A holland professzor szerint kulturális okai vannak, hogyan áll össze egy vállalati igazgatótanács

Bart Frijns kutatói portfóliója változatos. A Journal of Futures Markets főszerkesztője, valamint az Applied Finance Letters és a Global Finance Journal szerkesztőbizottsági tagja. Előadásaiban a vállalati pénzügyektől a pénzügyi ökonometriáig terjedő témákkal foglalkozott, a pénzügyek számos területét vizsgálva. Az utóbbi időben három fő témán dolgozott: piaci mikrostruktúra, pénzügyi derivatívák, valamint a pénzügyek és a kultúra közötti kapcsolatok.  

Ez utóbbi volt a témája Bart előadásának a Budapesti Corvinus Egyetemen.  A kutatószemináriumot a Pénzügyi Intézet és a Közgazdaságtan Intézet szervezte. A kutatót Huszár Zsuzsa egyetemi docens hívta meg, akivel az elmúlt években több konferencián is találkozott. „Amikor először találkoztunk, egy barcelonai konferencián vettünk részt, ahol ugyanabban a szekcióban tartottunk előadást, és hasonló témákban kutattunk. Nagyszerű beszélgetéseket folytattunk” – mesélte Bart. Látogatása során megismerkedett a Corvinus kutatóival és PhD-hallgatóival, és visszajelzést kapott a külföldi tulajdonjogot és az igazgatóságok kulturális sokszínűségét vizsgáló legújabb tanulmányáról. 

A kultúra és a pénzügyek közötti kapcsolat 

„A kultúra egy olyan téma, amely véletlenül kezdett el érdekelni. Egy kollégám a nemzetközi üzleti életben dolgozott, ahol az emberek mindig a kultúráról beszélnek. Nagyon meglepett, hogy a pénzügyekben szinte egyáltalán nem foglalkoznak a kultúrával” – mesélte arról, ahogyan az egész kezdődött 2006-ban. Néhány kollégájával elkezdte vizsgálni, hogy a pénzügyi döntéseket befolyásolja-e a kultúra. Azt akarták látni, hogy az alapkezelők hogyan osztják el a pénzt nemzetközi szinten. A kutatás eredményei nagyon meglepték őket. „A kultúrán kívül sok más tényezőre vonatkozóan is korrigáltunk, például a nyelvi hasonlóságokra vagy a közös határokra, de kiderült, hogy a kultúra a folyamat fő mozgatórugója” – magyarázta. Sok új-zélandi befektető például Ausztráliában, a sajátjához nagyon hasonló piacon kíván befektetni. „Pénzügyi szempontból ennek semmi értelme. Ha olyan piacra fektetünk be, amely nagyon hasonló a miénkhez, akkor nem igazán mérsékeljük a kockázatot.” Így derült ki, hogy a diverzifikáció és más pénzügyi szempontok nem feltétlenül elsődlegesek a befektetők számára.  

Miután Bart felfedezte a kultúra kulcsszerepét a pénzügyi döntéshozatalban, elkezdte tovább vizsgálni a kultúra és a pénzügyek közötti kapcsolatokat. Sokéves kutatómunka után most egy olyan projekten dolgozik, amely azt vizsgálja, hogy a külföldi tulajdonlásnak van-e szerepe a vállalati igazgatótanácsok kulturális sokszínűségében. Társszerzőivel, Oussama El Moujahiddal (Utrechti Egyetem), S. Abraham Raviddal (Yeshiva Egyetem), Naciye Sekercivel (KU Leuven és KWC Lund Egyetem) Bart megállapította, hogy a sokszínűség számos más formáját, mint a nem, az életkor és az etnikai hovatartozás, már széles körben lefedték a kutatások, de a kulturális sokszínűség gyakran figyelmen kívül marad. Ez azonban fontos szempont, amely befolyásolhatja a vállalati igazgatóságok döntéshozatalát, sőt, növelheti a cég értékét. A kutatócsoport a svéd vállalatok mintáján kezdte el vizsgálni a témát a cégtulajdonlásra vonatkozó, kézi gyűjtésű adatok felhasználásával.  

