Corvinus alumni: a beteg gyerekek mellett legyen egy társ

Forgács-Fábián Sára azt mondja, hosszú gyerekkori betegsége során tudatosult benne, mekkora szüksége van egy kórházban fekvő gyereknek társra, akivel beszélgethet, játszhat. Ma az alapítvány 250 önkéntessel az ország hat nagyvárosában van jelen. 

Miért jelentkeztél éppen a Corvinusra, miért a pénzügyi és számviteli területen szerezted meg az alapképzést? 

A szüleim is közgazdászok, anyukám könyvelő, én már három-négyéves koromban számlatömbökkel játszottam meg a régi típusú géppel. Anya otthon dolgozott, folyton azt hallottam, hogy mérlegszámokról beszél, meg tartozik és követel. Hamar elhatároztam, hogy én biztos nem leszek könyvelő, mert akkor azt valami borzalomnak tartottam. Elég kreatív gyerek voltam, például tizenegy éves koromban megalapítottam az iskolában a Lili Magazint. Ez az újság 100 százalékos haszonnal működött, ötven forintért árultam az újságot. Emlékszem, tanárok is megvették, nemcsak gyerekek, sőt, más iskolákba is küldtem mintapéldányt, hogy ott is vásárolják. A munkatársak ingyen írták bele a cikkeket, úgy gondoltam, megtiszteltetés a Lili Magazinban publikálni. Az újságírói karrierem másfél évig tartott, aztán meguntam. 

Azért bármit mondasz is, már kisgyerekkorodban is úgy viselkedtél, mint egy profi marketinges… 

Hát, lehet, de valójában kilencévesen egy komoly betegség miatt egy évig kórházban feküdtem, amikor egy nagylány eljött meglátogatni, játszott és foglalkozott velem. Ez nagyon tetszett. A gyógyulás után persze elhatároztam, hogy orvos leszek. Csak sajnos a biológia és a kémia nem voltak a kedvenceim, egyáltalán nem voltam jó benne, teljesen irreális lett volna az orvosira jelentkezni. Azt már tudtam magamról, hogy valami sajátot szeretnék, meg hogy abban jó vagyok, hogy összeszervezzek valami közöset a társaimmal, aminek sikeres a végeredménye. 

És akkor mégiscsak a számvitelt kezdted tanulni a Corvinuson? 

Igen, mert arra gondoltam, hogy bármilyen saját szervezethez kell majd a pénzügyi szakértelem, az nem árthat. Nem szerettem a számvitelt, már arra is gondoltam, abbahagyom, és mégiscsak megtanulom a biológiát és kémiát, és ha felvesznek, elkezdem az orvosit. De aztán mégis összeszedtem magam, keményen tanultam és befejeztem az alapszakot, jelesre diplomáztam.  

És még az első év végén összehívtam a corvinusos barátaimat és elkezdtünk a Tűzoltó utcai gyerekklinikára járni segíteni a beteg gyerekeknek. Úgy éreztük akkor, és most is úgy látom, hogy a beteg gyerekekkel való foglalkozás – nyelvtanulás, beszélgetés, kézműveskedés, játék – sokat segít nekik és a szülőknek is. Egy gyerek nagyon magányos tud lenni a kórházban, sokukat a szülők sem tudnak különböző okok miatt gyakran látogatni, és állami gondozott betegek is vannak, hozzájuk szinte senki sem megy. Ebből lett az Amigos a Gyerekekért Alapítvány. Úgy gondolom, önkénteseink, akik ma már jelen vannak Budapesten, Debrecenben, Szombathelyen, Szegeden, Pécsett és Miskolcon, nemcsak a családoknak segítenek, de az ápolóknak is.  

Valami igazán nagy hiányt tudunk pótolni, hiszen a betegeknek fontos a törődés, de a világ leggazdagabb országában sem képes a kórházi személyzet 100%-ban mindent megadni a gyerekeknek. A barátság elemi szükségletünk, és ezt pótolni meglehetősen nagy kihívás. Azt pedig az orvosok is visszajelzik, hogy a foglalkozások a gyógyulást is támogatják. 

Ma már menő önkéntesnek lenni 

Úgy tudom, a mesterképzést Amszterdamban végezted. 

Igen, a Vrije Egyetemen, ott stratégiai menedzsmentet tanultam. Nagyon jó volt, hogy amint hazajöttem, elkezdhettem tanítani a Corvinuson az ún. social startup menedzsmentet. Ma már a Semmelweis Egyetemen is tanítom ezt a tárgyat. Egy nonprofit szervezet nem fogyasztói, hanem társadalmi igényeket elégít ki, de a hatékony gazdálkodás pont ugyanolyan fontos, mint egy forprofit vállalkozásnál. Úgy is szoktam mondani, hogy a forprofit mindsetet (gondolkodásmódot) hozzuk be a nonprofitba. Ez már csak azért is fontos, mert egy nonprofit szervezet pénzügyi támogatójának is jó, ha pontosan tudhatja, mire megy el az a pénz, amit ő adományozott. A mi szervezetünkben minden pénzügyi információ nyilvános, pedig korábban többen tanácsolták, hogy ezeket “titkoljam el” a munkatársak előtt, de mi fontosnak találjuk az átláthatóságot. Bár több ismerősöm is óva intett, hogy a nonprofit szektorban felkopik majd az állam, ez nem igaz. Igenis, megfelelő szakértelemmel és tudással egy nonprofit vállalkozást is lehet olyan professzionálisan vezetni, hogy az alkalmazottaknak ne kelljen kopott ruhában járniuk, és közben a gazdálkodásunk is visszafogott és fenntartható legyen. Egyébként a PhD-met is ebben a témában írom, a közösségalapú civil szervezetek növekedéséről. 

