Beültem értékelni egy órát, és rengeteget tanultam a kollégámtól

Mikáczó Éva, a Számvitel Tanszék adjunktusa és Galla Daniella Dominika, a Marketing-, Média és Designkommunikáció Tanszék adjunktusa meséltek arról, hogyan vettek részt oktatóként a program kialakításában, milyen meglepetések érték őket és milyen tapasztalatokat szereztek az óralátogatások során.

Miért vállalták, hogy részt vesznek a program fejlesztésében?

Galla Daniella Dominika: Minden kezdeményezés fontos, amely az oktatás színvonalát javítja. Személy szerint a doktori disszertációmat is egy általam fejlesztett kreatív oktatásmódszertani eszközről írtam, amelynek keretében az ország minden megyéjében tartottam workshopokat és mélyinterjúztam pedagógusokkal. Jelenleg részt veszek az egy évre rövidíthető marketing mester szak fejlesztésében, így az oktatásmódszertannal kapcsolatos kérdések aktívan foglalkoztatnak. Fontosnak tartom, hogy mi kollégák a szakmai közösségünkön belül is adjunk egymásnak visszajelzést, de az nem mindegy, hogy ezt milyen kereteken belül tesszük meg. A program fejlesztése során volt lehetőségünk ebbe beleszólni, ezért is szerettem volna aktívan részt venni benne.

Mikáczó Éva: Én 1990-ben végeztem a Corvinus Egyetem jogelődjén Számvitel-statisztika tanárszakon, a pályám során sokat foglalkoztam a témával, rengeteg szakmai továbbképzésen vettem részt, később pedig tananyagfejlesztéssel is foglalkoztam két tantárgy esetében. Nem véletlen, hogy a kutatási területemet is erre fókuszáltam: Daniellához hasonlóan a PhD-t én is oktatás módszertani kérdésekből írtam.

Hogyan zajlott a Teaching Excellence fejlesztése?

Daniella: A Milestone Intézet kollégái nagyon profi módon vezényelték le az egész folyamatot. A tavaszi félév a feltárás időszaka volt, amikor meg akartak ismerni bennünket és a működésünket, ezért szerveztek kerekasztal beszélgetéseket kollégákkal, voltak kiscsoportos beszélgetések, de arra is volt példa, hogy egyénileg ültem le velük beszélgetni bizonyos témákról. Számomra pozitív volt, mennyire pontos összefoglalók készültek a beszélgetésekről, minden kérdésünkre válaszoltak és könnyen kapcsolatba léphettünk velük kérdés esetén. Az oktatók közül bárki részt vehetett ezeken az alkalmakon, és mindenki megoszthatta a véleményét.

Éva: Az elején szkeptikus voltam azzal, hogy külső szereplőt vontak be a folyamatba, és ennek hangot is adtam az egyik beszélgetésen. Utólag azt gondolom, hogy a Milestone Intézet részvételének volt pozitív hozadéka a folyamat során. A kollégákkal folytatott vitákból, beszélgetésekből külső szemlélőként könnyebben szűrték le a fejlesztési lehetőségeket.

Az oktatók értékelése kényes kérdés, hogyan tudták kezelni menet közben a nézeteltéréseket?

Daniella: Nagyon diplomatikusan álltak minden helyzethez, és legtöbbször nem is kellett beavatkozniuk. Nekünk egyetemi oktatóknak egymás között kellett sok beszélgetést lefolytatnunk, és számos esetben mi kollégák győztük meg egymást. Azt tapasztaltam, hogy mennyi félelem és kétely övezte például az óralátogatásokat, ami szerintem teljesen érthető. Közben én mindig azt mondtam a kollégáknak, hogy érdemes látni a pozitív elismerés lehetőségét is. Miért ne kaphatnék oktatóként pozitív visszajelzést egy témával kapcsolatban, amit szeretek tanítani? Mi a baj azzal, ha ez szervezett keretek között történik? Fontos és hasznos volt ezeket a kérdéseket intézményi szinten átbeszélnünk egymással.

Volt valamilyen meglepetés önök számára a folyamat során?

