Csendes, mégis izgalmas hely a Corvinus levéltára. Valószínűleg kevés olyan ember van Magyarországon, mint Zsidi Vilmos, a levéltár vezetője, akitől nem lehet olyat kérdezni az egyetem XIX. és XX. századi múltjáról, híres rektorokról és professzorokról, amire kapásból ne tudna válaszolni. Az egyetem története, a tantárgyak és az oktatás változása szinte tükre a magyar történelemnek.
– Valójában mi a szerepe a levéltárnak az egyetem életében?
– A mi archívumunk hivatalos besorolása felsőoktatási szaklevéltár, ez azt jelenti, hogy az egyetemen keletkezett köziratokat gyűjtjük. Jelenleg 900 iratfolyóméternyi dokumentumunk van, ezt úgy kell elképzelni, ha az összes papírlapot élére állítanánk, 900 méter hosszú lenne. Kevés egyetemnek – például az ELTE-nek – van ennél több anyaga. A cél a történelmi múlt megértése, amelyhez a legértékesebb és legfontosabb forrásanyag a vezető testületi ülések (pl. egyetemi, kari, rektori tanács, jegyzőkönyvei.) Alevéltárban őrzött iratanyag egyharmad részét az ún. hallgatói tanulmányi nyilvántartások (pl. törzskönyvek, államvizsga jegyzőkönyvek) teszik ki.
Fontos szolgáltatásunk, hogy bármilyen hallgató kérheti intézményünktől a saját, a levéltári dokumentumokban nyilvántartott adatait, például ha valaki elveszíti az indexét, vagy épp a nyugdíjazását kéri. Birtokunkban van most már több professzori hagyaték, köztük Andorka Rudolf vagy Szabó Kálmán hagyatéka, utóbbi az egyetem meghatározó öt évében (1968-1973) volt rektor, ő volt a kezdeményező alapítója a híres Rajk László Szakkollégiumnak 1970-ben. Ebben az öt évben számtalan fontos oktatási reformot is bevezettek az egyetemen, levéltárunk egyik kiadványa éppen az ő visszaemlékezése a közgazdaság-tudományi egyetem első megvalósult reformjáról. Megtisztelő lenne, ha minél több professzori hagyaték kerülne hozzánk, ez egyébként Nyugaton már jellemző. A levéltár 5000 fotót is őriz, amelyek a feldolgozását már megkezdtük.
– Kik használják a levéltárat az internet korában?
– Az egyetem minden oktatója és hallgatója ingyen használhatja. Van digitális audiovizuális történeti archívumunk, itt rengeteg információ visszakereshető. Ezzel együtt sokszor érzem úgy, hogy talán a levéltári dokumentumokban rejlő információtömeg nem hasznosul maximális mértékben, egyelőre nem érzékeljük a tömeges igényt a kihasználására. Végzett bölcsészként sok esetben gondolok arra, hogy a leendő közgazdászok történeti érdeklődése nem kiemelkedő, ők talán inkább a jövőbe tekintenek, nem a múltba. Ezen néha szomorkodom…
– A már említett kiadványban, Szabó Kálmán visszaemlékezésében Chikán Attila a kötet bevezetőjében ezt írja: „Egy intézmény jelenét megérteni, jövőjét kedvezően befolyásolni szinte lehetetlen múltjának ismerete nélkül”.
– Ezzel egyetértek. Azért már tartottam elsőéves hallgatóknak előadást a levéltárról, előfordult, hogy egy professzor hívott előadni erről a témáról. Ugyanakkor azt nem mondhatom, hogy a Corvinus vezetése nem fordít kellő figyelmet a levéltárra. Például tavaly jelent meg A Budapesti Corvinus Egyetem és elődintézményei története a kezdetektől 2020-ig (Akadémiai Kiadó). A címlapon Szécsényi András mellett én is szerepelek szerkesztőként. Valójában a 20 fejezetet 15 szerző írta, köztük Rostoványi Zsolt volt rektor is. Az egyetem vezetősége gondoskodik a könyv angolra fordításáról, látják, hogy milyen fontos a múltunk.
