont tágításában segíthet például a spiritualitás és a holisztikus énfelfogás, ahol önmagunkra nem különálló individuumként tekintünk, hanem elfogadjuk beágyazottságunkat a társadalmi és természeti környezetünkbe. Ezt a folyamatot tudja támogatni egy olyan etikai rendszer, ami kimenekít bennünket a ma uralkodó antropocentrizmusból. 

A kutatók konkrét gyakorlati példákról is beszámoltak. A fenntartható élelem például alapvető jog, mégis globálisan az emberek egyharmada alultáplált, a nem fenntartható nagyüzemi mezőgazdaság pedig az élőlények jóllétére sokszor negatív hatással van. Az intenzív mezőgazdaság a profitmaximalizálás és a kizárólag versenyre épülő stratégák következménye, pedig léteznek alternatívák is ezek meghaladására. 

Ilyen például a bioélelmiszer mozgalom, melynek célja, hogy vegyszer- és műtrágyamentes módon állítsák elő az élelmiszert, ami minden érintett egészségéhez hozzájárul. Másik példa a regeneratív mezőgazdaság modellje, melyben a méltányosság és a természeti rendszerek helyreállítása is megjelenik szempontként. 

Gyakori érv az alternatív módszerekkel szemben, hogy ezzel nem lehet ellátni minden embert a bolygón, ez azonban nem igaz: kutatások szerint akár 10 milliárd ember is ellátható bioélelmiszerrel azzal a feltétellel, ha át tudunk térni a többségében növényi alapú táplálkozásra és csökkentjük az élelmiszerhulladék mennyiségét, illetve az elosztási rendszert méltányosabbá tesszük. Sőt, hosszabb távon csak így lehet elkerülni azt, hogy az intenzív termelés hatására kimerülő talaj további ellátási problémákat okozzon a jövőben. 

Ezt a paradigmaváltást több mozgalom és vállalkozás és szorgalmazza, az üzleti modelljeik feltérképezése pedig szintén célja a Gazdaságetikai Központnak. A Slow Food mozgalom célja, hogy az élelmiszer több legyen, mint egyszerű árucikk, és tudatosodjon a fogyasztókban az is, mennyi természeti hozzájárulás és emberi munka kell ahhoz, hogy az egészséges étel létrejöhessen. A Slow Living pedig hasonló elvek mentén alakítaná át nemcsak az élelmiszer, hanem minden árucikk fogyasztását. A kutatások a szabályozói oldallal is foglalkoznak, például az Európai Unió Farm to Fork stratégiájával. 

Az üzleti szférában szintén találhatók ígéretes kezdeményezések. A kutatók által vizsgált Organic India regeneratív mezőgazdasági módszerekkel hoz létre gyógynövényekből készült termékeket, a Green Monday pedig egy olyan startup, amely egyszerűvé teszi az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntartható életmódot. Magyarországon is vannak jó példák, a Pipacs Biopékség “kompromisszummentes” kenyér és péksütemények előállítását vállalja egészséges és fenntartható forrásból, A Krisna-völgy pedig spirituális alapra építve hozott létre biofarmot és ökoközösséget Somogyvámos külterületén. 

A siker kulcsa ott van a közösségekben 

Ahogyan a példák is mutatják, a jó gyakorlatok már most is léteznek, a kérdés az, hogyan terjedhetnek el ezek szélesebb körben is a rendszerszintű változás érdekében. Veress Tamás szerint a legnagyobb gond a mai főáramú modellekkel az, hogy a „teljes gázzal előre” elv alapján arra számítanak, hogy idővel kinőjük a problémákat. Ha viszont ez nem sikerül, és nem igazolódik a technooptimista elképzelés, komoly problémákkal nézhet szembe az emberiség. 

“Az ember nem alapvetően gonosz, a társadalmi struktúrák okozzák a bajt” – véli Veress Tamás rávilágítva arra, hogy a jó példákon keresztül igenis van remény a változásra. Önmagában a technológia sem probléma szerinte, sőt, szükségesek is az átálláshoz. A kérdés az, hogy mindent erre az egy lapra teszünk-e fel, vagy a gondolkodásunk átalakításán keresztül foglalkozunk a túlfogyasztással és az életmódunkkal is. 

A jó példák elterjedésének kulcsa a közösségek lehetnek, ahol már nem arról van szó, hogy egyedül kell megküzdenünk a nálunk sokkal nagyobb globális kihívásokkal. Kubában például tudásmegosztásra épülő körök jöttek létre, ahol a politikailag elszigetelt helyzetből adódó kihívások fenntarthatóság szempontjából még előnyt is jelentettek. Mivel a vegyszerek behozatala a Szovjetunió megszűnése után ellehetetlenült, a gazdáknak át kellett állniuk vegyszermentes és organikus módszerekre ahhoz, hogy továbbra is el tudják látni élelemmel a lakosságot. Ebben pedig jelentős szerepe volt a helyi közösségeknek is, mivel stabil piacot jelentetettek a gazdák számára. Szintén közösségi szinten és nagyobb léptékben jelent meg az organikus mezőgazdaság Indiában is, ahol egy egész államban, Szikkim-ban tettek kísérletet arra, hogy valóban ellátható-e a népesség ezzel a módszerrel. 

A siker kulcsa a közösségekben rejlik, akik a tudásmegosztáson, egymás ösztönzésén és a stabil piac biztosításán keresztül járulhatnak hozzá a fenntartható mezőgazdasághoz, de más területeken is segíthetik az ökológiailag tudatos döntéseinket.