„Az emberek figyelnek rám, ezért rendhagyó elméleteim is lehetnek” − interjú Paul Milgrommal

A Corvinuson megrendezett CMID-2024 konferencián tartott plenáris előadásában a tulajdonjogok két alkalmazásáról beszélt: a vízhasználati jogok piacának megtervezéséről és a rádióspektrumok tulajdonjogainak rendezéséről. Jelenleg a vízhasználati jogok piactervezésével foglalkozik aktívan, milyen kihívásokkal szembesül ezen a területen?  

Paul Milgrom: Amikor a vizet a felszínen használjuk, nagy része körforgásosan visszatér, és újra felhasználhatjuk.  A vízfelhasználás és a vízzel kapcsolatos tulajdonjogok kezelése ezért nagyon különbözik bármely más erőforrásétól. A korábbi hidrológiai piac jól működött, ameddig a földön még bőséges volt a vízkészlet, de ma már nem az. Túlságosan lemerítjük a vízkészleteinket, az éghajlatváltozás pedig erősen befolyásolja a lezúduló víz mennyiségét. Egyre korlátozottabb készlet áll tehát rendelkezésünkre, ami miatt egy szereplő vízfelhasználásának változása a többi szereplő lehetőségeit is erősen befolyásolja. A vízhasználat piactervezésében jelenleg hatalmas kihívást jelent, hogy olyan új mérési módszereket találjunk, amelyek összhangban vannak az amerikai tulajdonjogokkal.  

Milyen megoldásokat kínál jelenleg a piactervezés az életünkben egyre hangsúlyosabb szerepet betöltő digitális világ kihívásaira?   

P.M.: A technológiai kihívásoknál már sokkal többről van itt szó szerintem. Maga a technológia lehetővé tette számunkra, hogy olyan újfajta piacokat alkossunk, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek: online álláskereső alkalmazásokat vagy olyan szállásmegosztó platformot, mint az Airbnb. A városok zsúfoltságának enyhítése érdekében új javaslatok születtek az utak árazására, új piacokat hoztunk létre a nagyméretű mesterséges intelligencia modellek betanításához, amelyek óriási mértékű számítási kapacitást emésztenek fel. Egyre csak nő az új alkalmazások száma, amelyekkel az élet különböző területein olyan újabb és újabb működő piacokat teremtünk, amelyeknek harminc éve még nyoma sem volt.   

2020-ban Robert B. Wilson kutatótársával közösen megkapták a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Hogyan tudta meg a nagy hírt, és mik voltak az első érzései ezzel kapcsolatban? 

P.M.: Kikapcsolt mobiltelefonnal aludtam az éjszaka közepén, amikor egyszer csak Bob és Mary Wilson elkezdett dörömbölni az ajtómon. Bob közben azt kiabálta: „Paul ébredj fel! Megnyertük a Nobel-díjat, de nem tudnak elérni téged Svédországból”. Félálomban voltam, és arra gondoltam, hogy ennek semmi értelme. Van egy kültéri kamerám, ami rögzítette is az eseményt, ezt a vicces videót később emberek milliói nézték meg. A tanítványaim és a barátaim 15 éve mondogatják nekem, hogy „Paul, mindig ébren kellene lenned hajnali kettőkor, mert egyszer csak meglátod, hívni fognak Svédországból”.  Persze, azért nem lehet minden napodat ebben a tudatban élni. 

Hogyan változott meg az élete, mióta megkapta a Nobel-emlékdíjat? 

P.M.: Sokszor kérnek, hogy támogassak különböző ügyeket szerte a világon. Gyakran kérnek tőlem autogramot is vagy közös szelfit. Ez a része a hírnévnek szerintem nem olyan különleges.  A legélvezetesebb oldala számomra az, hogy komolyabban vesznek. Most már lehetnek akár radikálisabb elméleteim is, mert a szakma és az emberek meghallgatnak, azt gondolják, nos, talán ez a fickó tudja. Ugyanaz vagyok, aki a díj előtt, de az emberek jobban figyelnek rám. Talán ez a legnagyobb változás. 

Milyen tanácsot szokott adni a fiatalabb kutatóknak, hogyan kezeljék például, ha elakadnak a kutatásukban vagy váratlan problémákkal szembesülnek? 

P.M.: Azt szoktam tanácsolni, hogy mindig dolgozzanak párhuzamosan legalább két-három kutatáson.  Így, amikor az egyik kutatásukkal elakadnak, tudják pihentetni kicsit és haladni a másikkal. Az is fontos szerintem, hogy világosan megfogalmazott tudományos kérdések legyenek a fejükben, és azzal is tisztában legyenek, hogy miért éppen ezekre a kérdésekre szeretnének választ kapni. Mi, közgazdászok ugye jobb esetben olyan kérdésekre keresünk választ, amik nem csak minket érdekelnek, hanem a társadalom nagy részét érintik.  

A tudományos tevékenységén túl Ön tanácsadóként a piaci szektorban is aktívan dolgozik. Hogyan hat egymásra a két területen végzett munkája?   

P.M.: Fontos felismerésekhez vezettek a piaci munkáim. Korábban a tudományos kutatásaim kapcsán főleg elméleti közgazdászokkal beszélgettem, tanácsadóként viszont gyakran informatikusokkal, mérnökökkel is együtt kell dolgoznom egy-egy közgazdasági probléma megoldásán. Ez már önmagában is jelentősen tágította a tudományos érdeklődési körömet és a kutatói perspektívámat is. A rádióspektrumokkal kapcsolatos munkámhoz például bele kellett ásnom magamat egy kicsit a programozásba és tulajdonjogi kérdésekbe is. Rengeteg új embert ismertem meg a gyakorlati munkáim révén – köztük a Corvinus kutatóját, Bíró Pétert is – és arra is rávezettek ezek a megbízások, hogy a való életben a problémák megoldásához legtöbbször több tudományterület közös munkájára van szükség.