„Azok a legnagyobb uniós vívmányok, amelyeket már észre sem veszünk, mert az életünk részévé váltak”

Köszöntőjében Szunomár Ágnes, a Globális Tanulmányok Intézetének vezetője kitért arra, hogy a konferenciát a Corvinus Globális Tanulmányok Intézetében működő két tanszék – a Nemzetközi kapcsolatok és a Világgazdasági tanszék – első közös szakmai eseményeként rendezték meg. Ezután röviden ismertette a rendezvény programját, és megemlítette, a felépítés különlegessége, hogy szakmai társszervezőként hallgatókat is felkértek, így az egyik panelbeszélgetés felállítása a Corvinuson működő Gyakorlati Diplomácia Szakkollégium munkájának eredménye.  

„Mindig van mód a kompromisszumra, mert nincs más választásunk” 

A nyitóelőadást Jeroen Vergeylen, Belgium magyarországi nagykövete tartotta, aki elöljáróban boldog Európa-napot kívánt magyarul, majd felidézte az 1950-ben ezen a napon kiadott Schuman-nyilatkozatot a háború nélküli Európáról. Elmondta, bár egy ideig azt hihettük, a célt elértük, de ez illúzió volt, ma az európai békét fenyegető veszélyek minden eddiginél nagyobbak, és az unió megőrzéséhez hatalmas kreatív erőfeszítésekre lesz szükség. Kijelentette, a 2004-ben belépő tagállamok számára a teljes jogú uniós csatlakozás nem a visszatérést jelentette Európába, hiszen mindig is európaiak voltak és azok is maradnak, hanem lehorgonyzást a szabadságban, a demokráciában és a jogállamiságban, ami új lapot, új lehetőségeket nyitott a jövőre nézve. Hozzátette, ezek az országok a vasfüggöny nélkül az integráció korábbi fejezeteinek is részesei lettek volna. Felidézte a belga és magyar történelem több közös pontját a magyar kalandozó hadjáratoktól a Habsburg uralkodócsaládon és a háborús segélyeken, menekültek befogadásán át az art nouveau-ig, a Belgiumból Magyarországra érkező beruházásokig. 

A nagykövet hangsúlyozta, 2024 Belgium és Magyarország számára is kiemelkedő év, hiszen a két állam a soros elnökséget egymás után tölti be a két félévben. Megjegyezte, Belgium már 13-adjára fogja betölteni ezt a pozíciót, és ezek egyik tanulsága, hogy egyetlen elnökség sem egyforma, és hogy minden elnökség kihívásokkal, sőt válságokkal jár. Egy másik tanulság, hogy csak úgy tudtunk úrrá lenni a kihívásokon, ha a többi tagállammal, az uniós intézményekkel és a globális partnereinkkel együttműködünk, igazi európai szellemben. „Az a prioritásunk, hogy hagyjuk, hogy az EU működjön. Mi, belgák tudjuk, hogy mindig van mód a kompromisszumra, mert nincs más választásunk” – közölte Vergeylen. Hozzátette: elnökségük mottója, hogy egy olyan unióért dolgozzanak, amely képes megvédeni polgárait, megerősíteni a gazdaságokat és felkészíteni a tagjait a jövőre. „Ez különösen fontos, most, amikor mindenki úgy érzi, hogy az EU válaszúthoz érkezett. Határainkon háborúval állunk szemben, Ukrajnát szilárdan támogatjuk, és továbbra is szembe kell néznünk a korábbi és a jelenlegi válságok következményeivel.”  

A belga elnökség öt elvárása a magyar elnökség felé 

A diplomata elmondta, a most záruló belga elnökség 67 jogalkotási dossziéval kapcsolatban tudott véglegesíteni megállapodásokat a Tanács és a Parlament között. Ezeket hat fő téma köré lehet csoportosítani: a jogállamiság, a demokrácia és az egység védelme; a versenyképesség növelése a belső piac elmélyítésével és az ipar megerősítésével; a zöld és igazságos átmenet folytatása; a szociális és egészségügyi ütemterv megerősítése; az emberek és a határok védelme; valamint a globális Európa előmozdítása. A hátralévő két hónapban stratégiai ügyekre kívánnak koncentrálni, köztük a 2024-29-es ciklus ütemtervre, valamint – az ennél is távolabbi időtávra tekintve – az unió további bővítésére és saját reformjára, jövöjének alakítására. Kijelentette: „Ha jól irányítjuk, a bővítés megerősítheti jólétünket, biztonságunkat és nyitott stratégiai autonómiánkat. Ugyanakkor a csatlakozási kritériumoknak, az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak való megfelelés – különösen a jogállamiság és a demokrácia tiszteletben tartása – továbbra is kulcsfontosságú a folyamatban.” 

