Hol tartanak a magyarországi vállalatok? – Vállalatvezetőket kérdeztek a Vezetéstudományi Intézet kutatói

Milyen lesz a jövő szervezete és a jövő vezetője? Többek között ezzel a kérdéssel foglalkoznak a Corvinus Vezetéstudományi Intézetének kutatói. A kutatás során vállalatvezetőket kérdeztek arról, hol tartanak digitalizáció terén, hogyan alakul a távmunka aránya a járvány után, milyen gátló tényezőkkel találkoznak, mennyire ismeri a szervezet egésze a vállalati célokat, de arra is kitértek, hogy a külső tényezők közül melyek befolyásolják leginkább a döntéshozatalt.

Hiába cél a digitalizáció, a megvalósítással még akadnak problémák

Mindössze a válaszadók negyede-kétötöde nyilatkozott úgy, hogy a digitalizációs projektek és innovációt támogató szervezeti megoldások teljes mértékben megtalálhatók a vállalatuknál. Amikor kevésbé kézzelfogható kérdés merült fel, például az, hogy a vállalat olyan transzformációs kultúrával rendelkezik, amely felvállalja a változást és a magas teljesítményt, a vezetők még többségében pozitívan válaszoltak. Konkrétabb kérdésre viszont már kevesebben válaszoltak pozitívan, például arra, hogy külön egységet hoztak volna létre a vállalati innováció előmozdítására. Az eredményekből tehát az szűrhető le, hogy elméletben fontosak ezek a célok, a gyakorlatba való átültetés azonban még nem jár ott, ahol a vállalatvezetők látni szeretnék azt.

A kutatók a távmunka jelenlétét is vizsgálták, a járvány előtti és a mostani időszakot hasonlították össze. Bár a feltételezés az volt, hogy a távmunka aránya emelkedett a két időszak között a járvány hatására, az első eredmények ezt cáfolták: a dolgozók munkaidejére vetített átlagos arány 13 százalékról 11 százalékra csökkent. A távmunka aránya nincs összefüggésben a szervezet nagyságával, ugyanakkor az ágazati hovatartozással igen – ez utóbbi nem annyira meglepő, hiszen vannak ágazatok, ahol mindennapos lehet, máshol viszont fizikailag sem megoldható a távmunka.

Az üzleti célú adatelemzés vállalatmérettől függetlenül kiemelt figyelmet kap, de a jövőre vonatkozó fejlesztési tervek már kevésbé hangsúlyosak. A nagyvállalatok felsővezetői szignifikánsan magasabb arányban támaszkodnak az adatokra a döntéshozatal során, mint a középvállalatok vezetői. A többségi hazai tulajdonban lévő vállalatok viszont lemaradtak az adatelemzés terén, az adatok bénító hatása pedig a külföldi tulajdonú vállalatoknál a leggyengébb, derül ki a Corvinus Vezetéstudományi Intézetében végzett kutatás első eredményeiből.

Kevesebb gátló tényezőt lát a cégvezető, ha nem csak ő ismeri a célokat

Ahol csak a cégvezető ismeri a vállalati célokat és stratégiát, ott a vezetők erősebbnek vélik a gátló tényezők hatását. Ilyen gátló tényezők például a tudás, motiváció, innovációs képesség vagy változási hajlandóság hiánya. Már azoknál a cégeknél is jelentősen alacsonyabb a függés e tényezőktől, ahol a teljes szervezet még nem, de a középvezetői kör már ismeri a középtávú célokat – derül ki a kutatásból.

Szignifikánsan alacsony a gátló tényezők percepciója nemzetközi piacra lépett vállalatok esetén. E vállalatok a kutatás alapján folyamatosan új stratégiai kezdeményezésekben vesznek részt, egyéni szintre lebontott üzleti tervvel rendelkeznek, a döntéshozatali folyamat jól meghatározott a szervezeten belül és a digitális technológiák alkalmazására is kiemelten figyelnek. Érdekesség, hogy az összes kutatásban szereplő, IT-szektorban működő vállalat nemzetköziesedett, vagyis szektorokat tekintve jelentős eltérések lehetnek.

A kimaradó vállalatoknál a két leggyakoribb érv az volt, hogy nincs megfelelő erőforrásuk vagy tőkéjük a nemzetközi piacra való lépéshez. Mások számára a szaktudás vagy a tapasztalat hiánya a gátló tényező, néhány vállalatnál pedig a termék jellege miatt nem tudnak nemzetköziesedni, vagy pedig a lokális piac is elegendő számukra.

A piaci környezet a legfontosabb, de a gazdaságpolitika hatása sem elhanyagolható

A kutatás arra is kitért, hogy a vállalatvezetők milyen külső tényezők hatását tartják a legerősebbnek a vállalatokra nézve. Ezek közül a működéshez szükséges inputpiacok változásait emelték ki leginkább, vagyis az alapanyagok és az energia rendelkezésre állásának, árának és beszállítóinak változását. Szintén kiemelt volt még a pénzpiac szerepe, a munkaerőpiaci elvárások és a termék vagy szolgáltatás piacának változásai. Érdekesség, hogy a gazdaságpolitikai prioritásokat és az állami jogszabályok változásait szintén jelentősen befolyásoló tényezőnek vélték a vezetők, a tulajdonos változó elvárásait ugyanakkor kevésbé értékelték meghatározónak.

A szervezeti struktúrát tekintve magasabb pontszámot adtak azokra az állításokra a vezetők, hogy a projektekben és munkacsoportokban jellemzően több szakterület képviselő vesznek részt és a munkacsoportok világos felelősséggel és teljesítménycéllal rendelkeznek. Ezzel szemben kevésbé tartják laposnak a szervezetüket, nem gondolják úgy, hogy a mérethez képest kevés hierarchikus szinttel rendelkeznének.

„A vállalatok többségének tevékenységét alapvetően meghatározza, hogy vállalatcsoport tagjaként vagy beszállítói rendszer részeként működik. A szervezetközi kapcsolatokban való tudásmegosztás szerepe pedig a vállalati mérettel együtt nő” – derült ki az előadásból. Többségében állami vagy önkormányzati tulajdonú vállalatoknál a tevékenység fókusza leginkább nagyobb vállalatcsoporton belüli munkamegosztáson alapul, valamint rendszeresen mérlegelik, hogy mely folyamatok szervezhetők ki. Ez utóbbi a többségi magyar magántulajdonban lévő vállalatokra is nagyon jellemző. Ezzel szemben a partnerhálózat gyors változásáról inkább az 50 százalék vagy afeletti külföldi tulajdonban lévő vállalatok vezetői számoltak be.