Az idei első, az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottság (KTB) ülése a csaknem 30 éves hagyományt követve, a tavalyi Nobel-díjas közgazdászok munkásságáról szólt. Győrffy Dóra, Dsc, az MTA KTB elnöke hangsúlyozta, a Corvinuson jól ismerik ezeket a szerzőket, a hallgatók kedvelik őket. 

Elsőként Csaba László, a Corvinus professzora, az MTA rendes tagja beszélt Daron Acemoğlu török-amerikai közgazdászról. Mint leszögezte, igazi reneszánsz egyéniségnek tartja őt, hiszen „rossz kérdés, hogy mivel foglalkozik Acemoğlu, a jó kérdés az, hogy mivel nem.” Acemoğlu a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora, jól ismert, nem csak a tudományos világban. Idézettsége jelenleg 257 ezernél tart, ez óriási szám. A professzor szerint jó irányzatot mutat a Nobel-díj Bizottság az ő díjazásával.  

A három díjazott közgazdász Csaba László szerint olyan dologgal foglalkozik, amiről sokáig nem volt szó. „Acemoğlu munkássága a példa arra, hogy az igazi, nagy és tartós átalakulások mindig belülről indulnak egy országban”. A professzor hangsúlyozta: a tudós minden nagy lapban publikál, a legizgalmasabb cikke szerinte azt mondja: egy jól működő demokrácia megteremti a működését és kitartó voltát. Az állítások mögött kemény matematikai bizonyítás található. A politikai minőség nem közömbös a gazdasági teljesítményre nézve, ez a gondolat vízválasztó a XXI. századi tudományban Csaba professzor szerint. 

A kérdés egyszerű, a válasz nehéz 

Győrffy Dóra (Corvinus) előadásában a másik díjazottról, James A. Robinsonról beszélt. Robinson 1960-ban született Nagy-Britanniában és már kora gyerekkorától érdekelte a politika, a brit eseményeket akkor még édesanyjával tárgyalta meg. Ma Robinson a Chicagói Egyetem Harris közpolitikai tanulmányok karának professzora. Életében jelentős fordulat volt, amikor megpályázott egy állást (de nem kapta meg), viszont közben megismerkedett Acemoğluval.  

A Nobel-díj hivatalos ismertetője szerint az országok jóléte közötti különbség egyik, de fontos magyarázata, hogy milyen társadalmi intézményeket vezettek be a gyarmatosítás idején. Az európai gyarmatosítók eltérő ösztönzőkkel eltérő intézményeket hoztak létre a gyarmatokon. Az ún. inkluzív intézményeket inkább olyan országokban vezették be, amelyek a gyarmatosítás idején ritkán lakottak és szegények voltak, ezek azután bizonyos idő elteltével jobb gazdaságot, jobban élő lakosságot eredményeztek. Az ún. kizsákmányoló intézmények ezzel szemben rövid távon elérhető nyereséget jelentenek a hatalomnak. Mint Győrffy Dóra elmondta, a tudós szerint változtatásra a hatalmon levő elit csak akkor hajlandó, ha a forradalom valós veszély. 

Acemoğlu és Robinson két fontos könyvet is írt közösen. Az egyik a 2013-ban magyarul is megjelent mű – Why Nations Fail, vagyis Miért buknak el nemzetek című könyv azzal a látszólag nagyon egyszerű kérdéssel foglalkozik, hogy miért szegény, illetve gazdag egy nemzet. Mivel magyarázható ez, éghajlati, földrajzi adottságokkal vagy éppen a kulturális különbségekkel? Következtetésük, hogy a társadalmi intézmények meghatározó szerepet játszanak: a befogadó intézmények jólétet, a kizsákmányoló intézmények szegénységet eredményeznek. A szerzők számos történelmi példa (a középkori Velence, Latin-Amerika, a Szovjetunó, afrikai országok) bemutatásával igazolják új politikai gazdaságtani állításukat. 

A két tudós későbbi közös műve, a The Narrow Corridor (A keskeny folyosó: államok, társadalmak és a szabadság sorsa) arról szól, ahogyan Győrffy Dórától hallhattuk, miért bukik el a szabadság a zsarnokság, illetve az anarchia körülményei között, miért válik lehetetlenné így a változás. „A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a korlátozott állam vezet a jó gazdasági teljesítményhez” – mondta a Corvinus tanszékvezetője. „Az okság fordított, mint ahogyan eddig sokan gondolták: a demokratikus politikai rendszer a gazdasági fejlődés oka” – mondta Győrffy.  

