Bruno van Pottelsberghe: Öt dolog, amire egy rendkívül hatékony vezetőnek szüksége van bizonytalan és viharos időkben

Dolgozz csapatban, és legyél a csapattal. Légy aktív és jelen, és állj készen arra, hogy a kollégákkal együtt a terepen találd meg a megoldásokat. Az egyetem ökoszisztémája nagyon összetett: kutatást végzel, tehetségeket vonzol, alkalmazottaid vannak, diákokat tanítasz. Ez egy nagyon specifikus tevékenység és szerep, amely nagyon fontos a társadalom számára. Ha ilyen összetett környezetben tartózkodsz, együtt kell működnöd kollégáiddal

– ezek Bruno van Pottelsberghe a fő tanácsai az interjúból.  

A december 2-án publikált, teljes, angol nyelvű cikk ezen a linken érhető el. 

Az Authority Magazine, a Medium.com interjúkra specializált oldala havonta mintegy 125 millió látogatót fogad, közel egyharmaduk az Egyesült Államokból érkezik, ezt követi India és az Egyesült Királyság. Az oldal közösségi platformjain megosztják az interjúkat, különösen a LinkedIn-en és a Facebookon, ahol összesen mintegy 18 500 követővel büszkélkedhetnek. A tágabb Medium közösségi oldalainak több mint 2,5 millió követője van.  

Alább az interjú magyar fordítását közöljük. 

Bruno van Pottelsberghe, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora: Öt dolog, ami ahhoz kell, hogy rendkívül hatékony vezető legyél bizonytalan és viharos időkben 

Dolgozz csapatban, és legyél a csapattal. Légy aktív és jelen, és állj készen arra, hogy a kollégákkal együtt a terepen találd meg a megoldásokat. Az egyetem ökoszisztémája nagyon összetett: kutatást végzel, tehetségeket vonzol, alkalmazottaid vannak, diákokat tanítasz. Ez egy nagyon specifikus tevékenység és szerep, amely nagyon fontos a társadalom számára. Ha ilyen összetett környezetben tartózkodsz, együtt kell működnöd kollégáiddal.

Az “Öt dolog, ami ahhoz kell, hogy rendkívül hatékony vezető legyél viharos időkben” sorozat részeként örömmel mutatjuk be Bruno van Pottelsberghe-t, a Budapesti Corvinus Egyetem új elnökét és rektorát.  
 
A belga közgazdász, van Pottelsberghe a felsőoktatásban szerzett vezetői tapasztalatairól és az innováció közgazdaságtanával kapcsolatos kiterjedt kutatómunkájáról ismert. Nemrég a Budapesti Corvinus Egyetem elnök-rektori posztját nyerte el, és arról beszélt, mennyire fontos tisztában lenni azzal, hogy nem lehet az életben minden lépést előre beütemezni vagy várni, és mindig keresni kell valamit, ami iránt lelkesedni lehet.  

Nagyon köszönöm az idejét! Olvasóink szeretnék Önt egy kicsit jobban “megismerni”. Mesélne nekünk egy kicsit a “háttértörténetéről”, és arról, hogyan kezdett hozzá? 

A brüsszeli Université libre de Bruxelles-en (ULB) végeztem el a közgazdász alapképzésemet, valamint az üzleti közgazdaságtan mesterképzést. Nem jellemeztem volna magam nagyon jó tanulóként, de szerettem a csoportmunkát, a szemináriumokat és a kutatást, és ezeken a területeken kiváló tanuló voltam. 
 
Az egyik professzorom javasolta, hogy doktoráljak, és kíváncsiságból belevágtam. A PhD-m alatt olyan szerzőket olvastam, akik igazán inspirálóak voltak, az Egyesült Államokból és Japánból, ezért felvettem velük a kapcsolatot, és elmondtam nekik, hogy szeretnék velük dolgozni. Miután mind Japánból, mind az Egyesült Államokból pozitív visszajelzések érkeztek, elhagytam Brüsszelt, hogy hat hónapig Tokióban dolgozzak a Tsukuba Egyetem professzorával. Nagyon jól éreztem magam, hihetetlenül keményen dolgoztam, és fantasztikus élmény volt.  
 
Amikor visszatértem, volt még egy lehetőségem a Columbia Business Schoolba menni, így további hat hónapot töltöttem el ott egy New York-i professzorral, ahol nagyon inspiráló és kulcsfontosságú tapasztalatokat szereztem a kutatási utamhoz. 
 
A PhD-m vége előtt Párizsban felvettek az OECD-be. Azt akarták, hogy a kutatásaimmal kapcsolatos munkát végezzek nekik, és végül az OECD-nél dolgozva fejeztem be a PhD-t. Körülbelül két év múlva, váratlanul, a Solvay Company finanszírozott elsőként magánforrásból egy pozíciót az ULB-n, alma materemben. Felvették velem a kapcsolatot, és sikerrel jelentkeztem. 
 
