Barátok, tanulás, szörf: kettősdiploma-beszámoló Portóból

Mi alapján döntöttetek? Könnyű volt meghozni ezt a döntést?

Mirella: „Szerintem mindhármunknál különböző volt a folyamat. Én szerettem volna külföldön folytatni a mesterképzésemet, de miután úgy döntöttem, maradok a Corvinuson, tudtam, külföldre viszont mennem kell valahogyan. Portugália és Spanyolország mind olyan helyek, ahol mindig is szerettem volna élni, ilyen szempontból tehát nem volt nehéz döntés számomra. Illetve szerencsére nem is volt olyan nehéz bekerülni a programba.”

A jelentkezési folyamat egy beszélgetésből és egy motivációs levél megírásából áll, amelyek eredményei alapján kerülnek be a hallgatók a programba. Ezenkívül fontos követelmény a B2-es szintű nyelvvizsga is.

Alexa: „Én három évvel ezelőtt találtam ki, hogy Portóba fogok menni, és ott végezni a Double Degree-t. A COVID alatt pánikba estem, hogy nem fogok tudni menni Erasmusra a korlátozások miatt, ezért direkt egy olyan mesterképzést választottam, ahol több külföldi lehetőség adott. Még a beiratkozáson jeleztem a koordinátoroknak, hogy nagyon szeretnék jelentkezni, és a tényleges jelentkezés után meg is kaptam az e-mailt, hogy ők is szeretnék, ha mennék. Három évig tehát nem is volt kérdés, hogy megyek-e vagy sem.”

Rebeka: „Én szintén alapszakon mentem volna Erasmusra, de a COVID miatt kétszer is elhalasztották az utazásomat, így én is biztos voltam benne, hogy szeretnék menni valahova a mesterszak alatt.”

A kettősdiploma-programok lényege, hogy a hallgatók a képzésük egyik felét Magyarországon, a másik felét pedig egy külföldi egyetemen töltik. A tanulmányok a lányok esetében mind itthon, mind külföldön angolul folynak, akárcsak a szakdolgozat írása. „Kétéves így a mesterképzés az itthoni egy helyett, vagyis gyakorlatilag az eredeti képzésünk semmiben sem változik” – mondta Mirella, aki többek között arról is mesélt, hogy a Double Degree papírmunkában és a tárgyfelvétellel kapcsolatos teendőkben is sokkal egyszerűbb egy Erasmusnál. 

„Semmi plusz kritérium nincs, amit itt elvárnak” – folytatta Rebeka, aki elmondta, hogy amiatt, hogy a portói egyetemen is tanulnak, sokkal szerteágazóbbá vált a képzésük, hiszen kint menedzsment, itthon pedig marketing szakiránnyal foglalkoznak inkább. Azt is fontos kiemelni, hogy a lányok szerint érezhetően nagy a különbség az első és a második félév között.

Mirella: „A második félévben már kicsit otthonosabban érezzük magunkat, mint mikor csak ismergettük a várost az elsőben. Mire rendesen ideszoksz, addigra már haza is mész.”

Alexa: „Egy félév alatt az erasmusos diákokon nagyon nagy nyomás van, hogy mindent látniuk kell, hiszen csak öt hónap áll a rendelkezésükre. Ebben a helyzetben mi ki tudjuk úgy használni az időt, hogy közben ne roskadjunk bele a tanulásba és a sok-sok programba.”

Ugyanakkor elmondásuk alapján a lányok rengeteget kirándulnak, számos eseményen vesznek részt, hiszen az ESN (Erasmus Student Network) és a hasonló szervezetek sokszor szerveznek egy- vagy többnapos programokat. Ezenkívül, aki szeretne, magának is szervezhet utazásokat a szabadidejében, ahogy ők is tették.

Rebeka: „Miri elment Madeirára, én pedig itt megismert barátokkal az Azori-szigetekre és Lisszabonba több napra. Sokat kirándultunk, és közben szörfözni is megtanultunk, mert azt majdhogynem kötelező kipróbálni itt.”

A kinti közösségről szintén pozitív véleménnyel voltak mindannyian. Alexa elmondta, hogy alakulnak online hobbicsoportok, ahol mindig találni valakit, aki elmegy velük röpizni, szörfözni vagy épp kirándulni. Sőt, ez a létszám legtöbb esetben az ötvenet is megüti, hiszen Portóban rengeteg erasmusos diák tanul különböző országokból.

Milyen a közösség? Főként más erasmusosokkal barátkoztok?

Alexa: „Tavaly volt egy nagyon jó magyar csoport, akikkel több helyre elmentem. A németek és a belgák is kifejezetten barátkozósak voltak, mert rengetegen érkeztek, és valószínűleg így komfortosabban érezték magukat. Nekem ezenfelül még olasz barátaim voltak.”