Éva: Volt olyan napom, amikor reggel 8-kor megtartottam a saját témámból az órámat, majd 9.50-re óralátogatóként bementem megnézni egy kollégámat, hogyan adja elő ugyanazt a témát. Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy hiába hasonló a tananyag, sok átfedést találunk a példák között, az oktató mindig a saját nézőpontját is hozzáteszi a témához.

Számomra az is most derült ki, hogy a Vállalatgazdaságtan Intézetben dolgozó kollégák eddig is látogatták egymás óráit, így a fiatalok nézték az idősebbek óráit, az idősek pedig úgy fogadták be az intézetbe érkező fiatalabb kollégákat, hogy visszajelzéseket adtak az óráikra.

Miben segítheti ez az oktatók munkáját?

Éva: Én például óralátogatóként lestem el módszereket kollégáktól, és tervezem őket alkalmazni a saját óráimon. Óriási lehetőségnek tartom, hogy megteremtődnek annak a keretei, hogy egymásnak segítsünk oktatásszakmai kérdésekben.

Daniella: Csatlakozom Évához, mert többször volt olyan érzésem, miközben néztem a kollégák előadását, hogy „milyen jó ötlet, ezt én is alkalmazni fogom”.

Rengeteget számít az is, hogy oktatóként kapunk egy közös terepet arra, hogy szakmai kérdésekről beszélgessünk egymással. Eddig is volt erre példa, de jobb, ha ez szervezett keretek között történik. Számomra nagyon pozitív élmény volt az óralátogatást megelőző és az utána folytatott beszélgetés is.

Mi volt a tapasztalatuk az óralátogatásokkal kapcsolatban? Mit tanultak belőle?

Éva: Az én órámra a tavaszi félévben a Módszertani Központ egyik munkatársa ült be, és hasznos volt, ahogy az utána történt megbeszélésen pontosan visszaadta az órám menetét. Sok helyen megdicsért, bizonyos pontokon pedig kérdéseket fogalmazott meg, de olyan egyszer sem hangzott el, hogy valamit rosszul csináltam volna. Nagyon humánus és építő jellegű beszélgetés volt.

Daniella: Arra jöttem rá az óralátogatások során, mennyire nehéz visszajelzést adni, ugyanakkor van segítség, hiszen erről rengeteget lehet tanulni a Módszertani Központ munkatársaitól. Én olyan típusú oktató vagyok, aki nyitott és próbál folyamatosan tanulni akár a hallgatóitól is, de teljesen természetes, hogy vannak kollégák, akik nem ennyire komfortosak a visszajelzésekkel kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy mindannyian építő jellegű tanácsokat adjunk egymásnak. A közös cél végtére is az, hogy kihozzuk magunkból és egymásból a legtöbbet annak érdekében, hogy aztán a hallgatóinknak a maximumot biztosítsuk az óráinkon, és azon túl.

Mik a tapasztalataik az őszi félév programjával kapcsolatban?

Éva: Nekem két órámat látogatták kollégák, és én is két órán voltam bent értékelőként. Maximálisan pozitív tapasztalataim vannak, nagyon jó beszélgetéseim voltak a többi oktatóval. Sőt, az is előfordult, amikor órát látogattam, hogy más oktatónál észrevettem valamilyen módszert, és rájöttem, hogy ez kívülről nem mutat jól, ezért nekem is le kellene szoknom róla. Nagyon érdekes tapasztalat volt.

Daniella: Ebben a félévben két alkalommal értékeltem kollégákat, és engem is értékeltek szakmai és módszertani szempontok mentén egyaránt. Azt tapasztalom, hogy a program miatt nagyobb figyelmet kap az oktatási teljesítmény az egyetemen a korábbiaknál, ami kifejezetten előremutató. Bízom benne, hogy most is tartunk félévzáró fórum beszélgetést, amikor közösen összegezzük a tapasztalatokat, és levonjuk a jövőre vonatkozó tanulságokat. Cél az oktatói és hallgatói elégedettség együttes megvalósulása annak érdekében, hogy a Corvinus továbbra is minden kétséget kizáróan a jövő nemzedékének első számú választása legyen.