A hibrid politikai rendszerek belső dinamikája – új Q1-es nemzetközi publikáció

Miközben a hibrid (vagyis a liberális demokráciák és a diktatúrák közötti) rezsimek kialakulásáról, meghatározásáról és jellemzőiről jelentős irodalom áll rendelkezésre, e rendszerek belső dinamikája eddig kisebb figyelmet kapott. Győrffy Dóra, az Összehasonlító és Intézményi Gazdaságtan Tanszék professzora és Martin József Péter, a Gazdaság- és Közpolitika Intézet külsős adjunktusa a politikai ciklusok hiánypótló, a hibrid rendszerekre is adaptálható modelljét dolgozta ki. A szerzők Magyarország 2010 és 2021 közötti fejlődésének példáján mutatják be, hogy miként változott a modell négy eleme: a kampányígértekben megjelent ideológia; a választási folyamatban megmutatkozott „input” legitimáció; a kormányzás minősége (vagyis az, hogy a hatalmon lévők elsősorban a közjót szolgálják-e, vagy visszaélnek a közbizalommal); és végül a gazdasági teljesítményben és a szavazópolgárok ítéletében megmutatkozó „output” legitimáció.

Győrffy és Martin empirikus elemzése feltárta a magyarországi hibrid rendszer belső – az eredeti célok és ígéretek, illetve a kormányzás valódi céljai között feszülő – ellentmondásait. Az új, lojális tulajdonosi réteg felülről történt megteremtése és helyzetbe hozása a meritokratikus értékek háttérbe szorulásához, végső soron pedig növekvő korrupcióhoz és romló kormányzati teljesítményhez vezetett. Jóllehet a 2010 utáni magyarországi hibrid rezsim jelentős gazdasági sikereket könyvelhet el, ám azok mégsem vezettek fenntartható és befogadó, a társadalom széles rétegeinek felemelkedését biztosító fejlődéshez. Az eredetileg kitűzött pozitív ideológiai célokat nem sikerült megvalósítani. A korrupció és az ideológiai „degenerálódás” lefelé tartó spirálja kikezdhette a rendszer legitimációs bázisát, hiszen a közvéleménykutatások szerint a kormánypárti szavazók összetétele az alacsonyabb státusz felé mozdult el.

A cikk a Problems of Post-Communism című folyóiratban jelent meg.

Scimago: Q1

A cikk az alábbi linken érhető el.