“Mert a zene az kell”- Egy közgazdasági egyetemen is

Írta: Dobos Eszter

Borítókép: Marossy Aliz

Az egyetemi kórus 2023 őszén alakult meg két harmadéves, nemzetközi gazdálkodás szakos hallgató, Csontos Anna és Madarasi Tamás kezdeményezésére. A zene szeretete mindkettejüknél gyerekkorukra nyúlik vissza: Annáéknál családi hagyomány a közös zenélés, Tamás pedig egy gimnáziumi, illetve egy zeneiskolai kórusnak is tagja volt, és musicalekben is fellépett. Emellett mind a ketten tanultak énekelni, valamint hangszereken is játszanak. 

Az egyetemet megkezdve Tamás hiányolni kezdte a kórustagságot és az éneklést, és később ezt Annának is megemlítette, akivel egy kollégiumban találkoztak. Ő kötötte össze Kabdebó Sándorral, akit akkor ismert meg, amikor focicsapat után érdeklődött. „Mindenképpen kiemelném, hogy tényleg fantasztikus, hogy a hallgatók ezt önállóan hozták létre. Le vagyok nyűgözve, hogy a Corvinus Egyetemen, a corvinusos hallgatókban fölmerült az igény egy kórusra, és nemcsak fölmerült, hanem megszervezték, ami az ő dicséretük, a többi hallgató dicsérete pedig, hogy erre fogékonyak voltak és eljöttek” – emelte ki Kabdebó Sándor.

Az alapítók is hálásak: „Mi is szeretnénk megköszönni Sándornak, hogy elvállalta a karvezetést, mert amikor tavaly felmerült ez az ötlet, még nem láttuk tisztán, hogyan fog megvalósulni.”

Míg a kórustagok feladata egyértelműnek tűnik, a karnagy teendőivel már kevésbé lehetnek tisztában a kórusmunkát kevésbé ismerő hallgatók: „A feladatom attól függ, hogy milyen a kórus. Ebben a kórusban nem tudom egész pontosan megmondani, mert ez egy hallgatók által szervezett kórus, ők menedzselik, és nagyszerűen csinálják. Itt a karnagy tehát alkalmazott, ők pedig tudják, hogy mit várnak el egy karnagytól. Egyébként a karnagy szerepe szakmailag általában az, hogy tudja, hogy hogyan kell megcsinálni egy zeneművet, hogy kell kidolgozni. Én ebben munkálkodom, az a feladatom, hogy szép legyen az, amit csinálunk. A kihívást az jelenti, hogy mennyi terhet lehet rájuk rakni úgy, hogy élvezzék a zenét, de azért haladjunk is” – magyarázta Kabdebó Sándor.

„Nem csak az a nagy élmény, ha egy hang megszólal tisztán, hanem hogyha ők is meghallják, hogy ez most tiszta, hogy igen, ez most picit másképp szól, mint előtte, hogy itt most úgy cseng az akkord, ahogy annak csengenie kell. Illetve ha egy dallamot úgy frazeálunk, hogy az muzikális és értelmes legyen.”

A Crescendo Corvinus egy amatőr kórus, amely diákszervezeti keretek között működik, valamint szabadon választható tárgyként is felvehető – akár több féléven keresztül is. A csatlakozás semmilyen előképzettséget nem igényel, sőt, felvételi programot sem tartanak. Az se tartson vissza senkit, ha attól félne, hogy nincs elég jó hangja: Kabdebó Sándor szerint

„az énekhang még ebben az életkorban is nagyon jól fejleszthető (ritka eseteket kivéve), bár nagyon kemény munka”.

Három kreditért a hallgatóknak meg kell jelenniük péntekenként 17 és 19 óra között a próbákon, valamint legalább egy fellépésen is részt kell venniük a félév folyamán. „A fellépések szerintem pont, hogy az élményeket gazdagítják. A diákok, ha tehetik, mindegyikre eljönnek” – mondta Anna. 

„A próba két nyelven folyik, mivel sok külföldi hallgatónk is van, de szerencsére nagyon nyitottak, és mindenki segít egymásnak a fordításban, illetve Sándor nagyon jól navigál keresztül a nyelvi akadályokon. Az összpróbát szólampróbák előzik meg, ahol a cél a hangok jobb megtanulása; ezt követően a “nagypróbán” a beéneklést követően részletesebben kidolgozzuk a műveket” – nyújtott betekintést a próbák menetébe Anna. „Sándor olykor megszakítja a próbát és mesél egy-egy darabról, így nemcsak a gyakorlatban tanulunk, hanem kicsit  a művészeti tudásunk is bővül” – tette hozzá. A nyelvi sokszínűség a repertoárjukban is megjelenik: a magyar mellett német, francia, latin és angol darabokat is választottak már. Elsősorban a klasszikusokra koncentrálnak, aminek mindenki örül – ezt egy kérdőíves felméréssel ellenőrizték.

A zenét inkább csak hallgatni szerető diákok különböző Corvinusos eseményeken (például a Félév Tanára Gálán vagy a KommKarácsonyon) találkozhatnak a kórussal, de a csapat összeszokásával egyre több fellépést terveznek: májusban egy idősek otthonában tartott majális programját fogják színesíteni, a hónap végén egy koncertre hívták őket, valamint a jövőben egy kórusfesztiválon is szeretnének majd részt venni.

Forrás: Váczi Eszter

Diákszervezetként a csapatépítésre is nagy hangsúlyt fektetnek: első közös programjuk keretében meghívták a Corvinus korábbi, ma már egyetemi kereteken kívül működő kórusát, a Prelude Vegyeskart egy közös éneklésre és beszélgetésre. „Sikeres esemény volt, és motiváló azoknak is, akik újonnan csatlakoztak hozzánk” – értékelte Tamás. De voltak már lézerharcolni, illetve gyakran előfordul, hogy néhány snacket beszerezve bent maradnak a próba után is.

„A kórustagság kicsit olyan, mint a sport: más területen ad kihívást az embernek. Mindannyian nagyon szeretjük a szakterületünket, de örülünk, hogy kicsit másban is elmélyedhetünk, és más vonalon is kapcsolódhatunk a diáktársainkkal; a zene sokféle embert összehoz, és jó kapcsolatokat épít ki” – mesélt a csatlakozás előnyeiről Anna.

„Egyrészt szervezői szempontból olyan ez, mint egy minivállalkozás, egy mini startup, hiszen mindent mi kezdtünk el összeszervezni hozzá, mi találtuk ki, hogy hogyan működhet ez hatékonyan, de persze még rengeteg fejlesztenivaló vár ránk a jövőben. Más szempontból pedig nyilván a közösségi és szakmai része az, ami sokat ad: együtt tudunk énekelni, fejlődni, illetve próbálunk egy olyan közösséget formálni, amelyről kimondható, hogy egyedi az egyetemen, és nem egy általános diákszervezeti formát nyújtunk” – osztotta meg a kezdeményezés értékeit Tamás is. „Szeretnénk továbbvinni ezt az ügyet, és minél több emberhez eljuttatni ezt az egyedi élményt”.

„Az énekkar egy olyan művészeti tevékenység, amihez nem kell előképzettség, amit mindenki űzhet, és ráadásul olyan dolgokat hozhat létre, amit egyedül nem tudna”

– foglalta össze a karnagy.