Nem féltik az állásukat a ChatGPT-től a magyar újság- és szövegírók

Az automatizálással és az emberek gépekkel való helyettesítésével kapcsolatos félelmek és aggodalmak évszázadosak. A legfrissebb, a generatív mesterséges intelligencia (MI) körüli felhajtásban azonban kevés szó esett arról, hogy a szöveges tartalmakat előállító szakemberek mit várnak az MI-től és ezzel kapcsolatban hogyan vélekednek a munkakörükről, a várható karrierjükről.  

Vicsek Lilla, Pintér Róbert, a Corvinus kutatói és Bauer Zsófia, a Corvinus korábbi doktori hallgatója 30 interjút magába foglaló kutatást készített magyar újságírókkal és szövegírókkal 2023 tavaszán. Az eredményeket bemutató tanulmány az International Journal of Sociology and Social Policy című szakfolyóiratban a közelmúltban jelent meg. Ezek fő tanulsága, hogy a válaszadók szkeptikusak és magabiztosak, nem aggódnak: a mesterséges intelligenciát nem radikális, robbanásszerű előrelépésként, hanem az eddigi technológia sorozatos fejlődésének újabb, kisebb lépcsőfokaként látják, ahogy az történt a mobiltelefon vagy a közösségi média megjelenésekor is.  

Az MI-t alábecsülik, a saját képességeikben bíznak 

Szerintük az MI nem kivételes újítás, és inkább a kiegészítés, mint a helyettesítés eszköze. Úgy vélik, növeli a hatékonyságot és megkönnyíti a rutinmunkát, de úgy gondolják, pótolhatatlan marad az emberi közreműködés a munka kreatív, intuitív részében és a társas kapcsolatok ápolása. A szakemberek a ChatGPT-ről pesszimistán nyilatkoztak: elsősorban a korlátait hangsúlyozzák, különösen annak magyar nyelvű működésében és a hallucinációk terén. Ezeket a gyengeségeket hajlamosak voltak a jövőre is kivetíteni, felemlegetve, hogy Magyarország gyakran lemarad a technológiai újítások átvételében. Az egyik válaszadó például így fogalmazott:

Még 15 év múlva sem tudom elképzelni, hogy az emberi kreativitást helyettesíteni tudja.

Az MI körüli médiafelhajtás hat a megkérdezettekre: a ChatGPT berobbanása előtt azt gondolták, csak a fizikai dolgozókat fogja érinteni, utána viszont kipróbálták, csalódtak és megkönnyebbültek. Változtattak a véleményükön, már elképzelhetőnek tartják, hogy a saját jövőjüket is befolyásolja, de a média által sugallt túlzó képpel ellentétben – saját múltbéli és szakmai tapasztalataikra építve – csak szűk határok között.  

A két szakma képviselői úgy érzékelik, hogy nincs okuk az állásukat félteni: egyrészt mert szerintük nem olyan forradalmi az újítás, másrészt mert úgy vélik, jobban tudnak alkalmazkodni az újdonságokhoz más szakterületen dolgozókhoz képest. Hozzáteszik, hogy elsősorban a sok rutinmunkát végző juniorok problémája, hogy őket az MI jobban kiválthatja, pl. rövidhírek írásában. (Érdekesség, hogy a kutatás résztvevői közül még azok sem tartották magukat juniornak, akik fiatalok voltak és legfeljebb csak néhány évnyi munkatapasztalatuk volt.) Szinte mindenki úgy érzi, hogy ő profitálni fog az MI-ből, míg mások, akik ugyanazon a területen dolgoznak, vesztesek lehetnek. Ugyanakkor csak kevesen törekednek aktívan új készségek elsajátítására. 

Az optimizmus torzítását a szakirodalom olyan kognitív torzításként tárgyalja, amely során az egyének túlbecsülik a velük bekövetkező pozitív események valószínűségét, és alábecsülik a negatív események megtapasztalásának valószínűségét. Ezt figyelembe kell venni, amikor megpróbáljuk megragadni, hogy az embereknek milyen elvárásaik vannak a munkájuk és a mesterséges intelligencia jövőjével kapcsolatban

– emelte ki Vicsek Lilla szociológus, a tanulmány corvinusos első szerzője. 

Pesszimista újságíró vs. optimista szövegíró 

Az újságírók jobban aggódnak amiatt, hogy az MI-t rosszindulatú célokra is lehet használni. Kérdés szerintük, hogy az MI-vel készülő tudósítások mennyire tudják elkerülni a dezinformáció csapdáját és mennyire tudnak kellő mélységben tájékoztatni. Ezek kivédése egyenesen pluszmunkát jelenthet, nemhogy segítene nekik vagy helyettesíthetné őket, így tehát az MI-nek káros hatása is lehet. Azt hangsúlyozzák, hogy az MI különösen gyengén teljesít az oknyomozó újságírásban, a terepmunkában és a hiteles, etikus tudósításokban.

Nyugaton elsősorban a piac fogja eszközként használni, keleten pedig a hatalom fogja eszközként használni. Keleten inkább propagandisztikus eszköz lesz

– vélekedett az egyik válaszadó.  

A szövegírók – akik az újságírókhoz képest már aktívan használják az MI-t a munkájukban –, ezzel szemben nyitottabbak az MI beépítésére a munkafolyamataikba. Olyan eszközként tekintenek rá, mint ami a kreativitás és a tartalomgyártás hatékonyságának növelését szolgálja, pl. szóbeli interjúk automata leiratozásában vagy alap háttérinformációk gyors lekérdezésében. Ez szerintük megnyitja az utat a „kézműves” szövegírás felé, ahol kevés az unalmas, ismétlődő feladat. A szakma néhány képviselője ugyanakkor úgy vélte, hosszú távon a munkakörük akár teljesen eltűnhet, míg a megkérdezett újságírók mindegyike ezt lehetetlennek tartotta. 

A munkahelyek jövője összetett kérdés, és nem az emberek és a gépek közötti zéróösszegű játék. Sok esetben az MI együttműködik majd a szakemberekkel, míg más esetekben helyettesítheti őket. Ezt a jövő fogja eldönteni, amire hatással van az is, hogy maguk a szakterületükben érintett munkatársak hogyan értelmezik az MI helyét a szakmai jövőjükben. Ezért is fontos és hiánypótló azok a kutatások, amelyek a szubjektív tapasztalatokat dolgozzák fel

– hangsúlyozta Vicsek Lilla.