Közép-európai fókusz 

Ezután Szanyi Miklós Dsc, a Világgazdasági Intézet tudományos tanácsadója beszélt Simon Johnsonról. Johnson is brit születésű volt, de doktorátusát már az USA-ban szerezte. Jelenleg az MIT professzora, korábban volt az IMF vezető közgazdásza is. (Az ő példája is bizonyítja a Nobel-díjasok amerikai dominanciáját.)  

Szanyi úgy vélte, míg Acemoğlu a szintézisben tűnt ki, Robinson a politikai intézmények és demokrácia összefüggéseit tárta fel nagyon jól, addig Johnson elsősorban a feltörekvő országokban szerzett tapasztalatokat, illetve az átalakuláson keresztülment közép-európai országokban is. 1990-ben Oroszországot is kutatta, tanácsadói tevékenységet is végzett Szentpéterváron, később Varsóban is, így tehát jól megismerte a gyakorlati problémákat.  

Fő kutatási területe a tulajdonjogok és ennek kikényszerítése volt. Úgy vélte, sokszor a régi intézményi kapacitások akadályozták ezekben az átalakuló országokban a fejlődést, hiszen véleménye szerint a korábbi intézményekbe nem lehetett új dolgokat beépíteni. Szanyi elmondta: Johnson úgy látta, a gyenge hatékonyságú intézmények miatt csak a hatalmi elit változik ezekben az országokban, és ezt a demokratikus rendszer komoly fékjének tekintette. Foglalkozott az árnyékgazdasággal is, úgy vélte, a vállalkozók ide menekülnek a rosszul szervezett, „rabló” állam elől. A közép-kelet-európai térség adófegyelme, az adóhoz való hozzáállás más ebben a térségben, mint a megszokott. Mint Szanyi hangsúlyozta, ezek Johnson gondolatai, amelyeket két másik szerzőtársától függetlenül írt. 

Acemoğlu-kritika: a kultúra is számít egy ország sikerében 

„Kirekesztő intézmények és gazdasági hanyatlás: A magyar autokrácia természetrajza Daron Acemoğlu munkásságának tükrében” – ez volt Martin József Péter PhD, közgazdász és szociológus, a Transparency International Magyarország ügyvezetője előadásának a címe. Martin beszélt a magyar autokrácia természetrajzáról – véleménye szerint a magyar állami intézményrendszer kirekesztő, a fékek és ellensúlyok rendszerét kiiktatták, az államigazgatás szélsőségesen központosított, jellemző a testreszabott jogalkotás, a hanyatló médiaszabadság, a magyar korrupció központosított és rendszerszintű, ami rombolja a piacokat, intézményeket és normákat. Magyarországot sajnos magas korrupció és kevés GDP jellemzi. A korrupció, mint elmondta, nálunk több csatornán zajlik: a közbeszerzési rendszeren, az alapítványi vagyonkimentéssel és a magántőke-alapok segítségével – mint a közgazdász hangsúlyozta, itt sok ezermilliárdról van szó.  

Véleménye szerint Acemoğlu elméletének vitatható pontja, hogy egy ország sikerében csak az inkluzív intézmények számítanak, szerinte a kultúra is idetartozik. Hozzátette: létezik a világban arra is példa, hogy hosszú távú növekedés van és a korrupció is jelen van: Kína. Bár Acemoğlu szerint van olyan, hogy autokratikus növekedés, de meg kell nézni, ennek mi a társadalmi ára – tette hozzá a közgazdás 

Ezután Temesi József Csc beszélt a Nobel-díjasokról szóló könyvprojektről. Mint elmondta, utoljára 2005-ben jelent meg összefoglaló mű a közgazdasági Nobel-díjasokról Magyarországon. Ezt Bekker Zsuzsa, (a Corvinus már elhunyt professzor emeritája) szerkesztette, Közgazdasági Nobel-díjasok 1969-2004 a címe, 55 díjazottról lehet olvasni a könyvben. Ezt a könyvet ma már nem lehet megvenni és elektronikusan sem lelhető fel – mondta Temesi.  

2023-ban felmerült az ötlet, hogy folytatni kellene a művet, 70 közgazdászt már megkerestek, és a többség pozitívan reagált, szívesen megírt egy esszét egy-egy Nobel-díjas közgazdászról. Az Akadémiai Kiadó már a lektorálásnál tart, vagy idén, esetleg jövőre jelenhet meg a mű.