Egyenlőtlen és nehezen kiszámítható az akadémiai pálya a fiatalok számára

A Fiatal Kutatók Akadémiája 2021-ben készített kérdőíves felmérést a 45 évnél fiatalabb kutatók körében, hogy a fiatal kutatók és oktatók jövedelmét és annak forrását számszerűsíteni tudja a korai életpálya minden szakaszában – közölte az MTA az MTI-vel szerdán.

A jövedelmi adatok mellett a felmérésben részletesen rákérdeztek a válaszadók munkával való elégedettségére, a munkaidőben végzett tevékenységeikre, valamint a COVID-19-járvány miatti lezárások hatásaira is. A kérdőív segítségével a válaszadók tudományos teljesítményének összehasonlítására is lehetőség nyílt.

“Óriási probléma, hogy a hazai tudományos pálya vonzereje fokozatosan csökken, és a tehetséges magyar fiatalok közül sokan vállalatoknál vagy külföldi egyetemeken képzelik el karrierjüket” – értékelték a helyzetet a közleményben.

Mint a jelentésben olvasható, a kérdőívet több mint 1100-an töltötték ki, ami az MTA 45 év alatti köztestületi tagjainak számához viszonyítva (3 190 fő) igen magas részvételi aránynak tekinthető. A mintában adjunktusi/tudományos munkatársi besorolással rendelkezők vettek részt a legtöbben (46 százalék), de sok docens/tudományos főmunkatárs (25 százalék), tanársegéd/tudományos segédmunkatárs (17 százalék) és doktori hallgató (10 százalék), illetve néhány egyetemi tanár/tudományos tanácsadó is válaszolt a kérdésekre.

A kutatás eredményei szerint nemcsak alacsonyak a kutatói és oktatói jövedelmek, de jelentős különbségek is találhatók köztük. A nők jövedelme szignifikánsan alacsonyabb a férfiakénál. Ez a hátrány az életkor előrehaladtával növekszik, ami a tanulmány szerint egyértelműen a gyermekvállalással hozható összefüggésbe.

A jelentésben kitértek rá, hogy a vidéki munkahelyű kutatók jövedelme akkor is alacsonyabb a Budapesten dolgozókénál, ha a válaszadók minden egyéb jellemzőjét figyelembe veszik (azonos életkorú, nemű és beosztású kutatókat hasonlítanak össze, akik csak abban térnek el egymástól, hogy Budapesten vagy vidéken van-e a főállásuk). A válaszadók jövedelmében nagyon magas a másodállások és az ösztöndíjak aránya, ami nagy leterheltséget és bizonytalanságot von maga után, valamint megnehezítheti többek között a fiatal kutatók családtervezését is.

Az eredmények szerint a nettó összjövedelem átlaga nemi és Budapest-vidék bontásban jól mutatja, hogy a nők és a vidéki munkahelyen dolgozók jövedelemhátránya az életkor előrehaladtával emelkedik.

Emellett azt is megállapították, hogy az életkor előrehaladtával a válaszadók kutatásra fordított ideje csökken. Ezzel összefüggésben a 36-40 éves nők publikációs hátrányba kerülnek a férfiakkal szemben, amit e kutatás mutatott ki először Magyarországon. Habár e lemaradást a nők 41-45 éves korukra ledolgozzák, korábbi hátrányuk miatt a hivatkozások számában jelentősen lemaradnak a férfiaktól. Ez a lemaradás a pályázati rendszerekben alkalmazott kutatói értékelések során pedig olyan hátrányt jelent, amit a kutatásfinanszírozási rendszer egyelőre nem kezel.

Rendkívül nagyok a különbségek az oktatással töltött óraszámokban is, ami nagyon megnehezíti a jellemzően alacsony jövedelmű fiatal oktatók karrierjének fejlődését, hiszen az egyéni előmenetelben elsősorban a tudományos teljesítmény számít. A COVID-19-járvány különösen azokat érintette rosszul, akik alacsonyabb jövedelemből élnek, kisgyermeket nevelnek, és egyetemi oktató-kutatóként dolgoznak, tovább erősítve a fennálló egyenlőtlenségeket.

A kutatás szerzői kiemelik: törekedni kell rá, hogy a fiatal oktatói-kutatói réteg minden tagja jobb élet- és munkakörülményekhez jusson, hiszen a jobb átlagteljesítmény a kiválóságra is ösztönzőleg hat.

A kutatásról készült részletes beszámoló az MTA honlapjáról érhető el.