Kutatás: mit gondolnak az emberek a mesterséges intelligenciáról?

“Elveszi-e a munkánkat a mesterséges intelligencia?” Ez az a kérdés, amit egyre többen tesznek fel aggódva világszerte. Bár az MI-alapú rendszerek fejlődése elsősorban technológiai jellegű kérdésnek tűnik, valójában legalább ennyire fontos a társadalmi hatások vizsgálata is. A fejlődés iránya éppúgy múlik az embereken, mint a technológián, a legfontosabb döntéseket ugyanis emberek hozzák meg, így fel kell tenni a kérdést: hogyan lesz ez a fejlődés hosszú távon is fenntartható társadalmilag? 

A Corvinus Kutatási Héten két olyan OTKA kutatási projekt is bemutatkozott, melyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak. A Víziók a mesterséges intelligencia és a társadalom kapcsolatáról OTKA kutatási projekt (2019-2024) és az MI – várakozások szociológiája OTKA kutatási projekt t (2022-2026) vezetője Vicsek Lilla, a Corvinus Szociológia Tanszékének egyetemi docense. 

A projektekben részt vevő kutatók többek között: Köves Alexandra (Corvinus), Pintér Róbert (Corvinus), Dennis Nguyen (Utrecht University), Bokor Tamás (Corvinus), Fehér Katalin (NKE), Tóth Tamás (NKE), Horváth Ágnes (Corvinus), Herke Boglárka (Társadalomtudományi Kutatóközpont), Fischer Máté (Corvinus) és Bauer Zsófia. 

Nem mindenki számított gyors változásra, de az optimizmus több érintettcsoportnál is fellelhető 

A kutatók többféle nézőpontból kezdték el vizsgálni azt, mit gondolnak az emberek a mesterséges intelligencia társadalmi hatásairól. A kérdés azért is nehéz terep, mert folyamatos a változás a területen, napi szinten jelennek meg újabb fejlemények. Az egyik kutatásban még a járvány előtt kérdeztek meg hallgatókat Magyarországon arról, mennyire tartják veszélyesnek a mesterséges intelligenciát saját munkakörükre, a vélemények pedig nagyon mások voltak, mint amelyek nagy valószínűséggel ma lennének. 

A kérdezett hallgatók úgy gondolták akkor, hogy az MI terjedése elsősorban a kékgalléros munkavállalókat fogja érinteni, vagyis őket megvédi az egyetemi diploma, emellett Magyarországon később jelenik majd meg, mint nyugaton. Az idealizációnak az is lehetett oka, hogy a hallgatók nem feltétlenül voltak tisztában a fejlődés akkori ütemével és annak technológiai hátterével. 

Az MI-fejlesztésekkel foglalkozó magyar programozók nézeteire is a technooptimizmus jellemző egy másik kutatás szerint. Az áttörésekre leginkább saját karriersikerként tekintenek, és kevésbé szolidárisak a társadalom más tagjaival, akiket ezek az eredmények negatívan érinthetnek. 

A szociális érzékenység alacsonyabb szintje annak is köszönhető a kutatók szerint, hogy az egyes szinteken végzett munka eredménye nem azonnal látható, távolabb helyezkednek el a fejlődés negatív hatásainak elszenvedőitől, emellett általában csapatban dolgoznak, így kis elemnek gondolják magukat a rendszerben.  Hiába van egyre több szó a médiában is az MI etikai kérdéseiről, ennek ellenére a megkérdezett programozók számára a társadalmi és etikai kérdések háttérbe szorultak. 

A legújabb projektben a szöveg- és újságírókat is megkérdezték arról, mit gondolnak ők a mesterséges intelligencia szerepéről a munkájukban. Itt még csak nagyon előzetes eredmények állnak rendelkezésre.  