Ezután a Solvay Business School magánszektor által finanszírozott teljes munkaidős professzora voltam az innováció, különösen az innováció és a szellemi tulajdon, a kutatási területem területén. Az OECD-ben végzett munkám és a PhD-kutatás révén szakmai tapasztalatot szereztem, és abban az időben a világ néhány szakértőinek egyike voltam ezen a területen. 
 
2005-ben az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) felkért, hogy legyek vezető közgazdásza Münchenben, amit elfogadtam, mivel fantasztikus lehetőség volt arra, hogy a kutatási témám legközepében dolgozzak. Szabadalmakkal és innovációval foglalkoztam, és hirtelen az európai innovációs és IEP-folyamat (egyéni oktatási program) középpontjában álltam a vizsgáztatók, a politikai döntéshozók, a feltalálók és az ipar között. Végül visszatértem az ULB-hez, mivel az akadémiai szabadságot választottam az EPO-val való hosszú távú munka helyett. 
 
Csatlakoztam a Bruegel nevű agytröszthöz is, amely alkalmazott gazdasági elemzéseket végzett politikai döntéshozók számára. Hat hónappal később létre akartam hozni egy QTEM nevű hálózatot, amit meg is tettem. Miután dékánhelyettessé választottak, az akkori dékánt kinevezték a Belga Nemzeti Bankba, így 2011-ben teljes politikai támogatással lettem dékán a QTEM hálózat fejlesztésében. 
 
Második dékáni ciklusom alatt megkerestek, hogy érdekel-e, hogy a Corvinus Egyetem rektora legyek. A kíváncsiságom annál inkább erősödött, minél több potenciális kollégával találkoztam, egyre többet tudtam meg az egyetemről, és végül elfogadtam a szerepet.

Honnan vette a motivációt, hogy haladjon előre a kihívások közepette? Mi tartja fenn a hajtóerejét? 

Úgy gondolom, fontos, hogy motiváljon annak az intézménynek a jövőképe és értéke, amelyben dolgozom, teljes meggyőződéssel kell bírjak arról, hogy amit tenni akarok, az a helyes dolog az intézmény számára. 
 
Nagyon szeretem az oktatási intézményeket hatásuk és értékeik miatt. Az egyetemek fantasztikus szerepet játszanak egy nemzet számára; annak kultúrájában és gazdaságában is. Minden hatás nagyon hosszú távú, és döntő fontosságú a társadalom és a benne élők jóléte szempontjából. Mi egy kutatásalapú egyetem vagyunk, és számomra ez nagyon fontos, mert olyan hely vagyunk, ahol szabad kutatások és új tudás születik. 

Ha szenvedélyesen foglalkozol ezzel, az oktatási szolgáltatásokkal és a kutatással, akkor tudod, hogy dolgozni és küzdeni akarsz ezeknek a szolgáltatásoknak a védelme és javítása érdekében. 
 
Ha megvan a célod és elképzelésed, hogyan domborítsd ki a gyönyörű tudományos kutatás fontosságát; hogyan nyújts képzési szolgáltatásokat; hogyan adj kihívásokat a diákoknak a képzésen keresztük és hogyan segíts nekik álmaik elérésében; akkor minden nap pozitív gondolatokkal ébredsz, mert tudod, hogy valami jót teszel a társadalom számára.  

Ha ezt tudod, akkor természetes és automatikus rugalmassággal és motivációval rendelkezel. 

A könyvek képesek életeket megváltoztatni. Van olyan könyv az életében, amely hatással volt Önre, és arra inspirálta, hogy hatékony vezető legyen? 

Nem mondhatom, hogy egy, kettő vagy három könyv önmagában inspirált volna. Vannak olyan szerzők, akiknek szívesen olvastam a műveit, mint például Amin Maalouf. Sok korai könyvét olvastam, és mindig kapcsolódnak a multikulturalitáshoz és a nemzetközi tapasztalatokhoz. Nem mondanám, hogy Maalouf inspirálta a karrieremet, de nagyon élveztem a könyveit, és néhányat többször is olvastam.  
 
Nem volt inspiráció a karrieremhez, de van egy könyv, amit nagyon élveztem, mivel lehetővé teszi az emberiség fejlődésének megértését. Számomra ez a legjobb könyv, amit a történelemről olvastam, arról, hogy honnan jöttünk és hová tartunk: Jared Diamond “ Háborúk, járványok, technikák” című műve. Úgy gondolom, hogy a könyv nagyon érdekes a saját történelmünk és pályánk megértéséhez. 

