Tényszerűen a függőségekről

„Kutatócsoportunk célja megalakulásunk, 2019 óta az, hogy hiánypótló vizsgálatokat végezzünk a fiatalok, az egyetemisták rizikómagatartásáról. Fiatal egyetemistákat is bevonunk, hogy megtanulják, milyen terepen kutatni; tapasztalatot szerezhessenek” – mondta bemutatkozásként a kutatócsoport vezetője, dr. Elekes Zsuzsanna professzor, a csoport vezetője. Mint kiderült, Magyarország kezdettől (1995) részt vesz az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) kutatásban, melynek célja, hogy időben és nemzetközileg összehasonlítható adatokat gyűjtsön Európa (16 éves korcsoportba tartozó) fiataljainak dohányzásáról, alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásairól, szakszóval a rizikómagatartásukról.  

A professzor asszony elmondta: egyik fontos céljuk a magyarországi alkoholhelyzet feltárása, hiszen erről gyakran bizonytalanok az adatok. Példaként említette, hogy 2020-21-ben olyan táborokat rendeztek fiatal kutatóknak és a téma iránt érdeklődő hallgatóknak, amelyek alatt két nehéz helyzetű járásban készítettek kismintás regionális kérdőíves felmérést az egészségkárosító szokásokról – az alkoholfogyasztásról, a drogról, a képernyőnézési szokásokról. (A siklósi és a záhonyi járásokról van szó.) A professzor asszony hangsúlyozta, a fiatalok a legveszélyeztetettebbek ebből a szempontból, de sajnálatosan ritka az ilyen kutatás az egyetemisták körében. Tudtával a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen volt egy ilyen felmérés 2022-ben a rendőrök közt. A dr. Elekes Zsuzsanna vezette kutatócsoport a Covid idején is bekapcsolódott két témába, ezek egyike az volt, hogyan hatott a járvány okozta stressz a szerfogyasztásra. Idén azzal is foglalkoznak majd, hogyan jelennek meg a médiában a rizikómagatartásokról szóló témák. 

Élmények egy kutatótáborból 

Ezután Hajdu Miklós, a Corvinus Szociológia Tanszékének adjunktusa számolt be arról a négynapos kutatótáborról, amelyekbe egyetemistákat vontak be 2020-21-ben Záhony és Siklós környékén a felnőtt lakosság egészségkárosító szokásainak vizsgálatára. Mivel a megkérdezendő lakosokat tudományos kritériumok alapján választották ki, így az egyetemistáknak néha sokat kellett sétálniuk egy-egy faluban, mire megtalálták a megfelelő válaszadót. 60-90 percig tartott egy-egy kérdőív lekérdezése, az egyetemisták itt is különböző gondokkal szembesültek: előfordult, hogy a kiválasztott személy ódzkodott a válaszadástól, mert így hosszabb időre ki kellett szakadnia a munkából, sokan viszont örültek, hogy beszélgetnek velük. A hallgatók olyat is tapasztaltak, hogy a családból mások is szerettek volna felelni a kérdésekre. Volt, hogy az is érezhető volt, hogy a megkérdezett igyekszik a társadalmi elvárásoknak megfelelő válaszokat adni.  

Felföldi Tamás alapszakos hallgató is felelevenítette élményeit: mint mondta, előfordult, hogy olyan rizikómagatartásról kérdezték az embereket, amiről még nem is hallottak. Gyakori volt (hiszen bor- és pálinkatermelő vidékről van szó), hogy itallal kínálták a kérdezőket, vagy éppen a kocsmába invitálták őket, amit nehéz volt elhárítani. A hallgató egyébként nemcsak ilyen táborban vett részt, hanem más hallgatókkal együtt részt vett a kutatócsoport egyetemisták körében végzett kutatásában is. Eltérő tapasztalatai voltak a felsőoktatási intézményekben: előfordult, hogy kisebb ellenállásba ütközött, máshol viszont nagyon segítőkész volt az egyetem. A hallgató alkohol- és drogfogyasztókkal is folytatott fókuszcsoportos megbeszéléseket. „Az egyetemi kutatói programba nagyon jó bekapcsolódni, könnyen összeegyeztethető a tanulmányokkal, rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, és segít eldönteni, valóban kutatók akarunk-e lenni vagy mégsem” – jelentette ki Felföldi Tamás. 

Ezután ismét dr. Elekes Zsuzsa beszélt a kutatócsoport másik tagjával, Arnold Petrával, a Szociológia tanszék tudományos munkatársával a fiatalok rizikómagatartása körében folytatott országos reprezentatív kutatásukról. Kutrovátz Kitti (szintén a munkacsoport tagja) pedig az egyetemisták szabadidejének mintázatairól beszélt. Ezekről hamarosan külön cikket teszünk közzé. 

Csaknem minden tizedik egyetemista súlyosan érintett a rizikófaktorokban 

Horváth Ágoston (tudományos segédmunkatárs a kutatócsoportban) a rizikómagatartásokhoz kapcsolódó fogyasztási csoportok azonosításáról beszélt. A hallgatók csaknem fele az összes vizsgált szerfogyasztási szokás és viselkedési függőség szempontjából az átlagnál kevésbé, mérsékelten érintett, míg közel egytizedük minden szempontból súlyosan érintett. Meglepő, de viszonylag magas a valamilyen evészavarral küzdők aránya, átlagosan 23 százalék. A budapesti fiatalok nagyobb fokban érintettek a különböző függőségekben, mint a vidékiek, viszont a fiúkra minden kérdésben a magasabb fogyasztási szint a jellemző. Fontos szempont a megkérdezetteknél, mennyi pénzük van: a nagyobb jövedelem ebben a célcsoportban kockázati tényezőt jelent a rizikómagatartásokban való érintettség szempontjából. Az élettel való elégedettség magasabb szintje viszont védőfaktornak mutatkozott. 

Fogyasztási csoportok megoszlása 

Kérdésekre válaszolva az előadók elmondták: a kutatási csoport foglalkozik már a függőségek médiában való megjelenítésével. Egyetértettek abban, hogy a téma láthatósága nagyon fontos, ugyanakkor szinte mindenki azt kifogásolta, hogy alig találni olyan cikket, ami valóban objektív tényeken alapul. Véleményük szerint a médiában szakértőknek nevezett nyilatkozók gyakran olyan megbízhatatlan adatokat közölnek, hogy a témával foglalkozó kutatók csak hüledeznek. Szóba került az az eset is, hogy nemrég magyar portálok lefordítottak egy, a rizikófaktorokkal foglalkozó cikket a The Guardianból és kommentár nélkül leközölték. A témát felhozó kutató úgy véli, hogy bár a napilap jó nevű, de nem lehet az angol adatokat, körülményeket egy az egyben átültetni a magyar viszonyokra. 

(Kép: HUN-REN-CORVINUS Társadalomepidemiológiai kutatócsoport)

Török Katalin