Dr. Karen Maas a CIAS meghívására, mint kiemelt vendégkutató (Invited Distinguished Research Fellow) érkezett a Budapesti Corvinus Egyetemre, hogy az egyetemek társadalmi hatásait vizsgálja. Az, hogy az oktatási intézmények – különösen az egyetemek – miként járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez, egyre aktuálisabb és fontosabb kérdés. A kutatásban hatfős csapat dolgozik a Corvinuson. Dr. Maas márciusban már egy hónapot Budapesten töltött, és áprilisban, májusban, valamint júniusban is visszatér több hétre. „Nagyon szeretem Budapestet, gyönyörű város” – teszi hozzá. 

A holland professzor a hollandiai Open University-n (Heerlen) a Számvitel és Fenntarthatóság tanszék vezetője, emellett az Erasmus Egyetemen működő Impact Centre Erasmus akadémiai igazgatója. Kutatási területei közé tartozik a fenntarthatóság, a számvitel és az úgynevezett „impact stratégiák”. 

Dr. Maas projektje arra fókuszál, hogyan gyakorolnak az egyetemek hatást a társadalomra a kutatás, az oktatás, a társadalmi szerepvállalás és az infrastruktúra révén. A cél egy olyan eszköztár létrehozása, amely segíti az intézményeket abban, hogy jobban megértsék, mérjék és fejlesszék társadalmi hatásukat. A Corvinus lehet az első, ahol ezt az eszköztárat kipróbálják, de a későbbiekben más egyetemeken is alkalmazhatják, ha rendelkezésre áll a szükséges forrás. 

„Először szakirodalmi kutatást végzünk, hogy megértsük, mit is jelent pontosan a társadalmi hatás, hogyan definiálják, mit foglal magában, és milyen módon mérik. Már 998 tudományos cikket gyűjtöttünk össze, ezeket elemezzük jelenleg. Ezután a gyakorlatban vizsgáljuk, hogyan értékelik az egyetemek a társadalmi hatásukat – több mint 30 különböző értékelési módszert elemzünk majd” – magyarázza Dr. Maas a kutatás menetét. 

A professzor kiemeli, hogy bár az egyetemek gyakran hivatkoznak arra, hogy a társadalmi fejlődés motorjai, a valós hatásokat ritkán mérik stratégiai, egységes módon. Sokszor szakadék van az intézményi nyilatkozatok, a mérhető eredmények és a tényleges társadalmi hatás között. 

„Sokszor jól hangzó kijelentéseket tesznek, de ha rákérdezünk, pontosan mit csinálnak, akkor egy nem túl stratégikus, nem átfogó és nem összehasonlítható listát kapunk. Összegyűjtenek pár dolgot, és azt mondják: ‘Nézzétek, mit tettünk!’” – mondja Dr. Maas, hozzátéve, hogy a CIAS-projekt célja a meglévő értékelési módszerek kritikus vizsgálata, és annak feltérképezése, hogyan lehet a valódi társadalmi hatásokat például a hallgatók életútján vagy a közösségek változásain keresztül értelmezni. 

Dr. Maas szerint az egyetemek társadalmi hatása négy fő területen keresztül valósulhat meg: a kutatáson, az oktatáson, a társadalmi szerepvállaláson és az infrastruktúrán keresztül. Az oktatásban nemcsak a végzettek számát kell mérni, hanem azt is, mit tanítanak a hallgatóknak, és ez hogyan formálja világlátásukat. A kutatásban pedig a globális kihívásokra – például az egyenlőtlenség, az energetikai és élelmezési átmenet, a fenntarthatóság – kell fókuszálni. Az infrastruktúra is kulcsszerepet kap, beleértve a zöld épületeket, valamint a helyi közösségekre gyakorolt hatásokat, például a lakásárakra vagy a hallgatók által generált gazdasági tevékenységre. 

Jelenleg nincs általános konszenzus a kutatók és szakemberek között arról, mi számít pozitív társadalmi hatásnak. A fogalom széles, töredezett és politikailag érzékeny. Dr. Maas hangsúlyozza, hogy a CIAS-nál végzett kutatás célja az objektív, elemző megközelítés. „Természetesen azt szeretnénk, hogy az egyetemek a jó ügyek képviselői legyenek. A jó pedig azt jelenti, hogy egy fenntarthatóbb világot kell építenünk. De a kérdés az, hogy ez mit is jelent pontosan?” – teszi fel a kérdést, hozzátéve, hogy kutatócsoportjuk nem kíván normatív kijelentéseket tenni. 

„Érdekes látni, hogy ha beírod a Google-be az ‘egyetemek’ szót, rögtön előjön néhány negatív sztereotípia. Sokan azt állítják, hogy az egyetemek igazságtalanok, csak a gazdagoknak szólnak, és nincs valódi társadalmi hatásuk. Rengeteg a negatív vélemény. Mi pedig azt szeretnénk elérni, hogy az egyetemek pozitív szervezetként jelenjenek meg a társadalomban – hiszen valóban szép és fontos szerepük van. – foglalja össze a holland professzor.