Mit mondana, mi a vezető legkritikusabb szerepe egy kihívásokkal teli időkben? 

Nagyon fontos, hogy meggyőződéssel valld az intézményed vagy szervezeted jövőképét, majd hogy meggyőzd a kollégáidat arról, hogy ez a helyes út. Olyan egyetemről jövök, amely rendkívül demokratikus, ami azt jelenti, hogy a kollégákat meggyőzni kell az új nézetekről, nem pedig rájuk erőltetni azokat. 
 
Különösen, ha sikeres szervezetet szeretnél, tehetséges kollégákra van szükséged, de a tehetséges kollégáknak sok lehetőségük van. Nemcsak odavonzani kell, hanem meg is kell tartani őket, és ehhez finom egyensúlyra van szükség a meggyőzés és a szabadság megadása között, valamint annak biztosítása között, hogy a szervezet jó irányba haladjon.  
 
Az egyetemek ebből a szempontból rendkívül összetettek, mert definíció szerint vonzzák a tehetséges hallgatókat, a tehetséges kollégákat és a tehetséges oktatókat, de ezután meg kell tartanod és elégedetté kell tenned őket. 
 
Valójában egy inkluzív irányítási folyamat biztosításáról van szó. Természetesen szükség van felülről lefelé irányuló döntéshozatalra, de az embereket egyúttal a lehető legnagyobb mértékben be is kell vonni a döntéshozatali folyamatba. 
 
Nagyon szorgalmazom a munkatársi döntéshozatalt és a befogadó menedzsmentet, valamint a szolgáló vezetést. Amikor a célokat és a kulcsfontosságú mutatókat a kollégáid vállára helyezed, a szereped az, hogy segítsd őket céljaik elérésében. Ezt hívom szolgáló vezetésnek:

Akkor és csak akkor leszek sikeres igazgató, menedzser vagy vezető, ha segítek a kollégáimnak elérni a saját céljaikat.

Ez az a filozófia, ami szerintem számít. 

Amikor a jövő ennyire bizonytalannak tűnik, mi a legjobb módja a morál növelésének? Mit tehet egy vezető, hogy inspirálja, motiválja és elkötelezze csapatát? 

Az akadémiai szférában gyakran vannak olyan kollégák, akikkel legalább 10 éve együtt dolgozol, akik hozzászoknak a kritikus megközelítéshez, és mindent megkérdőjeleznek. Az akadémia vezetésében finom egyensúlyt kell találnod a vita és a döntés között. Ebben az összefüggésben nem mindig könnyű motiválni és bevonni a kollégákat, és mi mindent megteszünk. 
 
A jó hír az, hogy egy tehetséges oktató mindig talál számára szellemileg érdekes feladatot találni, akár vezetőként dolgozva, akár a kutatásban és az oktatásban, mert a jó kutatók boldogságot találhatnak a mindennapi munkában anélkül, hogy teljes mértékben részt vennének a szervezeti irányításban. 
 
Őszintén hiszek a projektalapú menedzsmentben, mert ez azt jelenti, hogy az emberek aktívak, fejlődni akarnak, új elképzeléseket akarnak bevezetni, és megtalálják a megfelelő egyensúlyt a kreativitás és a napi megvalósítás között.

Mi a legjobb módja annak, hogy nehéz híreket közöljünk a csapatunkkal?

Amikor rossz híreket szállítasz, akkor azt magadnak kell kezelned, és nem szabad delegálnod, mert ez nagyszerű módja lenne annak, hogy frusztráld a csapattagokat. Természetesen, ha rossz híreket kell eljuttatnod sok kollégádhoz, akkor ezt nem tudod egyedül megtenni. De mindig részt kell venned és elérhetőnek kell lenned, és el kell magyaráznod a híreket. Ha elmagyarázod és vállalod a felelősséget, akkor az kevésbé lesz frusztráló a kollégák számára. 

Hogyan tervezhet egy vezető, amikor a jövő ennyire kiszámíthatatlan? 

Az elképzelés az, hogy mindig szem előtt tartsuk azokat az elsődleges célkitűzéseket, amelyek a jó szolgáltatások, és esetemben a kutatási és oktatási szolgáltatások nyújtásában kitűztünk. Soha ne felejtsd el az elsődleges célokat, és tegyél meg mindent a negatív hatások csökkentésére és a pozitív hatás növelésére. 
 
Győződj meg arról is, hogy továbbra is az intézmény alapvető értékeire összpontosítasz, és ezt szem előtt tartva dolgozol. A mi esetünkben ez az akadémiai szabadság és az akadémiai kiválóság. 
 
