CIAS Fogadó: A klímaszkepticizmusra is hatással lehet a zöld szervezeti gyakorlat

Milyen szerepe van a zöld humánerőforrás-menedzsmentnek egy fejlődő ország lakosságának környezettudatosságában? Hogyan hatnak a különböző szervezetek zöld gyakorlatai a társadalom klímaszkepticizmusára? Többek között ezeket a kérdéseket is kutatja Sehar Zulfiqar, aki nem először tölt hosszabb időt Magyarországon. A pakisztáni származású kutató a doktori képzését a Debreceni Egyetemen végezte, és közben nagyon megszerette az országot. Egy volt hallgatótársa hívta fel figyelmét a Corvinus CIAS kutatóközpontjának vendégkutatói ösztöndíjára, amellyel most egy szemesztert tölt a Corvinuson.  

A humanerőforrás-menedzsmentet, azon belül is szervezeti viselkedést kutató Sehar jelenleg azt vizsgálja, hogy különböző szervezetek és intézmények hogyan tudnak hozzájárulni a fenntarthatósági és környezetvédelemi szempontokhoz zöld humánerőforrás-menedzsment alkalmazásával, illetve hogy hogyan hat ez a szemlélet az alkalmazottak viselkedésére. A zöld humánerőforrás-menedzsment (GHRM) megközelítés alatt minden olyan irányelv és szervezeti gyakorlat értendő, amelyek környezettudatosabb viselkedésre ösztönzik az alkalmazottakat.  

A kutatás újszerűségét az adja, hogy Sehar Zulfiqar a fejlődő országokon vizsgálja a témát: „ezekben az országokban nagyon más természetűek a kihívások, mint a fejlett nyugati világban. Alacsonyabb az írástudás aránya, ezzel párhuzamosan pedig eleve kisebb az emberek környezettudatossága.” 

Sehar Zulfiqar eredményei azt mutatják, hogy ha egy fejlődő országban működő szervezet zöld humánerőforrás-menedzsmentet folytat, annak nem csak az alkalmazottak viselkedésére, hanem rajtuk keresztül az egész társadalom szemléletének formálására is hatása lehet: “különösen érdekes a klímaváltozáson keresztül vizsgálni ezt a témát. Pakisztánban például a társadalom egy része klímaszkeptikus. Izgalmas kérdés, hogy milyen változásfolyamatokat indít el a zöld humánerőforrás-menedzsment alkalmazása a klímaváltozás tényét tagadóknál”. A kutató hozzátette, hogy a Corvinuson is óriási szemléletváltozást tapasztal fenntarthatósági kérdésekben a négy-öt éve tapasztalt állapotokhoz képest.  

A CIAS-ban az elejétől fogva nagyon otthonosan érzi magát. Pozitívumként említi az intézet nemzetközi közegét, azt, hogy nap mint nap a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező kutatókkal tud beszélgetni. Mivel Pakisztánban az év nagy részében tanít, mellette pedig egy szakmai szervezetet is vezet, otthon kevesebb ideje jut a kutatásra. Ezért is tartja nagy szakmai fejlődési lehetőségnek a CIAS vendégkutatói ösztöndíjprogramját, amellyel most egy évig csak a kutatására koncentrálhat.  

Amikor hobbijáról kérdezem, nevetve mondja, hogy most szabadidejében is leginkább csak kutat vagy szakirodalmat olvas, mert szeretné, ha kézzelfogható kutatási eredményei lennének ennek az időszaknak. Ha mégis nagyon telítődve érzi magát a szakmai munkával, akkor szívesen sétál egyet a Duna-parton: „imádom Budapestet, szerintem egy nagyon élhető és békés város” – teszi hozzá a pakisztáni kutató.