Egyébként mi is próbálunk mindent megtenni, hogy izgalmas emlékeket gyűjtsünk. 2018 óta készítjük az oral history archívum anyagait. Ezek az írott források értelmezéséhez nélkülözhetetlen adalékok. A nagyjából egyórás interjúkat Sipos Júlia tudományos újságíró készíti az egyetem híres egykori tanáraival, hallgatóival. A teljesség igénye nélkül: őrzünk beszélgetést Jeszenszky Gézával, Király Júliával, Surányi Györggyel, Simai Mihállyal, Chikán Attilával, Rostoványi Zsolttal, ezeket a kép-és hanganyagokat épp úgy lehet kutatni, mint az iratokat. A történeti riportok száma már elérte a 75-öt, folyamatosan gyarapodó gyűjteményről van szó. A legkülönlegesebb interjú Berend T. Ivánnal készült Los Angelesben, (ő tanszékvezető és rektor is volt egyetemünkön), kiutaztunk hozzá 2018-ban. Csodás és egyúttal barátságos házban, egy kanyon szélén lakik. A vele készült fantasztikus interjú hossza 9 óra. Tiszteletreméltó, hogy volt bátorsága 60 éves korában (most 91 éves) az USA-ban új karriert kezdeni, egyébként a UCLA-n tanított a legutóbbi évekig.
– Úgy tudom, Ön 2020-ban megkapta a Pauler Gyula-díjat, ami a szakmában elérhető legmagasabb állami kitüntetés. Pauler Gyula volt az, aki mindenkit meggyőzött a XIX. században, hogy a nemzeti dokumentumok őrzése és feldolgozása nemzeti kulturális érdek. 1874-ben nevezték ki őt az Országos Levéltár élére. Miért kapta ezt a rangos elismerést?
– 1989 óta dolgozom a Corvinus levéltárában, 1993 óta vagyok a vezetője. Gondolom, a levéltár hosszútávú, sikeres működtetéséért, a közgyűjtemény digitalizálásáért, a szakmai programok miatt. Részt veszek a szakmai közéletben is, a levéltári egyesületek munkájában.
– A Corvinusnak és jogelődeinek igencsak hosszú és bonyolult a története. Mesélne néhány érdekességet? Sokszor úgy érzem, azegyetem története hűen tükrözi a magyar történelmet.
– Az egyetem egyik jogelődje az 1899-ben alakult Keleti Kereskedelmi Akadémia hallgatói között találjuk Rákosi Mátyást is, aki visszaemlékezéseiben hosszasan és egyébként elismerően ír az intézményről. Több, nem önálló elődintézmény létezése után ifj. Erődi-Harrach Bélát – közgazdász, szociológus és egyetemi tanár volt – 1917-ben kérték fel arra, hogy a közgazdasági egyetem feladatait és tanulmányi rendszerét dolgozza ki egy tervezetben. „A nemzet jólétéhez közgazda széles látóköre kell” – indokolta az egyetem felállításának szükségességét Erődi-Harrach a tanulmányában. Nagyon sajátosan magyar történetnek érzem a tervezetének sorsát: mire Bécsben az alapító okiratot IV. Károly király aláírhatta volna, addigra megszűnt a Monarchia. Újra csak 1919 végén került elő a tervezet, s végül ennek alapján hozták létre a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart.
Egy másik, egészen más korból származó történet 1948-ból való: ez az év nagy trauma volt az egyetem életében. A régi tanárok többségét vagy nyugdíjazták, vagy elbocsátották, így teljesen kicserélték a tanári kart, talán mindössze két korábbi tanár maradhatott a régiek közül. De nemcsak az oktatókat, a hallgatókat is szűrték, főleg politikai szempontok alapján. Egyhetes felvételit tartottak(!), beköltöztették erre az időre őket az egyetemre. Egyébként akkor még az egyetem a Szerb utca 23-ban volt, hiszen a háború során az épület (a Fővámpalota) súlyosan megsérült, és a tanítás itt csak a felújítás után, 1951-ben kezdődhetett meg. A tananyag teljesen átalakult, a szocialista tervgazdálkodásnak megfelelően. Az akkori politikai vezetés úgy döntött, hogy az új – korabeli kifejezéssel – „marxista élegyetem” kapja meg a felújított épületet. A jelenlegi egyetemi közemlékezet általában csak 1948-ig nyúlik vissza időben, de úgy érzem, most már egyre inkább van törekvés arra, hogy visszatekintsünk az 1948 előtti időkre is, és ez nagyon jó dolog.
szerző: Török Katalin