A kutatás 13 655 igazgatótanácsi tag nemzetisége alapján megállapította, hogy pozitív kapcsolat van a külföldi tulajdonlás és a kulturális sokszínűség között. „A külföldi tulajdonosok leginkább a kulturális sokszínűséget segítik elő, és ez túlmutat a mechanikus hatásokon” – magyarázta előadásában Bart. Ezek az eredmények homofíliára utalnak, vagyis arra a tendenciára, hogy az emberi kapcsolatok egyik alapvető mintája, hogy hasonló emberekkel társuljunk. „Úgy tűnik, a külföldi tulajdonosok csak azért támogatják a kulturális sokszínűséget, mert kötődnek a hozzájuk hasonló gondolkodású emberekhez” – mondta Bart. További elemzések azt mutatták, hogy a külföldi tulajdon és az igazgatótanácsi kulturális sokszínűség közötti pozitív kapcsolat bizonyos típusú tulajdonosi struktúrákban (családi vállalatok, két részvényosztályból álló cégek és koncentrált tulajdonosi struktúrák) markánsabb.  A szerzők a származási országok közötti különbségeket és az igazgatósági kulturális sokszínűségnek a vállalati értékteremtésre gyakorolt hatását is vizsgálták. Kiderült, a sokszínűség nem vezet magasabb cégértékhez.  

„Ez a kutatás azt mutatja, hogy irracionális szempontok befolyásolják az igazgatótanácsok összetételét. Erről tájékoztatnunk kell az embereket” – zárta előadását Bart. 

Egy Q1-es folyóirat és egy kar vezetése  

Kutatásainak sokszínűsége segíti Bart munkáját az Applied Finance Letters, a Global Finance Journal szerkesztőbizottsági tagjaként, valamint a Q1-es besorolású tudományos folyóirat Journal of Futures Markets főszerkesztőjeként. A folyóirat igen speciális fókusszal rendelkezik, és a származtatott termékekkel, különösen a határidős és opciós ügyletekkel kapcsolatos magas színvonalú tanulmányokat publikál. A folyóirathoz évente mintegy 500 kérelem érkezik, amelyekből 70-80 tanulmányt publikálnak. Minden döntést Bart hoz, ami azt jelenti, hogy először elhatározza, hogy az adott cikk beleillik-e a folyóirat tevékenységi körébe, majd megfontolja, hogy elküldje-e bírálatra. Amennyiben úgy gondolja, hogy az adott tanulmány minősége és témája megfelelő, akkor kiválasztja a bírálókat. „A szerkesztői munka legfontosabb része annak eldöntése, kik legyenek a tanulmányok bírálói. Ez részben meghatározza a folyóirat minőségét” – mondta el a professzor. Meg kell győződnie arról, hogy a közlésre elfogadott tanulmányok minőségi kutatást tartalmaznak, és később más tudósok elolvassák és idézik őket.  

E folyamat során megtapasztalja azt a kihívást, hogy eltérő véleményekre kell támaszkodnia. „Nem rendelkezem szakértelemmel minden olyan területen, amelyről a tanulmányok szólnak, például néhányuk erősen matematikai jellegűek. Két bírálót jelölök ki, és különböző értékeléseket kapok. Az egyikük azt mondja, hogy jó a tanulmány, míg a másik szerint nem. Akkor ki kell találnom, hogyan döntsek” – magyarázta. Természetesen könnyebb helyzetben van, ha a bírálók kézzelfogható információkat szolgáltatnak, amelyekre a döntését alapozhatja. Szerkesztőként végül is a legfontosabb célja a folyóirat relevanciájának növelése.  

Bart a szerkesztői teendők mellett a Gazdálkodástudományi Kar dékánja is. „Hollandiában az a tendencia, hogy sok szerepet kell betölteni. A tudományos pályán mindenesnek kell lenned: menedzsernek, kutatónak és oktatónak egyszerre.” A holland egyetemek is megkövetelik a tudománykommunikációs tevékenységeket. „Nagyon fontos, hogy a médiának is beszéljünk az eredményeinkről, hogy a nagyközönség megértse a munkánk társadalmi hasznát” – magyarázta Bart. A kutatási projektek társadalmi hatásának mérlegelése szintén része sokoldalú munkájának.  

EXTRA TIPPEK FIATAL KUTATÓKNAK: 

Megkérdeztük Bartot arról is, mit ajánlana azoknak a PhD-hallgatóknak, akik egy magas színvonalú folyóiratban szeretnének publikálni. Elmondta, figyelniük kell arra, hogyan vezetik be tanulmányunkat. „Egy dolgozatot az általad elővezetett koncepció alapján fogadnak el. Egy jó koncepciót rossz kivitelezéssel át kell írni, de egy rossz koncepciót jó kivitelezéssel visszautasítanak.” Azt javasolja, fontoljuk meg a munka célját, és teszteljük a koncepciót szemináriumokon és konferenciákon, mielőtt a dolgozatot benyújtanánk a folyóirathoz.