Szerző: Kovács Máté
Az eredeti cikk a Közgazdász Online hallgatói blogon olvasható.
Honvágy
„Tiszta stresszben voltam, amikor be kellett költözni, de utólag már pozitívan gondolok erre” – mondja Fata Flóra az első kollégiumi élményéről, aki elsőéves Nemzetközi Gazdálkodás szakon és a Corvinus gólyavlogját is ő szerkesztette. A tanév már a beiratkozás előtt elkezdődött számára a gólyatáborral és a kollégiumi beköltözéssel. A stresszt leginkább a sűrű menetrend okozta, de az új környezet ellenére izgatottan várta barátaival az új korszakot.
Az első kihívást a nagyvárosba költözés jelentette számára. Nagykanizsáról költözött Budapestre, így szó sincs arról, hogy negyven perc alatt hazaugrik, ha úgy tartja kedve. Eleinte úgy tervezte, hetente, maximum kéthetente utazik majd, mégis előfordult, hogy hosszabb ideig Budapesten maradt. „Sok volt a teher, úgy éreztem, hogy ez nem megy” – mondja Flóra az első válságáról. „Irigyeltem azokat, akik egy órányira laktak, én meg egy hónap után sem tudtam hazamenni”.
A nehéz helyzeten két szobatársa segítette át.
„Nagyon jól esett, hogy abban a lelki válságban is támogattak. Néha nehéz volt, de már megszoktam. Kevésbé igénylem, hogy hazamenjek, hiszen a kollégium is megszokott környezetté vált számomra” – mondja Flóra.
A szobatársak nemcsak ebben, hanem a tanulmányokban is segítették őt. Bár véletlenszerűen osztották be őket, mind a hárman Nemzetközi Gazdálkodás szakra járnak, így az év elejétől kezdve támogatták egymást. „Megvan az a légkör, hogy bármi van, tudunk kérdezni, és segítünk egymásnak” – mondja.
Súrlódások
A szobatársak viszont nemcsak támogatni tudnak, alkalmazkodni is kell egymáshoz. „Nem az van, hogy akármikor alhatok, akármikor felkelhetek, hanem a többiekhez is igazodni kell. Van, aki korán kel, más egész nap szívesen aludna, más a bioritmusunk” – mondja Flóra.
A megoldás szerinte az őszinteségben keresendő. „Az volt a mi szobánkban a legjobb, hogy tudtunk beszélni arról, ha valami nem tetszett. Nem úgy, hogy odaszólogattunk egymásnak, hanem normálisan megbeszéltük a felmerülő problémákat” – mondja. Nagyobb konfliktus így nem is volt szerinte, hamar megszokták és elfogadták egymás igényeit, de idő kellett az alkalmazkodáshoz.
A Tarkaréti Kollégium aulája. Fotó: Budapesti Corvinus Egyetem
A szobatársakon túl a tágabb közösséget is meg kellett szokniuk. Flóra szerint a legkritikusabb pont a közös konyha volt. Nem a legjobb stratégia pont délben nekikezdeni a főzésnek, amikor a többiek is hasonló tervvel állnak elő. Ennek ellenére azt mondja, hamar megoldották a helyzetet. A konyha pedig a kihívások mellett a kapcsolódások, beszélgetések állandó terepe is lett.
Gyakran elhangzik az a mondat, hogy a kollégiumban nem lehet tanulni, Flóra azonban nem ért ezzel egyet.
„Vannak olyan tárgyak, amiket sokkal kellemesebb úgy tanulni, hogy itt vagyok a koliban, és bármilyen problémám van, fordulhatok valakihez, és meg tudjuk együtt beszélni az anyagot”.
A nyüzsgő szociális élet persze el is terelheti a figyelmet. „Bevonzanak a kis szociális körök, és akkor én is szeretnék kapcsolódni, nem szeretnék kimaradni a filmezésből, társasozásból” – mondja, ilyenkor pedig nehezebb elkezdeni tanulni. Flóra stratégiája az volt, hogy olyankor utazott haza vidékre, amikor nehezebb vizsgára kellett készülnie. Ilyenkor hatékonyabb volt szerinte az egyedüllét, de a szobatársa például ekkor is inkább a kollégium motiváló közegét választotta.
Sorverseny
„Ha már nyüzsgő szociális élet, akkor a kollégium a buliról szól?” – kérdezem. Flóra szerint ez nem így van. „A kollégium olyan közösséget ad mindannyiunknak, ami hosszú távra szóló barátság, baráti kör lehet” – mondja. Ez is volt az egyik oka, hogy végül a kollégiumot választotta. „Meg akartam azt tapasztalni, hogy milyen ennyi egyetemistával együtt élni, és milyen az, amikor támogató közösségben vagyok.”
A legmeghatározóbb közösségi élménye sem egy buli, hanem egy sorverseny volt. Meglepő volt számára, hogy a többség nem csak túl akart lenni a programon, hanem tényleg meg akarták nyerni a kolikupát. „Nemcsak arról szólt az egész, hogy csapatokba álltunk, hanem volt egy kis rivalizálás is. Több emberrel ekkor ismerkedtem meg. Nagyon jó lehetőséget adott minden ilyen program az ismerkedésre” – mondja.
Bár szervezett programból lehetett volna még több is szerinte, az aulában bármikor össze tudtak jönni.
„Minden este van lehetőség arra, hogy egy kicsit összegyűljünk. Az aulában mindig van valaki, akivel lehet beszélgetni, bármikor be tudtam csatlakozni én is.”
Távolság
A Tarkaréti Kollégium a Corvinus legnagyobb kollégiuma, közel négyszáz férőhelyes. Ugyanakkor ez is van a legmesszebb az egyetemtől. Flóra szerint eleinte furcsa volt, hogy sokat kell utazni reggel, és napközben sem éri meg két óra között hazaugrani. Ennek ellenére megtanulta hasznosan tölteni az idejét. Beült az egyetem könyvtárába tanulni, a barátaival szervezett programot, máskor pedig a Napközit választotta, ahol a nap során bármikor pihenhetnek a hallgatók.
Az egyetemtől való távolságért a közösség kárpótolta. Többektől hallja ugyan, hogy a következő évben inkább a Kinizsi vagy a Földes Ferenc Kollégiumba költöznének a távolság miatt, ő mégis hálás azért, hogy a Tarkaréti Kollégium támogató közösségének tagja lehet. „Nem cserélném le ezt arra, hogy öt percre legyek a Corvinustól” – mondja.
A Corvinus három budapesti kollégiummal rendelkezik. Az elsőévesek csak a Tarkaréti Kollégiumba jelentkezhetnek, később viszont a Corvinushoz közelebbi Földes Ferenc Kollégiumot és a Kinizsi Kollégiumot is választhatják. A kollégiumi elhelyezésre a felvételt követően, általában augusztus elején lehet pályázni. A pályázatok során a hallgatók szociális és családi helyzetét és a lakóhelyük egyetemtől való távolságát veszik figyelembe.
A Tarkaréti Kollégium díja 26 500 forint havonta, a szociálisan rászoruló hallgatók ugyanakkor Kollégiumi Szociális Ösztöndíjra is pályázhatnak, ami fedezi ezt az összeget. A kollégiumokkal és a szociális pontszámítással kapcsolatos további információkért a hivatkozott oldalakat ajánljuk.