„Hitelesebbnek tartják a véleményemet azért, mert doktorandusz vagyok” – Till Anilla PhD sztorija

Till Anilla Izlandról, a legutóbbi vulkánkitöréstől nagyjából 40 km-re jelentkezett be az interjúra, ahol jelenleg Erasmus ösztöndíjjal tanul. Életében mintha minden a hatékony kommunikáció és a természetvédelem jelentősége köré épülne, ezért nem meglepő, hogy a doktori képzésben is ezekkel foglalkozik. „A legfontosabb célom nem sokat változott, mióta felvettek a képzésre: az ökológiai fenntarthatóság kommunikációjával szeretnék foglalkozni akadémiai és ipari területen egyaránt. Az életpályám során mindig is mindkét terület fókuszban volt, nagyon szeretem őket összekapcsolni”.  

Anilla a kutatásaiban elsődlegesen arra kérdésre keresi a válaszokat, hogy hogyan lehet az ökológiai fenntarthatóságról úgy kommunikálni, hogy az emberek változtatni akarjanak a viselkedésükön. Abban hisz, hogy pozitív kommunikációval, a természethez kapcsolódó élményeken keresztül, a bolygó egészségére fókuszálva is lehet hatni a szélesebb rétegekre. A kutatáson túl ezt a hozzáállást előadásokon és a saját közösségimédia-felületein képviseli, illetve rendszeresen nyilatkozik a médiának is. Azt tapasztalja, hogy a szavai súlyát növeli a doktoranduszi pozíció. „A magánéletben is gyakran hitelesebbnek tartják a véleményemet a saját területemen azért, mert doktorandusz vagyok.”  

Anilla már az alapszak második hetében elgondolkodott azon, hogy doktoráljon. „Annyira tetszett a doktorandusz oktatóimnak a stílusa. Nagyon inspirálóak voltak, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy én is szeretnék ilyen inspiráló ember lenni. Mivel jól sikerült a szakdolgozatom és nyertem TDK-t is, mindig a fejemben maradt ez a gondolat.” 

Anilla az alap- és a mesterképzést is a Corvinus kommunikáció- és médiatudomány szakjain végezte. Közben feltámadt benne a vágy, hogy világot lásson. Különböző ösztöndíjakkal teljes szemesztereket töltött Franciaországban és Finnországban, majd elvégezte a svéd Jönköping Egyetem Fenntartható kommunikáció című mesterképzését is.  

„Amikor odaértem a tanulmányaimban, elkezdtem azon gondolkodni, hogy szeretnék valahova doktorira jelentkezni. Akkor már több embert ismertem személyesen, aki közel került a doktori címhez, és végül úgy döntöttem, hogy szeretnék az általam szeretett tudományterületen fejlődni, ezért jelentkeztem.” 

Gyakorlott világjáróként Anilla több nyugat- és észak-európai doktori képzéssel is összehasonlította a Corvinus doktori programját. Azt figyelte meg, hogy a legtöbb egyetemen csak akkor hirdetnek felvételit, amikor megüresedik egy hely, és nagyon sok jelentkezőből csak egy-két embert vesznek fel PhD-hallgatónak. „Ugyanakkor a Corvinuson megbízhatóan minden évben nagyjából ugyanakkor lehet felvételizni és több embert is felvesznek”. Anilla szerint a felvételihez fontos a kommunikációtudományi alaptudás, és a korábbi oktatói sokat segítettek neki kidolgozni a témát, amivel végül bejutott a Corvinusra.  

A Kommunikációtudományi Programban előnyös, hogy kiscsoportokban tudnak egymásnak visszajelzéseket adni a hallgatók az első két év során, amíg közös órákon vesznek részt. Így nemcsak az oktatóktól, hanem egymástól is sokat tanulhatnak, és mindenkire elegendő figyelem jut. „Nyilván alapvetően a kommunikációtudományból adódik az, hogy mi általában jól kommunikálunk egymással és az oktatóinkkal is” – teszi hozzá Anilla, akinek a Corvinus Doktori Ösztöndíj is sokat segít a mindennapokban. 

Bár a képzés kezdete óta félállásban kommunikációs projektmenedzserként dolgozik és oktatási feladatokat is vállal, általában egyensúlyban tudja tartani a teendőit. „Vannak húzósabb időszakok, mert az órákra sokat kell készülni, de a rugalmasság is jellemző a doktorira”. 

A harmadik és a negyedik évben például ki lehet használni a nemzetközi ösztöndíjak nyújtotta lehetőségeket. Anilla jelenleg fél évet tölt az Izlandi Egyetemen. „A Fenntarthatósági Intézetbe jöttem, aminek a működésébe remekül belelátok”.  

Vendéghallgatóként órákat látogat, képzéseken vesz részt és minden intézeti eseményre meghívják. Mivel Anilla külföldi karrierben is gondolkodik, ez a tapasztalat jó kiindulópontot jelent neki, illetve a kutatási témájára is más perspektívából lát rá.  

„Néha nem is észrevehető, hogy egyik napról a másikra mennyit fejlődünk a doktori alatt. Azzal, hogy olvasunk, fejlesztjük a kritikus gondolkodásunkat, részt veszünk kutatásokban, szinte láthatatlanul is fejlődünk. Nem biztos, hogy csak abban érdemes mérni a sikert, hogy ki mennyit publikál. A doktorin elsajátított gondolkodásmódot és tudást később is bármikor tudjuk használni, és bárhol lehet szükség arra a nézőpontra, amit a doktori alatt elsajátítunk.” 

Írta: Taxner Tünde