Beszédének végén a nagykövet a magyar elnökséggel kapcsolatos uniós elvárásokról beszélt belga szemszögből. Mivel a magyar diplomaták és tisztviselők jól felkészültek, zökkenőmentes váltásra és jól szervezett elnökségre számítanak. Azt várják, a magyar elnökség továbbviszi a versenyképességgel és a védelmi ipari stratégiával kapcsolatos munkát. Emellett véleményük szerint az uniós elnökség közreműködésével meg kell alkotni a migrációs és menekültügyi paktum végrehajtási szabályait, szoros figyelemmel kell kísérni Ukrajna támogatását, tovább kell folytatni a bővítési tárgyalásokat és az unió belső reformjait is. 

A kérdés-válasz szekcióban elsőként az elnökség mint döntéshozatali intézmény önállóságát firtatták. A nagykövet elmondta, az elnökséget belengi egyfajta mítosz, ami szerint az mindent eldönthet, de ez koránt sincs így, napirendjének 90 százaléka már kötött, csak a maradék 10 százalékban van mozgástere. Például az előző trióelnökségben Magyarország ragaszkodott ahhoz, hogy a demográfiai változások is a prioritások között legyenek, és be is került a programba.  

Egy másik kérdés a magyar elnökség felé irányuló egyik említett elvárás teljesíthetőségére, a migrációs paktumra vonatkozott, amivel kapcsolatban a magyar kormány világossá tette, hogy nem szándékozik végrehajtani. A reagálás szerint a paktumot elfogadták, és amit a nyilvános nyilatkozatokban hallani, az nem mindig egyezik a zárt ajtók mögötti cselekedetekkel. Az elnökség feladata a jogalkotási munka koordinálása, és az más kérdés, hogy maga Magyarország a végeredményt végrehajtja-e majd, de nagykövet úgy vélte, a magyar elnökség felelősen fog eljárni. 

Magyar szakértői diplomaták panelje 

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. Ezen Kaponyi Erzsébet, a Corvinus professor emeritája moderálásával olyan diplomaták osztották meg gondolataikat, akik aktívan részt vettek Magyarország uniós csatlakozási folyamatában, és egyben a Corvinus (illetve elődintézményének) alumnijai: Andor László korábbi EU-biztos, Balázs Péter korábbi külügyminiszter és EU-biztos, valamint Becsey Zsolt, az EU melletti magyar misszió helyettes vezetője, aki a Magyar-EU Társulási Tanács titkára volt a csatlakozás idején. 

Balázs Péter elmondta, nagyon aktív, intenzív időszak volt a csatlakozás előtti időszak, különösen a vége, mert akkorra maradtak a legkényesebb ügyek. Pártállástól függetlenül a magyar kormányok teljes folytonosságot képviseltek a tárgyalásokon. Felidézte, őt bízták meg azzal, hogy Magyarország állandó képviseletét Brüsszelben kialakítsa az épületválasztástól a szervezeti felépítésig. Nagy lelkesedéssel, sok reménnyel indultak, de a csatlakozás után elvesztették a stratégiai irányt, nem volt kitalálva, merre tovább, Magyarország. Megváltozott a belső dinamika, egy 15 fős „testületi” hangulat helyett már 25 fővel „közgyűlésszerű” lett a működés, és senki nem tudta garantálni a kiadások, az elköltött pénzek átláthatóságát. Hozzátette, a mai napig keresi az igazi választ arra, miért éppen a két úttörő csatlakozó ország – Magyar- és Lengyelország – kezdett el egy idő után az uniós normák ellenében cselekedni.  