Ami igazán érdekes, hogy a legtöbb egyetem túléli a nehézségeket. Talán az egyetem megváltoztatja a nevét, vagy jobban bevonódik különböző területekre. De a nap végén egy nagyon hosszú távú jövőért dolgozunk, amely messze túlmutat önmagunkon. És ez jó ösztönző lehet; hogy amit teszünk, az sokkal nagyobb, mint az egyes egyének összessége. Egy nagyon hosszú távú projekthez járulunk hozzá, és ez nagyon jellemző az egyetemekre. 

Van-e olyan “első számú elv”, amely segíthet átvezetni a vállalatot a viharos idők hullámvölgyein?

Ez bonyolult. Nem tennék úgy, mintha lenne egy varázsmegoldásom, mert minden turbulencia teljesen más lehet. Egyes intézményekben ez az ajtók bezárását és a teljes leállást jelentheti. Az egyetemek számára ez különböző finanszírozási mechanizmusok beindítását jelentheti. 
 
A vezetői megközelítés fontos; légy ott, és győződj meg arról, hogy továbbra is motivált kollégákkal dolgozol, és átláthatóan és tisztességesen bánsz az emberekkel.

Tapasztalatai és sikerei alapján mi az öt legfontosabb dolog, amit egy üzleti vezetőnek meg kell tennie ahhoz, hogy hatékonyan vezessen bizonytalan és viharos időkben? 

1. Dolgozz csapatban, és legyél a csapattal. Légy aktív és jelen, és állj készen arra, hogy a kollégákkal együtt a terepen találd meg a megoldásokat. Az egyetem ökoszisztémája nagyon összetett: kutatást végzel, tehetségeket vonzol, alkalmazottaid vannak, diákokat tanítasz. Ez egy nagyon specifikus tevékenység és szerep, amely nagyon fontos a társadalom számára. Ha ilyen összetett környezetben tartózkodsz, együtt kell működnöd a kollégáiddal. 
2. A sokszínűség fontos. Jelenleg egy új végrehajtó bizottság létrehozásán dolgozunk, amely véleményem szerint nagyon jól tükrözi az egyetem különböző dimenzióit, amely akadémikusokból, CO-kból, HR-esekből, pedagógiával foglalkozókból stb. áll. Ez a sokszínűség nagyon fontos annak biztosításához, hogy az érdekelt felek képviselve érezzék magukat a vezetői csapatban.  
3. Tegyél arról, hogy ne csak a munka a legyen a szenvedélyed. Nekem ez annyit tesz, hogy időt biztosítok a családomra és szenvedélyemre, a főzésre. Amikor sok embernek főzök, teljesen visszaállok, és közvetlenül láthatom a hatását, amit csinálok. Ami szép változás lehet az egyetemi munkához képest, ahol olyan dolgokat csinálok, amelyeknek 10 év múlva van csak hatása. 
4. Tudatosság. Be kell vallanom, nem vagyok spirituális vagy a tudatosságot előtérben tartó szereplő, de megvannak a saját módszereim arra, hogy “tudatos legyek” vagy időt szánjak erre, akár úszással, akár kerékpározással. Fontos, hogy hátralépjünk a kihívásoktól, és kívülről tekintsünk rájuk, anélkül, hogy túl nagy nyomás nehezedne rájuk. 
5. Légy nyitott szellemű és nyitott a létezés különböző módjaira. Nem beszélek magyarul és nem vagyok magyar, ami azt jelenti, hogy még nem értem az egyetem komplex intézményi dinamikáját. De új ötletekkel és különböző nézőpontokkal érkezem. Amikor túlságosan beágyazódsz egy intézménybe, néha vannak dolgok, amiken változtatnod kellene, de nem teszed, mert már 20 éve így dolgozol. Amikor kívülről jössz, friss szemléletet hozol. Azt tanácsolom, hogy kívülről toborozz embereket; más iparágból vagy más országokból. Megkérdőjelezhetik azokat a dolgokat, amelyek egy ideje ugyanazok, és ez rendben van. 

Meg tudná adni nekünk kedvenc “életlecke-idézetét”? Meg tudná osztani, hogy ez mennyire fontos volt az Ön számára az életében? 

Nem ütemezhetünk előre mindent. Sok bizonytalanság van körülöttünk, el kell fogadnunk ezt, és meg kell birkóznunk vele. Legyünk pozitívak, vagy próbáljuk meg megtalálni a pozitív aspektust minden helyzetben.  
 
Számomra nagyon fontos, hogy a fiatal generáció megértse, hogy nem minden van előre megtervezve. Mindig lenyűgöztek azok, akik tudják, mit akarnak. Nekem az élményeim 80+ százaléka nem volt előre tervezett.

Hogyan követhetik tovább olvasóink az Ön munkáját? 

A LinkedIn-en keresztül: https://www.linkedin.com/in/bruno-van-pottelsberghe-908706/