Jenei György: a közpolitika reneszánsz és úttörő tudósa, páratlan segítőkészséggel

A Corvinus Közpolitika Tanszéke által szervezett június 14-ei eseményen felidézték a 2024-ben elhunyt kiváló tudós figyelemreméltó életét és tudományos munkásságát, amellyel maradandó nyomot hagyott a közpolitika és közigazgatás tanulmányozásában. A konferencia bevezető előadásában Hajnal György professzor, a Közpolitika Tanszék vezetője elöljáróban elmondta, a szervezők – kollégák, tanítványok, barátok és családtagok – belső késztetése volt, hogy emlékkonferenciát rendezzenek. Az esemény céljául azt tűzték ki, hogy a résztvevők emlékein keresztül felidézzék Jenei professzor tudományos teljesítményét és a hozzá kapcsolható személyes történeteket.  

Nemzetközi szerzői és corvinusos hallgatói Jenei-díj  

Ezután a közpolitikai kutatások és oktatás fejlődéséről beszélt Magyarországon és Kelet-Közép-Európában, amelynek Jenei György a központi alakja volt – a kollégák és diákok több generációjának adott útmutatást fanyar és önzetlen bölcsességével, köztük az előadónak. Kiemelte: Jenei professzor egyik legnagyobb és legmaradandóbb eredménye az volt, hogy az addigi jogi megközelítésen túlmutatva, a közpolitika és közgazdálkodás (PPM) mint tudományterületet – lényegében a semmiből – felismerte és megteremtette Magyarországon. Meghatározó szerepe volt abban a csapatmunkában, aminek eredményeképp a Corvinus elődjében 1991-ben , multidiszciplináris intézményi központ jött létre, és amely ma az egyetem Közpolitika tanszékeként ismert, tette hozzá. A tanszék megalakulása a térségben mások számára is inspirációt jelentett, Magyarországon még másfél évtizedig egyedüliként itt oktatták-kutatták a PPM-et. Hajnal hangsúlyozta, Jenei professzor több szempontból is kulcsszereplő volt: “a tudományterület nagy nemzetközi diplomatája, nemzetközi szakmai intézmények vezetője, tudományos szerző, oktató és mentor”. 

Hajnal professzor bejelentette, a szakterület egyik neves folyóirata, a Public Management Review – ahol nekrológot is publikált az előadó Jeneiről – a tiszteletére díjat alapít, amelyet évente nyerhet el a lapban megjelent legjobb, non-traditional cikk szerzője. A professzor azt is közölte, a Corvinus Közpolitika mesterszakán a legjobb szakdolgozatnak járó elismerést ezentúl Jenei György díjnak nevezik. 

Jenei György az egész európai tudományos közösség kulcsembere volt 

Geert Bouckaert, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora, az összehasonlító közigazgatástan és a teljesítménymenedzsment kulcsfontosságú szakértője – aki a Corvinus rendszeres vendégoktatója is – online csatlakozott az eseményhez. Személyes hangú visszaemlékezésében a két intézmény közötti 30 éves közpolitika-kutatási és -oktatási együttműködésről beszélt, valamint arról, hogy Jenei Györgyöt nem csaupán kollégájának, de a barátjának, a családja részének is tekintette. Felidézte, akkor találkozott Jenei Györggyel első alkalommal, amikor 1985-ben először járt Magyarországon egy kelet-nyugati szemináriumon. Rá pár évre leomlott a berlini fal – Bouckaert professzor ennek kapcsán elmesélte, Jenei egyszer megosztotta vele, hogy ő korábban soha életében nem gondolta volna, hogy a vasfüggönyt valaha lebontják. Amikor megtörtént, azzal jutalmazta magát Jenei, hogy többször átsétált a Brandenburgi kapu alatt, hogy érezze, a magyarok is Európa részét alkotják. Bouckaert hozzátette, még mindig elérzékenyül, ha ez a történet eszébe jut. 