Az interjúalanyok körében megjelent a kognitív disszonancia, melyet leginkább azzal oldottak fel, hogy másokat talán negatívan fog érinteni, de őket nem, esetleg a kezdők munkakörét elvheti, de szenior szövegírókra továbbra is szükség lesz és az MI egyelőre egyébként sem elég megbízható ahhoz, hogy önállóan átvehessen munkaköröket. A jövőbeni terveket illetően pedig elsősorban a tanulás és az alkalmazkodás volt meghatározó, vagyis úgy gondolták, hogy könnyedén alkalmazkodni tudnak majd a változásokhoz. Közben azt is említették, hogy nem látnak előre akár 5 évre, hogy akkor mi lesz.  

Nem az a kérdés, hogy milyen lesz, hanem hogy milyennek szeretnénk 

Az időben és társadalmi csoport szerint eltérő nézőpontok megosztott várakozásokat hoztak, de elsősorban leíró és nem előíró jelleggel. Ezért fontos, hogy normatív jövőszcenáriókon is gondolkodjunk. Ennek lényege, hogy előre határozzunk meg célokat arra nézve, milyennek szeretnénk látni a saját jövőnk, és hol képzeljük el ebben a mesterséges intelligenciát. 

Az egyik kutatás során backcasting módszerrel azt vizsgálták, hogy az MI-hez értő különböző szakemberek, akik az akadémia, az üzleti világ és a civil szférából jöttek, mit tartanának egy preferált jövőnek és ennek elősegítésében, fenntartásában mi lehetne az MI szerepe, valamint, hogy ezt milyen módon lehetne elérni. A fő cél a mesterséges intelligenciával a jóllét előmozdítása a kutatás szerint, melynek legfőbb tényezői a környezeti fenntarthatóság, társadalmi igazságosság, társadalmi jóllét és a társadalmi felelősségvállalás. Az MI-fejlesztéseknek tükrözniük kell valamilyen szintű decentralizációt, növelniük kell az emberi autonómiát az MI-ember szimbiózison keresztül, amihez pedig elengedhetetlen a bizalom építése is. 

A várható társadalmi változásokhoz a szakpolitikai megoldásoknak is alkalmazkodniuk kell. Amennyiben munkaköröket vált majd ki az MI, úgy a felszabaduló munkaerőnek is biztosítani kell valamilyen értékteremtő munkalehetőséget. Felmerülhet például az alapjövedelem lehetősége is, ami erre a technológiai munkanélküliségre kínálhat megoldást. 

A mesterséges intelligencia társadalmi aspektusainak vizsgálata tehát két szempontból is kiemelt terület. Egyrészt segít megérteni a várakozásokat és segít felkészülni a változásra, másrészt magát a változást is befolyásolni tudjuk. Nemcsak az a kérdés, hogy milyen lesz az élet egy olyan világban, ahol mindenhol ott van a mesterséges intelligencia (már ha nem vagyunk most is ott), hanem az, hogy milyennek szeretnénk mi, emberek ezt a világot. 

A beszámolót írta: Kovács Máté 

A kutatásokról eddig a következő publikációk jelentek meg (vagy vannak megjelenés alatt):  

Vicsek, L. (2021): Artificial intelligence and the future of work – lessons from the sociology of expectations. International Journal of Sociology and Social Policy, 41: 7-8, pp. 842-861.  

Vicsek, L ; Bokor, T ; Pataki, G (2022): Younger generations’ expectations regarding artificial intelligence in the job market: Mapping accounts about the future relationship of automation and work, Journal of Sociology, 4407833221089365, Early Access,  

Herke, B ; Vicsek, L. (2022): The attitudes of young citizens in higher education towards universal basic income in the context of automation—A qualitative study, International Journal of Social Welfare  : 3 pp. 310-322., 13 p. (2022)  

Vicsek, L. – Tóth, T. (2023): Visions of Human-Centered Artificial Intelligence – Relations with ethics and Power. In: Michael Filimowicz (eds) Algorithmic ethics, Routledge, Chapter 1. 

Horváth, Á. – Vicsek, L. (2023): Visions of Hungarian Artificial Intelligence Specialists about the Future of Work and their Roles. Science, Technology and Society: megjelenés alatt.