Mirella: „Természetesen mi itt vagyunk egymásnak, de én ezenkívül inkább a külföldiek társaságát keresem. Azt mondanám, hogy az iskolában nem annyira alakulnak ki kapcsolatok; bár előző félévben ott is találtunk barátokat, de órán annyira nincs rá lehetőség sajnos. Emiatt mondanám, hogy portugál barátaink annyira nincsenek.”

Arról is beszéltek, hogy hogyan lehet barátokat szerezni. Természetesen függ a nyitottságtól, de attól is, kik lesznek a lakótársak. Ugyanakkor, ha valakinek megvan egy adott baráti köre, nehezebben nyit új emberek felé, de olyan is gyakran előfordul, hogy egyfajta felszínesség jellemzi a viszonyokat, és nehezen alakulnak ki hosszan tartó barátságok. Rebeka szerint lehet, hogy háromszáz emberrel kell megismerkedni, hogy abból egy életen át tartó barátság alakuljon ki.

Milyen nehézségekkel találkoztatok?

Rebeka: „Viszonylag egy jó szobát vettünk ki, de én egy kicsit lesokkolódtam a lakáson. Szerintem a portugálok nagyon trehányak, nem túl tisztaságkedvelőek. Emellett hideg is volt, mert pont februárban érkeztünk, ami az egyik leghidegebb hónap itt.”

A fűtési problémákon kívül a lányok említették, hogy az oktatás is három héttel előbb kezdődött a vártnál. „Volt olyan, hogy pénteken este 7-től 10-ig óránk volt, másnap pedig reggel 10-től. Úgyhogy az egy nagyon nehéz időszak volt” – mondta Alexa, Rebeka pedig hozzáfűzte, hogy kizárólag a portugál hallgatókkal tanulni is nehézséget okozott, mert nem volt könnyű beilleszkedni a folyton változó csoportokba.

Mirella megemlítette, a februári kezdés azt a csavart okozta, hogy így a portugálok már a második félévükben tanultak, amikor ők becsatlakoztak az oktatásba. Itthon főként marketinges tárgyakat csináltak ősszel, így egy-két tantárgy váratlanul fogadta őket.

Ezután az albérlet-problémák kerültek szóba. Kapcsolatok nélkül nehéz jó ár-érték arányban lakást találni; fura tulajdonosok, rideg lakótársak és plusz foglalási költség fogadhat, ha nincs egy megbízható ismerős, aki tud szobát ajánlani.

Alexa: „Nem sok szó esik róla, de az első hetek nagyon nehezek. Ha nem rögtön egy olyan közösségbe kerülsz bele, ahol megtalálod a legjobb embereidet, vagy nem laksz együtt sok emberrel, akkor tényleg van olyan nap, hogy senki sem szól hozzád. Ilyenkor voltak jók az ESN-es vagy erasmusos események. Ez egy kihívás, amin át kell lendülni az első hetekben.”

Mit tanácsoltok jövőbeli társaitoknak, vagy olyanoknak, akik gondolkodnak részt venni egy ilyen programon?

Rebeka: „Azt tanácsolom, hogy minél előbb jöjjenek ki, még ha az egyetem nem is kezdődik el, akkor is egy hónappal előtte, hogy kényelmesen be tudjanak rendezkedni, és elkezdjenek ismerkedni.”

Alexa és Mirella hozzátette, hogy a korai kiutazás a barátok szerzése miatt is fontos. Ezekben a hetekben alakulnak ki azok a baráti körök, amikbe később már nehezebb csatlakozni.

Rebeka: „Ugyanannyi erőbefektetéssel kétszer annyi diplomát kapsz, szóval ezzel csak nyerni lehet.”

Mirella: „Nincs min gondolkodni, így ne is gondolkodj tovább! Porto egy nagyon jó város arra, hogy külföldi félévre, félévekre gyere, szerintem az egyik legjobb választás.”

Mi volt a legjobb élményetek?

Alexa: „A laptopom háttérképe Porto látképe volt, és amikor először megláttam naplementében ugyanazt a képet, olyan volt, mintha a fotó életre kelt volna. Elsírtam magam, hogy végre itt lehetek.”

Mirella a naplementéket emelte ki, amik elmondása szerint egészen mások, mint otthon. Kiülni a Jardim de Morróra, hallgatni a zenészeket, nézni, ahogy megy le a nap – számára olyan élmények, amik mindenképpen a városhoz kötik örökre. Rebeka egy olyan kirándulást emelt ki, ahova csak külföldiekkel ment el; az Azori-szigeteket látogatta meg, ahol autót is vezethetett, ami még különlegesebb élménynek számított.

Végezetül pedig ne felejtsük el a szörfözést, ami a beszélgetés visszatérő eleme volt. A kötelező szörfözést itt is megemlítették a lányok, hogy valóban különleges volt ez az élmény is a rengeteg többi között.

Írta: Tóth Valter

A cikk először a Közgazdász Online-on jelent meg.

Téged is érdekelnek kettősdiploma-programjaink? Kattints ide!

Más nemzetközi csereprogramunkra vagy kíváncsi? Nézz szét itt!