A Corvinus nemzetközi közege csábította ide új mesteroktatónkat

Pontosan mit fog tanítani? 

Egyelőre a kollégák munkájába kapcsolódom be, saját kurzusaim ősztől lesznek. Úgy érzem, mint Oroszország-szakértőnek van érdemi mondanivalóm, bár „mozgó célpontot” vizsgálni nagyon nehéz. Biztonságpolitikával, Oroszországgal, a posztszovjet kérdéssel foglalkozom majd. Az egyetemnek nagyon jók a nemzetközi kapcsolatai, engem vonz a nemzetközi közeg, hiszen magam is sokat dolgoztam és éltem külföldön. Éppen az uniós csatlakozás évében végeztem az ELTE bölcsészkarán, történészként, s az EU-tagság nyomán kinyílt előttem a világ. Kutathattam például Izraelben a Yad Vashem levéltárában. Sokat utaztam és tanultam, jártam Litvániában, Belaruszban, Lengyelországban, Lettországban, Németországban. 2019 óta a Német Külpolitikai Társaság (DGAP – Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik) tudományos főmunkatársaként is dolgozom. 

Hogyan lesz valaki éppen Oroszország-kutató? 

Az általános érdeklődésem mindig megvolt Kelet-Európa iránt, de aztán 21 éves koromban részt vettem egy tanulmányi kiránduláson Lengyelországban, amelyet Tapolcai László, akkori tanárom az ELTE-n vezetett. Egyszerűen lenyűgözött a szakértelme, azóta az ő tudásához mérem a szakértelem fogalmát. Körülötte mozgott jó pár ember, közülük többen ezen a pályán maradtak. Én is ekkor határoztam el, hogy ezzel a témakörrel foglalkozom, és most is úgy gondolom, a felével is beérném annak, amit Tapolcai tanár úr akkor tudott. 

Milyen gondolkodásmódot szeretne átadni a tanítványainak? 

A legfontosabb, hogy komplex problémákról tanuljanak meg komplexen gondolkodni. Ha a hallgatók egy része tudományos pályán marad, az nagyszerű, de ugyanolyan lényeges, hogy ha bárhol lesznek, egy cégnél, bankban vagy akár az államigazgatásban, értsék, lássák a tudomány fontosságát, tudják, hogy a kutatásokat milyen fontos finanszírozni. Éppen a Covid vagy az ukrajnai háború mutatja meg, hogy bármikor szükség lehet ritka szakterületekre is. Azt is át szeretném adni a leendő közgazdászoknak, hogy minden tudományos siker csak csapatmunka eredménye lehet, senki nem lehet okosabb egyedül, mint többen együtt, legalábbis túl gyakran biztosan nem. A konstruktív viták és nézetkülönbségek megbeszélése elengedhetetlenek a jó eredményhez. Kutatóként a döntés minősége és nem elsősorban a sebessége fontos. 

A korábban népszerűvé vált, Oroszország-szakértőként megjelent Facebook-bejegyzése, amelyben arról ír, hogy a legtöbb hirtelen behívott orosz katonának mindössze négy napja maradt arra, hogy az addig megszokott életét valahogy elrendezze, szívszorító. És az is, hogy „az átlag orosznak vajmi kevés, az átlag ukránnak még kevesebb beleszólása volt abba, ami történik. Ez Putyin és a putyini elit háborúja…és egyben történelmi bűne is, nemcsak Ukrajna, de Oroszország ellen is”. Ennyire átérzi a helyzetüket? 

Igen, persze. Bizonyos fokú empátia nélkül nem hiszem, hogy jól meg lehet érteni egy országot vagy akár politikai rendszert. Emellett bizonyos felelősséget is érzek, részben ezért is csinálom, amit csinálok, elvégre a háború kitörése óta – két nap kivételével – folyamatosan dolgozom. Mondok egy példát, hogy mit jelent ez a felelősség. A háború elején több tucat kérdést kaptam a Facebookon meg személyesen is, teljesen ismeretlen emberektől. Rengetegen aggódtak, féltek az esetleges nukleáris támadástól, de attól is, hogy az oroszok esetleg eljutnak a magyar határig vagy akár át is lőnek. És ezeknek az embereknek mondani kellett valamit. Úgyhogy kivétel nélkül mindenkinek válaszoltam és igyekeztem elmagyarázni, hogy ennek nagyon, de nagyon kicsi a valószínűsége. 

Mi a véleménye a szankciókról? Eddig kevésbé említett szempont volt, hogy a londoni tőzsde például felfüggesztette az orosz vagy orosz kötődéssel rendelkező vállalatok által kibocsátott értékpapír-kereskedést. Sem eladni, sem transzferálni nem lehet ezeket az orosz részvényeket. Így a vagyonkezelők, befektetési alapok, amelyek uniós polgárok vagyonát kezelik, nem tudják értékesíteni ezeket az eszközöket, ezeket nullára le kell írniuk. 

Nincs olyan csodafegyver, ami csak az egyik felet érinti. Úgy gondolom, a szankciók működnek és működni is fognak, céljuk, hogy Oroszország számára minél drágább és nehezebben folytatható legyen a háború. Európa eddig jól, rugalmasan reagált a szankciók okozta károkra. 

Tudom, hogy nehéz jósolni, de Ön szerint hogyan fog befejeződni a háború? 

Úgy gondolom, az ukránok vissza fogják tudni szerezni a tavaly elveszített területeket, sőt, azt sem tartom lehetetlennek, hogy a Krímet is visszaszerzik, de ennek lényegesen alacsonyabb a valószínűsége. 

Török Katalin 

A portréfotó Rácz András tulajdona.