Becsey Zsolt kiemelte, Magyarország az élen járt a nyugati integrációban, ld. OECD, NATO, EU, az unióhoz is elsőként nyújtotta be a csatlakozási igényét. Felidézte, a csatlakozás után a tagállamok eleinte úgy dolgoztak, mintha az új tagok ott se lettek volna. „Az első egy–másfél évben be kellett bizonyítanunk, hogy készen állunk a munkára, és értünk hozzá. Ekkoriban kaptam meg az adózási kérdéseket, mert az adóügyi biztos is magyar volt, Kovács László” – mondta. Jó emlékként tekint vissza rá, az átmeneti időszak alatt nem merült fel semmilyen probléma. Becsey arról is beszélt, a visszatekintéskor nem szabad csak a befizetés–kapott támogatások nettó egyensúlyára szorítkozni, bár általában a legnagyobb pozitív egyenlegek egyikével rendelkezik Magyarország. Úgy látja, a politikusok a kormányban mindkét oldalról 2004 óta csak arra koncentráltak, hogy valahogy elköltsék a pénzt, és nem arra, hogy figyeljék, hogyan költik el a pénzt, mi jön utána, gazdaságilag kifizetődő-e a beruházás működtetése.  

Andor László egyetértőleg visszautalt a nagykövet beszédére, amit szerint a csatlakozás Magyarországot és Belgiumot is egy országként hozta közelebb, mert ez mindenki számára, akiknek lehetősége volt ott dolgozni, valóban nagyon fontos volt. Megosztotta személyes felfedezéseit további belga-magyar közös pontokról, pl. a brüsszeli Bartók-szoborról vagy Kéthly Anna ottani sírhelyéről. Említett egy kutatást a kétezres évek fordulójából, amely alapján a régióban az unió még Magyarországon volt a legnépszerűbb, a magyarok várták a legtöbbet az uniós tagságtól. Martonyi János korábbi külügyminisztere hivatkozva felidézte, hogy az egységes piac elve nagyon érzékeny tárgyalási téma volt, a bevezetése a sokkok elkerülése érdekében egyfajta fokozatosságot igényelt. Az egységes piac megnyitása után az ebből eredő egyensúlytalanságok a tőkében és a munkaerőben sokkal nagyobbak voltak az egyes országokban. Ebből is eredhet az érzés, hogy az integrációs folyamatban tőke- és munkaerő-deficitessé váló országok nem értek el annyit, mint a társaik.  

Jó, hogy lelkileg is európaiak lettünk 

Arra a kérdésre, hogy mit tartanak az elmúlt húsz év legnagyobb eredményének, Balázs Péter azt mondta, azok a legnagyobb vívmányok, amelyek észre sem veszünk, mert az életünk részévé váltak, pl. a szabad mozgás az unióban. Becsey Zsolt számára a legnagyobb eredmény, hogy a magyarok jogilag és talán félig-meddig lelkileg is európaiak lettek az európaiak számára. Nem lett másodosztályú tagság, az átmenet is gyorsan és normálisan lezajlott. „Magyarország a mély vízben úszhat, tud is úszni, hát ne féljen tőle, hogy nincs ehhez plusz mentőöve; nem kellene visszatérni a dirigizmushoz, az etatizmushoz” – jelentette ki. Andor László úgy látta, sok terület fejlődött, de hiányérzet is tapasztalható, például nincs még bevezetve az euró. Emellett a bérekben, a szociális párbeszédben még mindig van egyfajta szakadék Kelet és Nyugat között. Ami szerinte nagyon pozitív mindenki számára, az a szomszédokkal való kapcsolatok és az integrációs együttműködés, ami egy sajátos magyar perspektíva az uniós integráció jelentőségére. 

Kaponyi Erzsébet azzal a kívánsággal zárta a programot, hogy legyünk újra lelkesebbek, Európa-pártibbak, amelyek polgárai mélyebb integrációt szeretnének, mert az egy jobb jövő lenne minden európai számára. Kifejezte reményét, hogy az eszmecserét folytassák akár 5-10 év múlva is. 

A konferencia tematikus beszélgetésekkel folytatódott, amelynek témái közé tartozott az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája, a populizmus és az euroszkepticizmus, a jogállamiság, valamint a 25 éves gazdasági és monetáris unió. A hallgatói panelbeszélgetésben a kelet-közép-európai országok szerepét vitatták meg az EU-ban, valamint az unió helyét a fiatal magyarok életében.  

Portréfotó: LinkedIn