CIAS Fogadó: ,,az amerikai társadalomnak választ kell adnia az opioidkrízisre”

Bencsik Panka története igazi magyar kutatói sikersztori. Angliai doktori tanulmányai alatt Fullbright ösztöndíjjal egy évet Washingtonban töltött, ahol doktori disszertációja mellett helyi kutatókkal is írt szakcikkeket. Ezt követően sikeresen pályázott egy posztdoktori állásra a Chicagói Egyetemen. Három év után pedig Nashville-ben a Vanderbilt Universityre szerződött tovább, jelenleg ezen az egyetemen oktat és kutat. 

A mikroökonómiával, azon belül is elsősorban egészséggazdaságtannal és bűnügyi gazdasági témákkal foglalkozó kutatót most a kíváncsiság és a magyar kutatókkal való kapcsolatépítési szándék hozta vissza Magyarországra. Azt mondja, két hónapos budapesti tartózkodása alatt szeretné jobban megismerni, hogy a magyar és az európai kutatókat milyen kérdések motiválják, a jövőben pedig talán majd közös publikációkon is dolgozna corvinusos kutatókkal.  

Panka egyik fő kutatási területe jelenleg az Egyesült Államokban csaknem két évtizede tartó opioidkrízis, amely tovább súlyosbodott az elmúlt években. Az utóbbi egy-két évben átlagosan évente százezer amerikai hal meg drogtúladagolásban, illegális drogoktól.  

„Olyan mértékűvé vált az Egyesült Államokban ez a probléma, hogy az amerikai társadalomnak több választ is ki kellett találnia a kezelésére. A hagyományos megközelítés az volt, hogy az igazságszolgáltatás bünteti az illegális droghasználót. A büntetés azonban nem feltétlenül célravezető egy gyakran mentális gondokkal is küzdő, komplex helyzetben lévő függő esetében.  Én azt kutatom, hogy mi történik, ha börtönbüntetés helyett csökkenő használatra ösztönző vagy a droghasználat teljes letételében segítő egészségügyi szolgáltatást nyújt az állam a drogfogyasztóknak” – magyarázza a kutató.  

Jelenleg Chicagóban folyik az Egyesült Államok legnagyobb ilyen programja, ami praktikusan abból áll, hogy a droghasználat miatt letartóztatott személyt a rendőrség átadja egy erre a területre specializálódott egészségügyi szakszolgálatnak. Azaz megadják a lehetőséget neki a rehabilitációra, például terápiás kezelésre. Ezen kívül a programot működtető civil szervezet a rendszeres droghasználattal gyakran együtt járó hátrányos életkörülmények megoldásában is segítséget nyújt a drogfüggőnek. Például ha szükséges, lakhely keresésében vagy egy elveszett személyi igazolvány pótlásában.  

Bencsik Panka és kutatótársa elsősorban azt vizsgálják, hogy kik kerülnek bele ebbe a programba és milyen hatása van ennek a mentőövnek az életükre: „az egészségügyi programban résztvevők túlnyomó többsége több évtizede napi droghasználó. A program tehát olyan értelemben is nagyon sikeres, hogy valóban az aktív drogfüggőket éri el. Azt is látjuk, hogy akik részt vettek benne, az elkövetkező években kisebb eséllyel követnek el drogokkal kapcsolatos vagy egyéb, erőszakos bűncselekményeket. Tehát közvetve az adott városrész is biztonságosabbá válik ennek az egészségügyi programnak köszönhetően.”  

Bár nagyon lelkesen mesél kutatása eredményeiről, elmondása szerint éppen ilyen szívesen tanít is az amerikai Vanderbilt Universityn. Az oktatás és kutatás összeegyeztetéséről azt mondja, hogy számára nem okoz problémát a két terület összehangolása, és nagyon élvezi, hogy jelenlegi munkahelye viszonylag nagy szabadságot ad neki az oktatáshoz: „amikor a Vanderbiltre érkeztem, megkérdezte tőlem a tanszékvezetőm, hogy ha választhatnék, akkor milyen tárgyat tanítanék a legszívesebben. Mondtam neki, hogy én legszívesebben egy új tantárgyat hoznék létre, ami a mentális egészség közgazdaságtani hatásaival foglalkozik. Azt mondta, hogy szuper, akkor csináljam” – meséli Panka.  

Egy nyáron át írta a tantervet és ősztől már tanította is új tárgyát a hallgatóknak, ami végül annyira népszerű lett, hogy nemrégen dékáni díjat is kapott érte.  

Bencsik Pankának oktatóként és kutatóként is szívügye a mentális egészség gazdaságra gyakorolt hatása: „szerintem ez egyre fontosabb terület lesz az egészségközgazdaságtanon belül is. A brit adatok például azt mutatják, hogy az utóbbi években a kiégés és a depresszió az elsődleges oka annak, hogy az alkalmazottak betegszabadságra mennek.” Többek között ezért is alapította meg a Nemzetközi Egészséggazdaságtani Társaság égisze alatt a Mental Health Economics Special Interest Groupot 2019-ben, ahol a téma iránt érdeklődő egészségközgazdászokat kötik össze és biztosítanak nekik különböző szakmai fórumokat a közös kutatáshoz.