Mi a legfontosabb dolog, amit a Corvinuson tanultál? A számvitel? 

Persze az is, de a lényeg az, hogy ezen az egyetemen megtanítanak gondolkodni, megérted azt, hogyan lehet a problémákat, helyzeteket strukturáltan átgondolni. És az is jó, hogy elhitetik veled, tényleg bármi lehetsz, ha ezen az egyetemen tanulsz. És valóban – persze néha nehéz is a sok lehetőség közül választani – dolgozhatsz a filmiparban, a bankszektorban, de akár a nehéziparban is, jó közgazdászra mindenütt szükség van. Azt is gondolom, a kíváncsi embereknek nagyon jó ez az egyetem, ez a foglalkozás. 

Honnan szerzitek az önkénteseket? Milyen ma az önkéntes munka megítélése a társadalomban? Egy évtizeddel ezelőtt sokan nem akarták elhinni, hogy akadnak, akik fizetés nélkül dolgoznak egy jó cél érdekében… 

Ma már menő dolog önkéntesnek lenni. Amikor elsőéves egyetemista voltam, az volt az általános vélekedés, hogy csak a szemüveges, pattanásos arcok mennek önkénteskedni. Ez teljesen megváltozott, például nálunk kétszeres a túljelentkezés, és várólista van az önkénteseknek. Csak a felsőoktatásból fogadunk jelentkezőket, mert úgy látjuk, fontos, hogy a beteg gyerekek Amigója – egy gyerekkel persze több Amigo is foglalkozik – életkorban közel legyen a gyerekhez, legyen olyan, mint egy nagytesó. 

Mi az oka ennek a változásnak? 

A fiatalokban a mostani individualista világban is megvan az igény a közösségi gondolkodásra, szeretnének egy megtartó hálóban élni és létezni, egyszerűen hiánycikk lett a közösség. Nálunk világosan megfogalmazott célok vannak, a kezdetekkor mentoráljuk, segítjük az önkénteseinket. Azt szoktam mondani, a felelősség és a lehetőség kettőse van jelen nálunk. Ez tetszik az egyetemistáknak, hiszen nemcsak sokan jelentkeznek, de akiket felveszünk, itt is maradnak. A gyerekekkel való foglalkozás sokféle feladatot takar. Munkafüzeteket is készítünk, sőt tizenhárom önkéntesünk közösen írt egy könyvet Egy világraszóló felfedezés 2. – Nyelvi kalauz kalandoroknak címen. Ebben a kétkötetes könyvben a gyerekek tizenhét ország kultúráját ismerhetik meg – a többi között Dél-Koreát, Portugáliát, Jordániát – játékos formában. És persze a nehéz pillanatokban is önkénteseink mellett vagyunk, hiszen sajnos előfordul, hogy a legjobb orvosi ellátás ellenére egy gyerek nem gyógyul meg. A halál egy kisgyerek esetében nagyon megrázó élmény, ilyenkor a közösség és szakemberek is segítik a gyászfeldolgozásban az önkénteseinket. 

Mit szeretsz ebben a munkában a legjobban? 

Azt, hogy segíthetünk, nemcsak a gyerekeknek – azt szoktam mondani, hogy az önkéntes önmagán is segít. Azt is nagy örömmel figyelem, hogy próbálunk az alapítványban olyan szervezetet építeni, amilyen világban mi magunk is szeretnénk élni. Jó példa erre, hogy amikor egy évre elköltöztem Amszterdamba tanulni, választanunk kellett valakit, aki helyettem vezeti az alapítványt. Hatan jelentkeztek erre a feladatra. Végül két embert választottunk ki közös döntéssel, de óriási dolog, hogy a másik négy jelentkező, aki nem nyerte el a pozíciót, lelkesen tovább dolgozott velünk. Mert a közös célt tartották mindannyian szem előtt, hogy az Amigos működjön, és nem az ego került előtérbe. Az is nagyon jó érzés, hogy a Corvinuson a tanítványaim közt már akad olyan, aki hasonló szervezetet épít, mint a miénk – a turizmusban. Azt kívánom, hogy legyen minél több alulról szerveződő kezdeményezés a társadalmunk segítésére, hiszen ha a torta nagyobb, mindannyian nyerünk. 

Török Katalin