Oscar-induló filmmel vette kezdetét a Corvinus Filmklub őszi szezonja. A Nemzeti Filmintézet néhány napja jelentette be, hogy Magyarország a Kojot négy lelke című animációs filmet jelöli a következő Oscar-díjátadó nemzetközi film kategóriájába. Az NFI által támogatott országos egyetemi filmklubhálózat tagjaként a Corvinus Filmklubon a producer, Temple Réka is részt vett, akivel Sipos Júlia beszélgetett a vetítés után.
Bár a film az indián teremtéstörténetet meséli újra a mitikus Kojot figurájával a középpontban, nagyon egyértelmű és aktuális üzenettel bír a mai kor számára. Olyan kérdéseket feszeget, minthogy miként élhetünk harmóniában a környezetünkkel, és hogyan ne pusztítsuk el magunkat a Földön.
„A kerettörténet egy általános figyelemfelhívás is. Kénytelenek vagyunk szembenézni azzal, hogy honnan jöttünk, miben vagyunk és hová tartunk éppen” – mondta Temple Réka a filmről. A történet (vigyázat, spoiler következik!) az utóbbira végül nyitva hagyja a választ: „most még ott tartunk, hogy akár el is indulhatnak azok a markológépek.”
Tanulni egymástól a legnagyobb tisztelettel
Amikor először olvastam a filmről, rögtön az volt az első gondolatom, hogy vajon mennyire lehet hiteles az, amikor egy európai származású rendező készít filmet az észak-amerikai őslakos közösségek történeteiről. A beszélgetésből kiderült, hogy ezzel a kérdéssel nem vagyok egyedül, Réka szerint rendszeresen felmerül a film nemzetközi turnéja során is.
„A film sikere azon is fog múlni, mennyire tudjuk átadni azt, hogy ez nem az indián kultúra kisajátítása, hanem a legnagyobb tisztelettel álltunk a történetekhez” – mondta Réka válaszul. A film ugyanis az indián ember perspektívájából mutatja be az életet egészen a teremtéstől kezdve a már-már egészen karikatúraszerűen ábrázolt európai gyarmatosítók megjelenéséig.
Ebben a mitikus világban „nem az ember a teremtés csúcsa, hanem minden teremtmény egyenlő”, ez a természetszeretet és spirituális gondolkodás korunk legnagyobb kihívásainak kezelésében is hasznos eszköz lehet.
Réka arról is mesélt, honnan jött Gauder Áron szenvedélye az indiántörténetek iránt. Már jóval a film ötlete előtt táborozott „magyar indiánokkal”, itt ismerkedett meg a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Cseh Tamással is, akit a rendező egy korábbi interjúban magyar indiánjáték atyjának nevezett. A film egyben tisztelgés is Cseh Tamás életműve előtt, akinek felmondott meséire a Kojot négy lelke forgatókönyve is épít.
Ennek kidolgozásában a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas Bereményi Géza is részt vett, Réka szerint az ő tudása és szakértelme is kellett ahhoz, hogy a sokszor szerteágazó mítoszok összeálljanak egy kerek történetté. Az egészestés Kojot négy lelkét egyébként két rövidfilm előzte meg, ezek online is elérhetők.
Fotó: Kenéz György
„Mindig észnél tartjuk azt, mekkorára növünk”
A fenntarthatóság, bár más értelemben, de a filmet készítő stúdiónál is fontos szempont Réka szerint. Bár bölcsészként végzett, idővel egy nemzetközi stúdiónál helyezkedett el, a magyarországi operáció mellett a különböző földrészeken átívelő gyártást vezette „Nem feltétlenül erre a szakmára készültem, de nyitott voltam” – mondja, az útja mégis a filmek felé vitte. Gyerekkorától kezdve a sok utazásnak köszönhetően különböző kultúrákat ismerhetett meg, majd a nemzetközi koprodukciókon keresztül is hasznosította, és igyekezett nyitottan állni az eltérő nézőpontokhoz. A koprodukciók nemcsak a finanszírozás miatt fontosak, hanem a kultúrák találkozása miatt is érdekesek és inspirálóak, valamint a piacnyitásra is alkalmasak Réka szerint
Fordulópontot jelentett a német stúdió megszűnése 2002-ben, ekkor hozták létre a Cinemon Entertainment filmstúdiót. Apró lépésekkel indultak el, eleinte csak pár emberrel, majd organikus növekedés után ma 100 fővel dolgoznak. „Mindig észnél tartjuk azt, hogy mekkorára növünk” – mondja Réka, aki előző munkahelyén sokat tanult abból, milyen buktatói vannak a túl gyors és nem megalapozott növekedésnek. „Nálunk nincs luxus, felesleges költés, igyekszünk megbecsülni a forrásokat”.
A Kojot négy lelke sem az a film, amit erőltetett tempóban raktak volna össze. Az előkészítő szakasz csaknem 7 évig tartott, az első ötlettől a megjelenésig pedig 10 év telt el. Réka külön kiemelte, mekkora szerepe volt ebben a csapatnak, valamint annak, hogyan állnak hozzá ők maguk a történetekhez. „Ennek úgy kell működnie, mint egy szimfonikus zenekarnak, mindenki hozzáteszi a tudását, tehetségét és amilyen lelkülettel dolgozunk a filmen, az a képernyőn is meg fog látszódni” – mondta.
A film elkészültében egyedül azt sajnálja, hogy véget ért ez a kreatív alkotói folyamat. A jelenetek nagyrészt a covid-járvány alatt, távmunkában készültek, ebben az időszakban különösen fontos volt nekik, hogy egymásba kapaszkodjanak és bízzanak egymásban. „Rengeteget tanultunk Árontól, hogy hogyan lehet máshogy szemlélni a világot” – mondja Réka.
Az már a jövő kérdése, hogy az idei Oscar-kampányban meddig juthat el a film, de Réka szerint már önmagában az sokat jelent, hogy elindult egy fontos diskurzus a filmmel és a témával kapcsolatban. Az eredménytől függetlenül lehet, hogy önmagában ez az út az igazi célja egy ilyen, napjaink legfontosabb problémáit boncolgató alkotásnak.
A sikerek persze már eddig sem maradtak el. Az animációs filmeket felvonultató Annecy Film Festival programjában a Kojot négy lelke elnyerte a zsűri díját, emellett a sanghaji fesztiválon is a legjobb animációs film lett. Azóta több mint 30 fesztiválra kapott meghívást és a 16. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon is fődíjat nyert.
A probléma persze nem tűnik el egyről a kettőre, de a film zárása számomra azt jelenti, hogy lehet még remény, amire Réka is utalt a beszélgetés során, „Nem mutathatunk másokra a nehézségek megoldásában, ki-ki a saját hite és ereje szerint kell cselekedjen. Nekünk a filmkészítés a nyelvünk, ezen a csatornán próbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy az életünk egy törékeny egyensúlyon múlik és figyelnünk kell rá és egymásra.”
Szerző: Kovács Máté
fotók forrása: Cinemon Entertainment