Bora Gyula 1948-ban, az akkor önállósuló Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte egyetemi tanulmányait. Már hallgatóként hamar szoros kapcsolatba került a Gazdaságföldrajz Tanszékkel, ahol tanársegédként is dolgozott. Fő oktatási és kutatási területe az ipar és a természeti erőforrások földrajza volt. A tanszéki profil változásával a földrajztudomány akkoriban kibontakozó kérdései, a termelőerők területi elhelyezése, az ipartelepítés, a regionális földrajz, a regionális gazdaságtan, a környezetföldrajz és -gazdaságtan és a településföldrajz lettek munkájának súlyponti területei. Tudományos munkája mindig erősen kötődött oktatási tevékenységéhez, nemzetközi kapcsolataihoz és különböző gyakorlati projektekhez (pl. nemzetközi egyezmények, Balaton, Sajó-völgy, Bős–Nagymaros).
Következetesen törekedett az oktatás és a kutatás egységének minél teljesebb megvalósítására. 2004-ben tudományos kutatói, oktatói és publikációs tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Oktatói és kutatói tevékenységét nemzetközileg is elismerték. Hazai és nemzetközi szervezetekben betöltött tisztségeit, kapcsolatait (Magyar ENSZ Társaság Kormányzó Tanácsának alelnöke, az MTA Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottságának tagja, Egyetem Habilitációs Bizottságának elnöke) eredményesen kamatoztatta a Corvinus és a Magyar Földrajzi Társaság (MFT) érdekében egyaránt. A Corvinus mai, igen gazdag és színes nemzetközi kapcsolatrendszerének alapjait rektorhelyettesként ő rakta le.
Az MFT életében 1989–1993 között elnökként, 1993–2001 között alelnökként, további 18 éven át a Választmány tagjaként játszott kimagasló szerepet. A Társaság és a földrajz oktatásának ügyét haláláig szívén viselte. Munkásságának eredményét számos szakkönyv, tankönyv, jegyzet, valamint tudományos és népszerűsítő művek, cikkek sorozata jelzi. Tankönyvírói tevékenysége is ötven éves múltra tekint vissza, több generáció földrajztudását, honismeretét alapozták meg a Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent, az általános és középiskolás korosztály számára írt Társadalomföldrajz és Magyarország földrajza tankönyvei. Egyetemi tanárként történő nyugdíjazásáig, majd azt követően professor emeritusként is részt vett a földrajzi tudományos életben, rendezvényeken, vándorgyűléseken vagy tanártovábbképzéseken.
Bár mozgásában korlátozott volt az utóbbi években, de mindvégig megőrizte szellemi frissességét és érdeklődését mind a világ dolgai, mind a földrajztudomány és az egyetemi, tanszéki élet iránt. A hazai és nemzetközi földrajztudomány, valamint a Gazdaságföldrajz Tanszék történelmének egyik kulcsszereplőjét és ismerőjét tisztelhettük személyében.
Emlékét a Tanszék nagyjai között őrizzük! Nyugodjék békében!