Könyvbemutató: Magyarországnak feljebb kell lépnie
2025-01-20 11:04:00Boda György, a Sodródásból feljebb lépés – Tudásalapú versenyképesség című könyv egyik szerzője, a Corvinus emeritus docense mutatta be január közepén a Corvinuson a tanulmánykötetüket, amelyet 2024-ben az Akadémiai Kiadó adott ki.
Vajon meg tudja lépni Magyarország a tudástársadalmi-lépcsőt? Ennek szükségességét sokan felismerték már hazánkban, de az erre irányuló erőfeszítések még nem kellően koordináltak – vonja le az egyik fő következtetését a könyv.
Jócskán megtelt a Budapesti Corvinus Egyetem rektori terme a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya által szervezett könyvbemutatón január 16-án, amikor Halm Tamás moderátor, a Közgazdasági Szemle főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket. Rögtön leszögezte: szereti az olyan könyveket, amelyek nem csak a jelenlegi helyzetet elemzik, de tanulságot is megfogalmaznak, és a kivezető utat is bemutatják – ilyen a Sodródásból feljebb lépés kötet is. Hozzátette: az orvoskutatókat is akkor becsüljük, ha nem szorítkoznak a kór diagnosztizálására, de meg is tudják gyógyítani a betegséget.
A tanulmánykötet öt szerzője (Boda György, Kiss Ferenc, Láncz Gábor, Matyusz Zsolt és Thék Regina) közül Boda György, a Corvinus emeritus docense mutatta be a könyvet. Ehhez elméleti keretként egy osztrák közgazdász, Roman Stöllinger modelljét használta fel. Eszerint hazánk sikeresen illeszkedett be a rendszerváltás után a V4 országokkal együtt a német–kelet-európai integráció ellátási láncaiba. Megfelelő volt a tőkebeáramlás és ennek eredményes felhasználásával Magyarország csatlakozott a világ egyik legsikeresebb külkereskedelmi integrációjához. Stöllinger modellje szerint, ha egy országban jelentős az FDI (Foreign Direct Investment), vagyis van pénz, a következő kérdés az, hogy abból lesz-e elég hatékony termelési kapacitás. Ha igen, akkor az ország bekerülhet a nemzetközi ellátási láncokba és a fő kérdés az lesz, hogy ebben az ellátási láncban mekkora a megtermelt hozzáadott érték. Ez akkor a legmagasabb, ha az ország átmegy az ún. headquarter gazdaságba. Ha ez nem sikerül, akkor csak factory economy marad. A headquarter economy irányába való haladás a feljebb lépés – az upgrading. Ha ez nem sikerül, akkor az ország egy leszakadó oldalágra sodródhat. A Kádár-rendszer történelmi távlatból kevésbé tudott feljebb lépni, inkább csak sodródni. Boda szerint a történelem az Orbán-kormányt is ennek alapján fogja megítélni. Sodródni fog inkább, vagy feljebb lép? Boda elmondta:
a fontos kérdés az, akarunk-e az upgrading irányába menni.
Érdemes itt egy pillanatra megállni, mert a könyv részletesen elemzi Magyarország történelmi determinációit, például az ún. második jobbágyság kialakulását is a török uralom alól felszabadító harcok után.
Több száz évet átívelő fejlődésünk eredményeként kialakult egy mentalitás, mely a konvergenciához nem eléggé dinamikus, amely nem kellően vállalkozóorientált, csak korlátozottan küzd önmaga szabad kibontakozásáért. Amikor Magyarország rendszert váltott, nemcsak a kapitalizmus mellett döntött, hanem kapitalizmusváltozatot is választott, amely az említett mentalitás mellett egy függő gazdaság újrateremtéséhez vezetett. Ez csak átmeneti sikerekre képes, de tartósan nem tudja megoldani a társadalom előtt álló feladatokat. Ennek meghaladása nélkül nincs elégséges upgrading, és nem kerülhetünk ki a közepes jövedelmi csapdából
– olvashatjuk a kötetben.
Boda György arra is felhívta a figyelmet, hogy a könyv címlapját tudatosan tervezték meg.
A vadvízen haladó csónak az országot jelképezi, ahol a hajó csak akkor van biztonságban, ha az evezősök jól húznak. Ha nem a megfelelő irányban eveznek, akkor a hajó veszélyben van, és nem oda jutnak, ahová szeretnének. A dinamikusan fejlődő tudástársadalom irányába kellene húzni, de vajon meg tudja-e lépni Magyarország ezt a tudástársadalom-lépcsőt? Mint Boda elmondta, ezt a problémát már sokan felismerték, de az erőfeszítések még nem kellően koordináltak ebbe az irányba.
