Olga Gurova finn szociológus izgalmas és aktuális témát kutat: azt, hogy hogyan lehet a használtruha-ipart vonzóbbá tenni a vásárlók, különösen a fiatalok számára, ezáltal fenntarthatóbb öltözködésre ösztönözni őket. Ehhez a kutató részletesen elemzi a használtruha-üzletekbe járó vásárlók szokásait, illetve azt is vizsgálja, milyen esetleges akadályok és fejlődési lehetőségek állnak ezen iparág előtt, és hogyan lehet fenntarthatóan működtetni a second hand üzleti modellt.
A témát elsősorban a balti államokban vizsgálja, adatai is innen származnak. Kutatása következő szakaszaként a finn használtruha-ipar helyzetét szeretné összehasonlítani a környező országokéval, Észtországéval, Litvániáéval és Svédországéval. Nemcsak a szűken vett fenntartható textil- és divatipar tartozik érdeklődési körébe, hanem a társadalmi és kulturális fenntarthatóság – például az esélyegyenlőség, a sokszínűség és az emberi jogok érvényesülése – különböző aspektusait is vizsgálja a kreatíviparban.
„Szociológiai háttérrel kezdtem el kutatni ezt a területet, de az utóbbi időszakban már interdiszciplináris kutatócsoportokkal és iparági szakemberekkel, például textil- és divattervezőkkel, UX-dizájnerekkel is sokat dolgozom együtt. Sok éve követem szorosan a használtruha-ipar alakulását, ami szerintem a globális klímaválság és a különböző gazdasági kihívások fényében egyre izgalmasabb területté válik” – meséli lelkesen a helsinki Laurea Universityről érkezett kutató.
Olga Gurova csupán egy hónapot tud most a CIAS-ban, a Corvinus nemzetközi kutatóközpontjában tölteni, amit máris kevésnek érez, mivel időközben sok itteni kutatóval talált kapcsolódási és így lehetséges együttműködési irányokat a kutatásához. Ezenkívül egy tanulmányt is tervez írni az eddig összegyűjtött adatokból a Budapesten töltött egy hónap alatt: „végtelenül hálás vagyok a CIAS-nak ezért a lehetőségért, mert ebben az egy hónapban végre kizárólag a kutatásomra fókuszálhatok. Ráadásul mindezt egy szép, inspiráló munkakörnyezetben tehetem, kilátással a Dunára. Hajlamosak vagyunk lebecsülni ennek a fontosságát, pedig a modern és befogadó környezet igenis sokat hozzá tud adni egy kutató produktivitásához.”
A finn kutató nem először jár Budapesten. Akárhányszor idelátogat, minden alkalommal szívesen bolyong a belváros történelmi részein és ellátogat néhány múzeumba. A Szépművészeti Múzeumba, a Nemzeti Galériába és a Mai Manó Házba szinte minden alkalommal elmegy megnézni a legújabb kiállítást. Most pedig, hogy egy kicsivel hosszabb időt tölt itt, kedvenc sportját, az úszást is igyekszik beiktatni a napjaiba. Hetente néhány alkalommal reggeleit a Margitszigeten a Hajós Alfréd Uszodában kezdi, ahol miután leúszta a távját, még egy kicsit hallgatja a meleg vízben mellette beszélgető helyieket. A budapesti romkocsma-kultúrát is igyekszik felfedezni, a Szimpla után most a turisták által kevésbé látogatott helyeket keresi. De a városban jártában-keltében, körúton innen és túl a lehető legtöbb budapesti használtruha-üzletbe is próbál betérni. Szigorúan kutatási célból.