Leuven és Budapest kapcsolatára rátérve három ciklust emelt ki: a 1992–2004 közötti, a 2004–2012 közötti és a 2012 óta tartó időszakot. A kapcsolatteremtésben Hugo van Hassel volt a kulcsszereplő, aki többször elutazott Kelet-Európába, nyaralását is erre áldozva. Amikor ő megismerkedett Jenei Györggyel, jól kijöttek, közös volt az érdeklődésük a politikai rendszerek iránt és a történelmi szemléletük. Nekik kettejüknek köszönhető a közigazgatás és a közjog új trendjei témájában 1996-ban megrendezett európai EGPA-konferencia is Budapesten. Hozzáfűzte: az esemény után elmentek Erdélybe, Kolozsvárra és ez megmutatta, hogy Budapest, a Közgazdaságtudományi Egyetem mennyire élvonalbeli, a határokon átívelően gondolkodik – és “Jenei György volt ennek a transzeurópai párbeszéd elindításának az egyik hajtóereje”. Viccesen megjegyezte, a párbeszéd mentén borimport is zajlott Magyarországról Belgiumba. 2004 fontos év volt, ekkorra a témával foglalkozó hálózatok Jenei Györgynek köszönhetően találkozót tudtak tartani Budapesten, ekkor lépett be az unióba Magyarország kelet-európai társaival együtt, és bő két héttel a csatlakozás után hunyt el Hugo van Hassel, aki a halála előtt pár nappal azt javasolta, hogy virágot kell küldeni a közép- és kelet-európai barátaiknak az uniós taggá válás alkalmából. 2009-ből azt emelte ki, hogy ebben az évben jelent meg a Hajnal György (jelenleg a Corvinus egyetemi tanára) szerkesztőtársával és még két kollégájukkal közösen szerkesztett közép- és kelet-európai államigazgatási reformokról szóló kötete. Ez volt az első nagyobb szabású eredménye a közös kapcsolatépítésnek. Bouckaert felidézte, Jenei György nagylelkűen támogatta 2010-es díszdoktori kinevezését is a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.  

2012-t azért tartotta fontos mérföldkőnek, mert ekkor akkreditálták a Közgáz mesterképzését, és ekkor szervezték meg a transzeurópai párbeszéd találkozóját, amelynek témája az ügynökségi kormányzás politikája (politics of agency governance) volt, és ami ma is aktuális lenne. Elmondta, sok magyar kolléga belgiumi szakmai kiutazását ösztönözte nagyban Jenei György, aki maga is számtalan látogatást tett, mindig egy-egy határozott szakmai céllal. Bouckaert úgy fogalmazott: amikor Jenei Magyarországon volt, akkor magyar volt, amikor Belgiumban vagy Leuvenben, akkor leuveni polgár lett. A 2012 óta tartó ciklus lényegét abban látja, hogy ekkortól kezdve a következő generációnak adták át a tudást – ennek kapcsán megjegyezte, Jenei György rendkívül nagylelkű volt a fiatalokkal, segítette őket, így például mentorként a jelenlegi tanszékvezetőt, Hajnal Györgyöt is. Neki köszönhetően a  Corvinus aktív tagja lett az európai kutatási hálózatoknak, de Jenei György érdemének tartja azt is, hogy összehozta az embereket és jó szervező volt. Bouckaert zárásképp kijelentette, a jövő érdekében közösen meg kell védeni az akadémiai autonómiát, és fejlődni kell. Jenei Györgyöt lenyűgöző személyiségnek tartotta, aki kulcsszerepet töltött be nemcsak a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, de az egész európai tudományos közösségben és persze Leuvenben is, és akit soha nem fog elfelejteni. 

Jenei György bátor tanácsa a határnyitásról 

A konferencia Wolfgang Dreschler, az észt Taltech Egyetem professzora előre felvett, online felszólalásával folytatódott. Beszédében elmondta, egy európai konzorciumi munka során ismerte meg személyes szakmai mentorként és segítőként Jenei professzort, amelyben Magyarország és Észtország voltak az egyedüli tagok Közép-Kelet-Európából. Később több nemzetközi szakmai szervezetben együtt dolgoztak. Különösen nagyra értékelte, amikor a 2008-as pénzügyi válság idején, a NISPAcee – a közpolitikát oktató közép-kelet-európai egyetemek hálózata – elnökeként ragyogó vezetői képességekről tett tanúbizonyságot, miközben szinte bocsánatot kért, hogy nem ő – azaz Dreschler – a szervezet elnöke. Dreschler elmondta, többek voltak, mint kollégák; barátok lettek, intellektuálisan rezonáltak egymásra, Max Weber alakján keresztül, aki mindenkinél jobban, felelősen és érzékenyen testesíti meg a modern közpolitikát. Jenei György az ő számára az apai generációt jelentette, aki élete nagy részét még az egykori szocializmusban élte le, és a weberi örökséget mentette át oda. Ez helyes, de bátor dolog volt szerinte, ennek szemléltetésére elmondta, több kelet-európai kutató szerint Weber és Nietsche volt az a két gondolkodó, akiket nem lehetett ezekben az országokban tanulmányozni, mert igazán féltek tőlük.  

