Szerző: Farkas Mária
Mexikó a világ egyik legjelentősebb sör exportőre. 2022-ben az ország elnöke, López Obrador felszólította a sörgyárakat, többek közt a Heinekent, hogy települjenek ki az ország északi régióiból, tekintettel az évek óta fennálló aszályra és vízhiányra. Ez csupán egy példa arra, hogyan befolyásolhatja a klímaválság a vállalatok stratégiáit.
Az eddigi vállalati gyakorlatban – az élenjáró vállalatok jó gyakorlatát kivéve – a fenntarthatóság gyakran elkülönülve, csupán bizonyos operatív tevékenységre korlátozódott. Sok vállalatnál ez kimerült olyan tevékenységekben, mint például pusztán a jogszabályoknak megfelelő hulladékkezelés, vagy a következmények nélküli karbonlábnyom-mérés. Az ESG, vagyis a környezeti, társadalmi és irányítási szempontok nem tudták elérni a vállalatok stratégiáját, sem a termékek és szolgáltatások status quo-ját.
Azonban a klímaválság és a fogyasztói tudatosság egyre inkább befolyásolja a vállalati döntéseket. Az Európai Unióban az elmúlt néhány évben tucatnyi direktívát és számos jogszabályt fogadtak el, melyek mind az ESG szempontok integrálása felé terelik a vállalatokat. Ilyen például a CSRD, az ESRS, a CSDDD, a SFRD és a Taxonómia, hogy csak néhány rövidítést említsünk. A magyar ESG törvény, melyet az Országgyűlés 2023 decemberében fogadott el, szintén ezekbe a nemzetközi jogalkotási tendenciákba illeszkedik. Ez a törvény közvetlenül mintegy 2500 vállalatot érint, és jelentős hatással lesz a beszállítói láncukra is. A jogszabály értelmében a vállalkozások „figyelembe veszik a hosszú távú fenntarthatósági lehetőségeket, és gondoskodnak azok implementálásáról az üzleti stratégiájukba”.
Márta Irén, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) ügyvezető igazgatójaként a fenntartható átállást – a problémák gyökérokait keresve – ajánlások és konkrét üzleti megoldások megosztásával támogatja. A BCSDH a fenntarthatóság iránt elkötelezett vállalatok vezérigazgatóinak közössége, akik együtt dolgoznak a rendszerátalakítások felgyorsításán, amelyek a klímasemleges, természetpozitív és igazságosabb jövőhöz szükségesek. Márta Irén a BCSDH tagvállalatok köréből számos jó példát említett és kiemelte, hogy szerencsésnek tartja, hogy az Európai Unió élen jár a vállalati fenntarthatóság előmozdításában. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a következő években fog eldőlni, hogy a fenntarthatósági követelmények csupán egy újabb adminisztratív és pénzügyi teherré válnak-e a vállalatok számára, vagy valódi változásokat eredményeznek a gazdaság működésében.
A szakmai közösség régóta egyetért abban, hogy a vállalatok átalakulását leginkább az ösztönzi, ha a pénzügyi teljesítmény összefonódik a fenntarthatósági teljesítménnyel. Márta Irén véleménye szerint az ESG mérőszámok célja, hogy pontos helyzetértékelést nyújtsanak a vállalatok fenntarthatósági teljesítményéről. Ezek a KPI-ok ráirányítják a vállalatvezetés figyelmét a fenntarthatósági kihívásokra, és biztosítják a szükséges adatokat a fenntarthatósági döntések meghozatalához. Ennek eredményeképpen a vállalatok nemcsak fenntarthatóbbá, hanem versenyképesebbé is válnak, hiszen a környezeti és társadalmi hatások optimalizálása költségcsökkentést is eredményez.
Jelenleg a tőzsdén jegyzett vállalatok gyakran különböző ESG minősítéseket kapnak különböző minősítőktől, ami nehezíti a pénzügyi források elérését és növeli azok költségeit. Fontos lenne, hogy az ESG minősítők a vállalati jelentések, az ESG mérőszámok és nyilvános módszertan alapján tudják a vállalatokat értékelni. Az ESG törvény ezt támogatja az intézményi keretek felépítésével, és a módszertanok nyilvánossá tételével.
Márta Irén hangsúlyozta, hogy az ESG szempontok szerint megerősített beszállítói láncok hatalmas lehetőséget rejtenek. Ezek az együttműködések segítik, hogy a bennük működő vállalatok kifejlesszenek olyan jó gyakorlatokat, melyek gazdaságosak, segítik a piac tisztulását és a gazdaság ellenállóbbá válását a különböző válságokkal szemben.
Összefoglalva, szükségszerű, hogy a fenntarthatóság beépüljön a vállalati stratégiákba, és a globális kihívások megoldása érdekében a gazdaság szereplőinek a kompetitív szemlélettől fokozatosan el kell mozdulniuk az együttműködő szemlélet felé. Az akadémiai szférának pedig támogatnia kell ezt a folyamatot a jövő vezetőinek megfelelő képzésével, valamint a kutatás területén a módszertanok és jó gyakorlatok feltérképezésével.