Sokan vannak, akik éjjel még évekkel a középiskola befejezése után is felriadnak, hogy már megint matematikából kell érettségizniük. Farkas-Kis Máté egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató az Operáció és Döntés Intézet Döntéselméleti tanszékéről állítja: nincs olyan, hogy nem matekos agy. Előadásaiban a Kutatók Éjszakáján ezzel a sztereotípiával szeretne leszámolni.
Hogyan választotta ki előadásának témáját a rendezvényre?
Az én témám kiválasztása viszonylag egyszerű. Egy nagyon aktuális és generációk óta húzódó problémát kutatok: a matematikai szorongást. Ez egy olyan jelenség, amely szinte az egész életünket meghatározza, tudatosan vagy tudat alatt. Célom és küldetésem, hogy ezen változtassak, és a Kutatók Éjszakája olyan lehetőség, amikor bárkit szabadon el tudok érni a kutatási témámmal.
Milyen tanulsága volt Ön számára a részvétel a Kutatók Éjszakáján?
Hogy megéri előadni! Immár sokadik éve járok vissza és azt tapasztalom, hogy vannak olyanok, akik szintén visszatérnek az előadásomra, követik a kutatás előrehaladását. S ők nem az egyetemhez köthető diákok vagy kollégák, hanem a téma iránt érdeklődő állampolgárok.
Saját kutatói, oktatói munkáját mennyiben segítette, hogy előadást tartott a rendezvényen?
Teljes mértékben segíti. Személy szerint az oktatási tevékenység, az együttműködés a diákokkal az oktatott tárgyakon keresztül (jellemzően döntési technikák és döntéselmélet) rendkívül inspirálóan hatnak az ember munkájára. A hallgatókkal történő interakciók során folyamatosan fejlődik az egyes helyzetről alkotott képem, formálódnak az érvek és újabb meg újabb kutatási kérdések, illetve válaszok körvonalazódnak. Ezeket pedig évről évre viszem magammal.
Szerzett-e korábban olyan tapasztalatot ezen az eseményen, amelyet biztosan soha nem fog elfelejteni? Ha igen, mi volt az?
Persze, minden alkalommal. És ezek a pozitív visszajelzések a hallgatóság részéről, amelyek megerősítenek, hogy a kutatásom nagyon fontos. A matematikatanulás mindenkiben mély nyomokat hagy, és szinte nincs olyan ember, aki erről ne tudna, akarna beszélni.
Kiknek és miért javasolja, hogy meghallgassák az előadását?
Mindenkinek, aki úgy érzi, hogy a matematikatanulással kapcsolatos élmények dolgoznak még benne. Aki felretten éjjel még évek múlva is, hogy már megint érettségiznie kell. S leginkább azoknak, akik azt gondolják: „nincs matekos agyuk”. Szeretnék leszámolni ezzel a sztereotípiával. Mert csak matekos agy van. Az más kérdés, hogy a helytelen módszertan és az oktatók hibás szerepmegközelítése, pedagógiai eszközei elhitetik a tanulókkal, hogy ők ehhez „hülyék”. Ezt persze 12 év módszeres bevéséséből nehéz visszahozni, de nem lehetetlen.
Mitől válik Ön szerint különösen vonzóvá egy előadás, foglalkozás a Kutatók éjszakáján?
Szerintem első lépésben a téma teszi vonzóvá az előadásokat, amelyeknél nagyon fontos, hogy egy jó címválasztással minél több embernek felkeltse a kíváncsiságát. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy utána az előadáson is remekelni kell, különben csalódott lesz a hallgatóság.
Tervezi-e, hogy idén is jelentkezik?
Mindenképp.
A rendezvény a kutatói életpályát népszerűsíti az érdeklődőknek. Ön szerint milyen karakter szükséges ahhoz, hogy valakiből jó kutató váljon?
Érdekes kérdés. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy a kutatóban legyen kíváncsiság, nyitottság és játékosság. A kíváncsiság indítja el az útján, hogy meg akarjon ismerni összefüggéseket, rá tudjon csodálkozni a világra. A nyitottság ahhoz szükséges, hogy ne önigazolásokat keressen, hanem képes legyen befogadni azt, amit lát, talál és függetlenül értelmezni. A játékosság pedig azért kell, hogy képes legyen a megszokott keretekből kilépve pozitív légkört teremteni és ilyen módon olyan új területeket, irányokat is megtaláljon, amelyeket a konvenciók sokszor eltakarnak.
Az idei Kutatók Éjszakája szeptember 29-én lesz, amelyhez a Corvinus most is csatlakozik. Szeptember 6-ig lehet jelentkezni előadónak, a pályázati felhívás itt olvasható.
Korábbi interjúink olyan kutatóinkkal, akik már előadtak az elmúlt években a Kutatók éjszakáján:
T. K.