“Jenei György hozzájárulása ahhoz, hogy hogyan igazgatják az államot a gyakorlatban, világszintű” – mondta Dreschler. Kiemelte, a professzor történelmi bátorsága abban is megnyilvánult, hogy Németh Miklós miniszterelnök tanácsadójaként, egy hatfős testület tagjaként 1989-ben kiállt amellett, hogy meg kell nyitni a határokat a kelet-német menekültek előtt – a hősies döntés miatt nem mellesleg a saját bőröndje is be volt csomagolva, tette hozzá az észtországi tudós. Dreschler Jeneit igazi, felelős és becsületes közép-európai úriembernek látta, aki tiszteletreméltóan felvállalta az itteni örökséget és életstílust. Zárószavában úgy vélekedett, annak a veszélye fenyeget, hogy nem fogunk már olyan egyéniségeket látni, mint Jenei György, és ezért különösen értékelni kell az ő örökségét. Megtiszteltetésnek nevezte, hogy ismerhette, és a barátja lehetett. 

Jeneinek köszönhetően úttörő szemlélettel gazdagodott a Közgáz 

Gajduschek György, a Corvinus egyetemi tanára arról beszélt, miben állt Jenei György tudományos hozzájárulása Max Weber eredményeivel kapcsolatban, és hogyan alkalmazható az a közpolitika és a menedzsment mai problémáira. Felvezetőjében kiemelte, Jenei professzor kulcsszerepet játszott abban, hogy a közigazgatás nyugati, leíró – a társadalomtudományok, a szervezeti tanulmányok, a politikatudomány felőli – megközelítését integrálják Magyarországon, ahol hagyományosan addig a jogi szemlélet dominált. Jenei behozta a közpolitikai és közmenedzsment megközelítéseket a szakterületre, és ezzel a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem sokáig szigetként állt a többi magyarországi közigazgatási képzés között. 

Jenei György Max Weberrel kapcsolatos munkájára reflektálni félelmetes feladatot jelent, hiszen “az elmúlt három évtizedben több mint húsz jelentős publikációt írt a témában magyar és angol nyelven, gyakran magyar vagy nemzetközi kollégákkal együttműködve”, szögezte le. Filozófiai háttere lehetővé tette számára, hogy rekonstruálja Weber munkájának elméleti alapjait – hangsúlyozta az előadó. Megjegyezte, a fogalmak lefordítása egyik elméleti univerzumból a másikba hihetetlenül nehéz, Jenei sokszor emlegette például, hogy Weber racionalitásfogalmát tévesen fordítják hatékonyságként, ahogy a bürokrácia vaskalitkája is félrefordítás. Míg a bürokráciát tipikusan a közigazgatás strukturális szervezeti aspektusának tekintik, ő meggyőzően összefüggésbe hozta ezt a statikus megközelítést a kormányzat dinamikájával, nevezetesen a közpolitikával és a közmenedzsmenttel. Ebben a tekintetben munkája egészen kivételes a területen, húzta alá Gajduschek. Jenei professzor az elsők között vezette be azt a megközelítést Magyarországon, hogy a bürokráciaelmélet és az új közmenedzsment által támasztott kihívások közötti kapcsolat széles körben vitatható. Ő volt a neoweberi kormányzati koncepció korai szószólója is – eszerint azt vizsgálták, milyen egyedi kihívásokat jelentett, amikor azt a magyar vagy általában a posztkommunista közigazgatási rendszerekre átvették, vagy rosszul alkalmazták. Jenei professzor bürokráciával kapcsolatos munkája azért is figyelemreméltó, mert ő a német tanulmányokat angolul olvasta és értelmezte, majd az elméleti kereteket és felismeréseket a gyakorlati közigazgatásra és a közigazgatási reformra alkalmazta; lényegében a nyugati megközelítéseket használta a keleti problémák kezelésére. Ez pedig figyelemre méltó intellektuális sokoldalúságáról tanúskodik – hívta fel a figyelmet előadásában Gajduschek György. 

„Ő volt az egyik legkedvesebb ember, akivel egész pályafutásom során valaha is találkoztam” 

A konferencia hallgatóság hozzászólásaival folytatódott. Calin Hintea, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi karának dékánja online bejelentkezésében hangsúlyozta, kollégáival Jenei Györgyre az iskolájuk egyik alapítójaként tekintenek, akire nagyon büszkék, és aki önzetlenül, kedvesen, nagylelkűen segített nekik, a tapasztalatlan fiataloknak felépíteni a képzésüket. Hintea kiemelte, Jenei György volt a legkedvesebb ember, akivel egész pályafutása során valaha is találkozott, aki tényleg mindenkinek próbált segíteni. És, tette hozzá, nagyon könnyű volt vele személyes kapcsolatot teremteni: “neves nemzetközi professzorként nem érdekelte, hogy Hintea beosztása akkor csupán tanársegéd volt és így kért tőle támogatást”. Bejelentette, a Babes-Bolyai Egyetem posztumusz kiválósági díjjal fogja kitüntetni Jenei professzort. 

