„Ki lesz a robot: én vagy a ChatGPT?”

 Mitől lesz racionális egy döntés? Ki vagyunk-e szolgáltatva a mesterséges intelligenciának? Bevezetésként Farkas-Kis Máté felírta a táblára a Pitagorasz-tételt és megkérte azokat, akik tudják, mi ez, tegyék fel a kezüket. Sok kéz lendült a magasba. Amikor a Newton-féle gravitációs törvény került a táblára, már jóval kevesebben jelentkeztek, és még kevesebben jelezték, hogy ismerik a Brown-mozgást. Pedig, mint az előadó mondta, a matematika minden jól megalapozott döntés fontos kelléke, szükségünk van rá, hogy valós saját problémáinkat helyesen oldjuk meg. Ennek részleteiről beszélt szeptember 29-én a Budapesti Corvinus Egyetem Kutatók éjszakája-rendezvényén.

De hogyan lehet egy döntés racionális? Attól, hogy a környezet megismerhető, hogy lehetséges a teljes informáltság (sajnos, ritkán lehetséges), és ha a döntéshozó képes felmérni az alternatívákat, és nyitott minden megoldásra. Aki a „járt utat járatlanért ne hagyj el” elvet szem előtt tartva hoz döntést, nem jól csinálja. Általában a döntéshozó az optimális döntésre törekszik.  

Ezután az előadó feltette a kérdést a jelenlévőknek: milyen döntéshozónak tartod magad, racionális vagy intuitív gondolkodónak? Abszolút többséget kapott a magukat racionálisnak tartó jelentkezők száma. Mint Farkas-Kis megjegyezte, ez nem meglepő, szeretjük magunkról azt hinni, hogy azok vagyunk. Kijelentette: a jó döntéshez szükség van az információ befogadására, feldolgozására és értelmezésére, olyan gondolkodási folyamatokra, mint a műveleti, az induktív és a problémamegoldó gondolkodás. Vagyis képesnek kell lennünk egy új helyzetről is gondolkodni, ehhez pedig megfelelő szintű matematikai gondolkozás kell.  

Gondolkodni kell tanítani a gyerekeket 

„Az iskolában a matek mindig a számolásról szól, pedig a gyerekeket gondolkodni is meg kell tanítani, hogy jól tudjanak értelmezni egy helyzetet” – mondta az előadó. „Sajnos, az oktatás egyes szintjein az X, az Y és a Z generáció matematikai tudása semmit sem változott, az ún. matematikai énkép nagyon erősen a negatív kategóriába esik már generációkon át” – jelentette ki. Ennek oka Farkas-Kis szerint egyrészt az, hogy a gyerekeket matematikában sok sikertelenség éri, ez teljesítményszorongást okoz, és blokkolja az agy munkaorientációját. Sokan az iskolában az elkerülő magatartást választják. A tanár kérdésére – jelentkezzen, aki nem érti – nem szólnak, a „csak ki ne derüljön, hogy nem értem” félelem miatt. Rengetegen azt gondolják magukról, ha nem tudják történelemből, mikor volt a mohácsi vész, akkor csak lusták voltak és nem tanulták meg, ha viszont matekórán nem tudnak valamit, úgy vélik önmagukról, hogy buták. Korábban az előadó honlapunknak úgy nyilatkozott: „Szeretnék leszámolni ezzel a sztereotípiával. Mert csak matekos agy van. Az más kérdés, hogy a helytelen módszertan és az oktatók hibás szerepmegközelítése, pedagógiai eszközei elhitetik a tanulókkal, hogy ők ehhez „hülyék”.” 

Ezután az előadó arról beszélt, hogy korábban a függvénytábla, a számológép, a számítógép, ma pedig a mesterséges intelligencia (AI) használata vált megszokottá a mindennapokban. Az AI rengeteg helyen jelen van, a mezőgazdaságban, az ipari robotokban, a kiberbiztonság területén. A kérdés az szerinte, hogy az AI nekem vagy helyettem dolgozik-e, hogy ki lesz a robot, a ChatGPT vagy mi. Ha teljesen ráhagyatkozunk a robotvilágra, ha az olyan folyamatokat irányít, amiket nem értünk, akkor valóban ki vagyunk neki szolgáltatva, egyébként nem. Fontos, hogy az AI matematizálja a mindennapokat, de érzelmek nem befolyásolják, míg emberi döntés nincs érzelem nélkül. 

Annak kapcsán, hogy mit lehetne tenni az oktatásban, hogy ne alakuljon ki a matematikai szorongás, Farkas-Kis azt hangsúlyozta, általános iskolai szinten a gyerekeknek még jó emlékeik vannak a matematika tanulásáról, később jelentkeznek a problémák. Leszögezte: a legfontosabbnak a gondolkodásra való tanítást tartja. 

Török Katalin