Ami majdnem megöl téged, gyengébbé tesz

Mikael Juselius elismert finn kutató április 24-én nyilvános előadást tartott a Corvinus Egyetemen, amelyet a Pénzügyi Intézet és a Közgazdaságtan Intézet szervezett. A szakember közgazdaságtudományban szerzett többéves tapasztalata révén komoly szakértelemmel rendelkezik a monetáris politika, a pénzügyi stabilitás és a makrogazdasági elemzés területén. 

Mikael főállású kutató a Finn Nemzeti Banknál. Rendszerükben önálló kutatóként végzi munkáját, aki a számára legérdekesebb témákon dolgozhat. “Vannak némi kötöttségeim, ami azt jelenti, hogy minden évben bizonyos mennyiségű szakpolitikai írást kell készítenem, de ezek a témák mind az általam írt kutatási területekhez kapcsolódnak.” Évente egyszer leül a felettesével, és egyeztetnek a témákról, amelyeken a következő évben elmélyül. 

A mély visszaesések tanulságai 

A Corvinus Egyetemen tartott előadása egy fontos témát járt körbe, amelyet szerzőtársaival (David Aikman, Mathias Drehmann és Xiaochuan Xing) együtt vizsgált. A tavaly megjelent tanulmányukban a mély visszaesések hosszú távú hatásait elemzik. Az 1970-es évektől napjainkig terjedő adatok felhasználásával kimutatták, hogy a hatások nem lineárisak és aszimmetrikusak voltak. Pénzügyi válságokat követő „hegesedés” (scarring) az 1970-es és 1980-as évek mély visszaesései után is előfordult az energiaár-sokkok és a magas infláció leküzdésére irányuló restriktív monetáris politika következményeként. 

Mikael szerint az adatok azt mutatják, hogy a fellendüléseknek nincsenek hosszú távú pozitív hatásai, a kisebb recesszióknak pedig nincsenek hosszú távú negatív hatásai a gazdaságra. A jelentős recessziók viszont mindig hosszú távú negatív következményekkel járnak, amelyek sebeket hagynak a gazdaságban: “Úgy gondolom, hogy eredményeinkből levonhatjuk azt az általános következtetést, hogy a politikának aszimmetrikusan kell reagálnia az üzleti ciklusra. Ha a döntéshozók tanulni akarnak a múlt hibáiból, akkor sokkal kevésbé kellene hagyniuk, hogy a fellendülés folytatódjon. Ebből ugyanis nem származik tartós haszon. Ezzel szemben a mély recessziók elkerülése érdekében előnyös lehet, ha a visszaesések idején támogatóbb a gazdaságpolitika.” 

Mikael Juselius ugyanakkor rámutatott, hogy ez egy nagyon nehéz álláspont egy központi bankban dolgozó, kötött mandátummal rendelkező döntéshozó számára: “Amikor irányelveket alakítasz ki, alapvetően olyan dolgokat próbálsz megakadályozni, amelyek öt év múlva fognak bekövetkezni. És ez minden döntéshozó számára nehéz. Ki kell állniuk a kamerák elé, és azt kell mondaniuk: ‘Oké, srácok, jól éreztük magunkat, de el kell vennünk a puncsos tálat, mert öt év múlva problémák merülhetnek fel abból, ahogy most élünk.’ Ez szinte lehetetlenül hangzik, ráadásul ha most elveszik a puncsos tálat, akkor a nyilvánosság pontosan azt a problémát nem fogja látni, ami miatt a megszorításokra szükség volt”. 

A hegesedés a technológia elvesztését jelenti 

A hegesedés elég kemény következményekkel jár a következő generációk számára. Mikael szerint mind a készségek, mind a technológia elvesztése bekövetkezhet, amikor visszaesések következnek be. Amikor ugyanis a vállalkozások lelassulnak vagy csődbe mennek, az tudás elvesztését eredményezi. 

“Nem vagyok elméleti szakember, de érdemes lenne tanulmányozni a munkaerőpiacot. A hegesedés kialakulása nem a munkaerőre gyakorolt hatás miatt fog bekövetkezni, hanem a technológiára gyakorolt hatás miatt. A technológia kétféle lehet: munkaerő-hatékonyságot növelő technológia – ami oktatási készségeken alapszik –, vagy tőkét növelő. 

Szerintem ez a kettő a hegesedés forrása. Ezért a válság időtartamát javasolt csökkenteni, így minimalizálva a technológia és a technológiai tudás elveszítésének kockázatát”. 

Egyre szegényebbek leszünk 

Van egy másik fontos trend is, ami az elmúlt években a Covid-járvány miatt következett be: a deglobalizáció. Egy kevésbé globalizált világ kevesebb versenylehetőséget jelent. “Amit ma látunk, az szerintem egy kis deglobalizáció, és ha ezt időben meghosszabbítjuk, és nagyon hosszúra nyúlik, akkor a termelés volumenének is csökkennie kell” – mondta. 

Az egyik következmény, ami már most is érezhető Európa-szerte, az egekbe szökő inflációs ráták. Mikael szerint az elkövetkező időszakban folytatódhat az a tendencia, hogy pénzünk veszít az értékéből: “Szerintem egyre szegényebbek leszünk, szegényednünk kell. Makroszinten kétféleképpen lehet szegényebbé válni. Vagy beleegyezünk a fizetéscsökkentésbe, vagy infláció lesz. És az előbbi a nehezebb”. 

Az infláció és a központi bank 

Mikael már végzett némi kutatást az inflációról egy másik szemszögből. A Corvinus Egyetem rektorával, Takáts Előddel közös kutatásában kimutatta, hogy a demográfia és az infláció között összefüggés van. “Mindketten a Nemzetközi Fizetések Bankjának dolgoztunk, és az volt az elképzelésünk, hogy ha a fiatal és az idősebb generációk közötti eltartottsági arányok emelkednek, akkor az infláció is emelkedik”. 

Eleinte mindketten szkeptikusak voltak, mondván, kizárt, hogy ez így működjön. De az összefüggés nagyon erősnek bizonyult az adatokban. “És legnagyobb meglepetésemre Előd egy héttel később visszajött, és megmutatta, hogy a minta valóban összhangban van a reálkamatlábakra gyakorolt életciklus-hatásokkal egy átfedő generációs modellben.” 

Nehezen tudták elhelyezni a cikket, de végül a Journal of Economic Dynamics and Control című folyóirat közölte. A cikkben, a baby boomer generáció nyugdíjba vonulásából eredő inflációt prognosztizáltak. Akkoriban még senki sem láthatta a kínálati sokkot, és a napjainkban bekövetkező jelentős inflációnövekedést. Mikael úgy véli, hogy most nem látszik egyértelmű kapcsolat a demográfia és az infláció között, de érdemes lenne 10 év múlva újra megvizsgálni a témát, hogy kiderüljön, az elöregedés generált-e hosszú távú inflációemelkedést. 

Erre a kérdésre nincs egyszerű válasz a központi bank szempontjából – mondja Mikael Juselius. A kamatlábak emelése bevett módja az infláció csökkentésének. Ha nem tudjuk a drágulás ütemét csökkenteni, akkor fennáll a valós veszélye annak, hogy a bér-ár spirál kisiklathatja a gazdaságot, amennyiben a társadalom tagjai magasabb bérek követelésével próbálják megőrizni vásárlóerejüket. Ez pedig veszélyes pályára állítaná a gazdaságot. 

Az interjút Dr. Sebestyén Géza és Tucsni László készítette.