Áttörni az üvegplafont: egy nő soha nincs jó életkorban

Hol és hogyan vesznek el a tehetséges nők? Talán ez a legfontosabb kérdése a „Felsővezetői kiválasztás a nagyvállalatoknál” című kutatásuknak. Hogyan áll Magyarország a régióban a sokszínűség tekintetében? 

Tudtommal egyedülálló a régióban az a tavaly befejezett kutatásunk, amelyben összesen 44 vállalati felsővezetővel és fejvadásszal készítettünk mélyinterjút a V4-es (visegrádi) országokban és további 3 vállalati interjút Horvátországban. Az elemzés során a visegrádi országokra fókuszáltunk. Ellentmondásos a női felsővezetők helyzete, hiszen a szocializmus idején az emberek megtapasztalhatták és megszokhatták, hogy Magyarországon a nők dolgoznak, iskolázottak és egyre nagyobb arányban vannak jelen a vezetésben. Ebből a szempontból a rendszerváltáskor sokkal jobb helyzetben voltunk, mint a nyugat-európai országok, hiszen ott többnyire csak akkor vállaltak munkát az anyák, amikor a gyermekük már nagyobb lett. Ez azért is fontos, mert itthon az embereknek megvan az a természetes, személyes élményük, hogy a nők is lehetnek vezetők, és egészen magas szintig tudnak eljutni, vagyis át tudják törni az üvegplafont. Ma az a helyzet nálunk, hogy az oktatási statisztikákat is figyelve, rengeteg felkészült, jólképzett és motivált nő van Magyarországon. Ugyanakkor létezik egy elég hagyományos társadalmi és politikai klíma, amelyből úgy tűnik, a nemek egyenlősége nem nagyon fontos az országban. A közvélemény elég hagyományosan gondolkodik, például a legutóbbi Eurobarometer statisztikában Bulgáriában és Magyarországon a megkérdezettek 80 százaléka mondja azt, hogy a nőknek a családi szerep a legfontosabb. És itt jön az ellentmondás: a hétköznapi életben nálunk, a sokaknál megfigyelhető tradicionális gondolkodás ellenére sok nő dolgozik, és az ILO-statisztikák szerinti vezető kategóriában a női vezetők dolgában jól állunk. Hozzá kell tennem azonban, hogy a nők gyakrabban kerülnek vezető pozícióba a közszférán belül, mint a versenyszférában: ott a férfiak lesznek gyakrabban vezetők. A legfelső szinten – ügyvezető igazgató, vezérigazgató – még kevésbé vannak jelen a nők. Ez az úgynevezett vertikális szegregáció. S ha még feljebb megyünk, a vállalati igazgatótanácsokban, boardokban már csak 10 százalék a nők aránya – a tőzsdén jegyzett cégekről beszélek –, ez drámaian alacsony szám. 

Miért van ez így? Mi a tanulsága a mélyinterjúknak? 

Ez részben szándék kérdése, a vállalatoknak lépniük kell, hiszen rengeteg a tehetséges nő, lenne kikből választani. A fontos felsővezető kiválasztására többnyire fejvadászt kérnek meg, akinek az az anyagi érdeke, hogy olyan jelölteket ajánljon a cégeknek, akik „odaillenek” a céghez és később beválnak. Volt olyan fejvadász, aki elmondta: ő 85 százalékban eltalálja, ki kell egy cégnek. Vagyis ha a vállalatnál eddig jól működött az ún. „old boys network”, a nagyon összeszokott férfitársaság, akkor az úgy is marad. A nők még a shortlistre – ahol már a befutók vannak –, is kisebb eséllyel kerülnek föl. Persze szóban mindenki azt mondja, hogy a legrátermettebb jelöltet akarja fölvenni, többnyire mégis csak férfiakat találnak. 

És a nők? Mernek egyáltalán jelentkezni ilyen magas pozíciókra? 

Több nőnél hiányzik az önbizalom, például csak akkor jelentkeznek egy komoly vezetői álláshirdetésre, ha úgy érzik, 100 százalékig megfelelnek a követelményeknek. A férfiaknak gyakran sokkal több az önbizalmuk. És persze az is lényeges, hogy a családdal való „zsonglőrködés” időigényes, egy első számú vezetőnek pedig akár több évig is kell külföldön tapasztalatot szereznie. Sok nő ezért is nem jelentkezik. 

Van-e különbség ezekben a kérdésekben a régió országai közt? 

Igen, a kutatás tanulsága szerint van, Lengyelország és a másik három ország közt. A lengyelek általában „éhesek a karrierre”, a nők is. Több dolgot bevállalnak a pályájuk miatt, nagyobb is a mozgásterük, hiszen jóval nagyobb országról van szó. Szerepet játszik itt az a tény is, hogy más családpolitikát folytat a többi visegrádi ország, például a magyar, cseh és szlovák nők hosszan maradhatnak otthon a gyerekkel, összesen 3 évre fizetett formában, (gyed, utána gyes). A lengyel anyák például sokkal hamarabb visszatérnek a munkaerőpiacra a karrierjüket építeni. 

Kutatásukban egy ajánlást is írtak a vállalatoknak, a fejvadászoknak, hogyan kellene elősegíteni, hogy több nő jusson komoly vezetői posztra. 

Igen, például egy cégvezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy milyen a nemek aránya a saját vállalatánál. Egyébként azért itthon is akad jó példa: például a Telekomnál már 50-50 százalék a nő-férfi arány a felsővezetésben, több esetben is bevezették a 4 napos munkahetet, a munkatársaknak tréningeket tartanak, ezek a rejtett előítéletek, illetve a diverzitás és befogadás kérdéseiről szólnak. Jellemző, hogy inkább az igazán nagy, multinacionális cégek teszik meg, hogy ezeket a szempontokat érvényesítik. Az is fontos, hogy például a lengyeleknél a tőzsdén jegyzett cégeknél kötelező nyilvánosságra hozni, milyen a vállalati boardban a nemek aránya. Ez egyébként az új európai uniós elvárásokban is benne van, és gyorsan is hoz eredményt. 

Úgy tudom, 2020-ban Polányi Károly-díjat kapott. 

Igen, Lannert Judittal kaptuk közös munkánkért, „A nők helyzete a magyar tudományos életben” című tanulmányunkért. Sajnos a tudomány területén, éppúgy, mint a kultúrában és a művészvilágban is megvannak a rejtett és kevésbé rejtett előítéletek. 

Az Egyenlítő Alapítvány, ahol kuratóriumi tag is, támogatta a kutatását. 

Igen, például ők segítettek megtalálni az interjúalanyokat. Tíz évvel ezelőtt bejött hozzám Heal Edina, a Google vezetője, és felkért, tartsak előadást nőnapi programjukon a női vezetőkről. Azóta benne vagyok a kezdeményezésben. Célunk, hogy több nő legyen a vezetésben, ezt monitoroztuk is, illetve többen önbizalomcsoportot alakítottak, egyes tagjaink pedig a rejtett előítéletek felismerésével kapcsolatos tréningeket tartanak cégeknek. Rendezvényeinkre több száz nő jön el, a kultúra, a gazdaság, az oktatás területéről – egyébként a legkülönbözőbb életkorúak. 

Végül: miért jó, ha egy vállalatnál sok nő kap komoly vezetői posztot? 

A válaszom nagyon egyszerű: így igazságos és etikus. A társadalomban több nő van, mint férfi, jó lenne, ha ennek megfelelően hatalomhoz és vezetői pozícióhoz is jutnának. 

Török Katalin