Innováció és a tudás megfizetése
Ezután Chikán Attila korábbi gazdasági miniszter, a Corvinus korábbi rektora felkért hozzászólóként elmondta: sok erénye van a könyvnek. Jónak tartja, hogy a reálgazdaságból indul ki, tiszta fogalmi rendszerrel dolgozik, kivételesen széles statisztikát használ, és jól leírja a történelmi és társadalmi körülményeket.
Széles körben közmegegyezés, hogy nem oda jutottunk, ahová szerettünk volna. Alapvető szerkezeti probléma van a magyar gazdaságban, sajnos az ellátási láncok végső részén vannak a magyar vállalatok
– mondta. Ennek okait elemezve Chikán megjegyezte, sokszor a politikai és nem a gazdasági megfontolásnak van szerepe nálunk. Az is fontos szerinte, hogy a magyar gazdaságpolitika és politika érzéketlen a társadalom iránt, ezt mutatja az egészségügy és a szociálpolitika. Szerinte függő piacgazdaságnál – amilyen Magyarország – a digitalizáció, a globális kihívásokhoz való alkalmazkodás és a népesség alakulásához való viszony is döntő. Mint mondta, ő nem túl optimista, de hisz abban, hogy a tudástőke itthon felemelkedést hozhat.
Rég találkoztam olyan könyvvel, ami ennyire elgondolkodtatott
– fejtette ki Bőgel György, a CEU egyetemi tanára, az Ecommerce Hungary Egyesület elnöke, szintén felkért hozzászóló. Szerinte növelni kellene a termelékenységet, ehhez innováció kellene. Nagyon igaz szerinte, hogy a tudást meg kell fizetni és meg is kell tudni tartani az innovatív szakembereket. Hozzátette:
középméretű, versenyképes magyar cégekre lenne szükség.
Viszont, mint mondta, nem ért egyet a könyv címével, hiszen nem sodródást lát, hiszen van kormányos a hajón, aki húz, de nem jó irányba. Hiányolta a könyvből konkrét vállalatok tevékenységének az elemzését, ő kíváncsi lett volna, mit és hogyan csinál nálunk jól az Audi vagy a Bosch. Avval egyetért, hogy Magyarország szinte mindig ki volt valakinek szolgáltatva, mégis úgy érzi, a történelmi determináltság nem annyira erős, mint ahogyan a szerzők gondolják. Szerinte Trianon után nagy intellektuális tőke volt Magyarországon, példaként a Tungsramot, az Egyesült Izzót mondta.
Boda György minden hozzászólást és hiányfelvetést megköszönt. Hozzátette:
ha egy korszerűbb szerkezet felé mozdul az ország, ahhoz nagyobb tudástőke szükséges, ezért az oktatásba kell fektetni.
Ezután sokan hozzászóltak még. Nikodémusz Antal közgazdász a digitalizáció fontosságát hangsúlyozta, szerinte más logika viszi a digitális gazdaságot. Szerinte az a beruházás, amit az ún. immateriális javakra fordít az ország, az megtérül. Beszélt arról is, hogy a mesterséges intelligencia a felfedezési szakaszból az alkalmazási szakaszba megy át most.
Herczog László korábbi munkaügyi miniszter azt a gondot vetette föl, hogy mi történik majd a gyártással, ha mindenki a kutatásfejlesztésre meg a marketingra koncentrál,
A kukások nélkül nem tudunk élni
– célzott a vesztesekre Herczog. Mint mondta, ez nem a jelen, inkább a jövő problémája. Éltető Andrea, a HUN-REN Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa, kutatócsoport-vezetője arról beszélt, sok anyag született arról, hogy a humántőke fejlesztése lényeges, de vajon ez a mostani hatalmi elitnek nem fontos? Azt kérdezte a jelenlévőktől, mit lehet tenni, hogy olyan dolgokba fektessenek Magyarországon, ami csak évtizedek múlva térül meg.
Boda György reagálásában kifejtette: nem arról van szó, hogy Magyarország teljesen eredménytelen volt az utolsó 30 évben.
Még nem ment el teljesen a hajó
– jelentette ki. Amit egy közgazdász tehet, az az, hogy ezt a helyzetet leírja, az alternatívákat felvázolja. Finnország, Japán, Szingapúr jó példáját említette. Az oktatásra fordított összegekről azt mondta, nagyon nehéz egy politikusnak azt felvállalni, hogy olyat csináljon, amiből neki nincs haszna, csak későbbi politikus társainak. Halm Tamás ehhez annyit fűzött hozzá, szerencsére a Corvinuson komoly befektetések történtek a tudásba.
Török Katalin