Ludmila Gajdosova, a NISPAcee ügyvezető igazgatója személyes felszólalásában elmondta, nagy veszteséget jelent számára Jenei György halála: barátságos és támogató személyisége a kilencvenes évektől volt részese a NISPAcee életének. Gajdosova elmondta, Jenei György és mások közreműködésével 2003-ban kiadták az első közép- és kelet-európai közpolitikai tankönyvet. A professzor 2005-ben díjat is kapott a szervezettől oktatói munkásságáért, aminek nagyon örült, és nyitottságát jelzi, hogy még táncolt is az esti összejövetelen, megmutatva, hogy mennyire fontos ez a közösség, ezek a személyes kapcsolatok – emlékezett vissza a hozzászóló, hozzáfűzve, hogy ez volt az első igazán nagy buli a szervezetben, senki nem akarta abbahagyni. Később sikerült rábeszélni őt arra, hogy tisztséget vállaljon a NISPAcee-ben, amivel nagyban segítette őket abban, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki más szakmai szervezetekkel, növelje elismertségüket, hatásukat, és a 2008-as stratégiájukat, a máig érvényes küldetésük kibővítését is ő alkotta meg.  

Ilonszky Gabriella, a Corvinus professzor emeritája felidézte, hogy Jenei professzor kiváló akadémikus volt. A közigazgatás intézményesítése olyan határterület volt, amit mindketten kutattak, egyfajta versenytársként, és a politikatudományi konferenciákon azóta is rendre érdeklődnek tőle Jeneiről, akkora hatása volt. 

Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője hozzászólásában elmondta, 1990 óta dolgozik a közszférában és Jenei professzort azért kereste meg, mert a jogi megközelítésen túli szemléletben kívánt foglalkozni a közigazgatással, és nem sokra rá a professzor doktorandusza lett, ő ösztönözte, hogy menjen Leuvenbe kutatni és hangsúlyozta számára a nemzetközi hálózatépítés fontosságát. Elmondta, Jenei professzor nagyon hiányzik neki, és megtiszteltetés számára, hogy Jenei a barátjának nevezte. 

Reneszánsz típusú, szeretetteljes ember volt 

Bartha Attila, a Corvinus docense arra emlékezett vissza, hogy 2017 és 2020 között Jenei György meghívására közös irodában dolgoztak, ahol fantasztikus hangulatban nagyon sokat tanult tőle, nemcsak tudományos szempontból, és hálás neki ezért. Úgy látta, Jenei reneszánsz típusú, szenvedélyes, szórakoztató és szorgalmas ember volt, aki véleményt alkotott mindenről a zenétől a sportig, szeretett vitatkozni és az élet más aspektusait is élvezte. 

Petheő Attila, a Vállalkozásfejlesztés és Menedzsment Tanszék vezetője felidézte, hogy bár nem dolgoztak közös témán, egyszer egy marosvásárhelyi konferenciára együtt utaztak, és utána akárhányszor összefutottak az egyetem folyosóján, megálltak, beszélgetni kezdtek, és úgy érezte, ez határtalan barátság, Gyuri bácsinak szólította. Boldog és vicces ember volt, aki “a legmelegebb szívvel, szeretettel fogadta a kollégákat, és ez unikum az egyetemen, több ilyen ember kellene”, tette hozzá. 

Jenei Zsolt a család nevében köszönetet mondott a szervezőknek, Hajnal Györgynek és Waffenschmidt Editnek. Felidézte, Jenei György pályafutása 1965-ben kezdődött a Közgázon, és még nyugdíjasan, több mint 80 évesen is dolgozott, az egyetem volt a második otthona, és kitért nagyapai szerepére is. Elmondta, Jenei György búcsúztatását 2024. március 1-jén tartották zártkörű családi összejövetelen, és a háláját fejezte ki mindenkinek, aki részt vett az mostani emlékrendezvényen, melyen a család részéről 13-an voltak jelen. 

Az 1942-ben született, idén elhunyt Jenei György professzor emeritus, az MTA doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem Közpolitika (korábban: Közszolgálat, majd Közgazdálkodás és Közpolitika) Tanszékének korábbi vezetője a közigazgatás-tudománynak mind a hazai, mind pedig a nemzetközi színtéren széles körben szeretett és tisztelt művelője, iskolateremtő egyénisége volt; nemcsak kiváló tudós, hanem sokak nagyra becsült mentora és barátja is, aki egészen a közelmúltig aktívan részt vett a Corvinus életében, eseményein. Jenei professzor munkássága nem csak elméleti: Magyarország európai történelmi kontextusára vonatkozó éleslátása és árnyalt, reményekkel és időnkénti csalódásokkal teli politikai víziói jelentős hatást gyakoroltak diákjai és kollégái világlátására.