Szemléletváltás és szülői segítség: paralimpikon PhD-hallgatónkkal tartottak panelbeszélgetést

Mik a fogyatékossággal élő fiatalok legfontosabb gondjai, mennyiben különböznek a kortársaikétól, akik nem kerekesszékben ülnek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Matthias Corvinus Collegium (MCC) két érintett és egy szakértő segítségével. 

A rendezvényen először a barátságokról esett szó. Adámi Zsanett paralimpikon úszó, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének PhD-hallgatója, kerekesszékes, úgy gondolja saját magáról, hogy bár sok barátja van, de azért a kapcsolatok megtartásában még van hová fejlődnie. Mint mondta, ez nagymértékben függ a mobilitás kérdésétől, ő Budapesten él, itt a közlekedésben sokkal jobb lehetőségek vannak, mint vidéken. „Ha hideg van, nehezebben mozdulok ki, akkor inkább hozzám jönnek a barátaim” – tette hozzá. „A barátkozás attól is függ, ki milyen fogyatékkal él” – mondta Tóth Miklós Bálint, az MCC Társadalom- és Történettudományi Iskolájának kutatótanára, szintén kerekesszékes. A pandémia minden fiatal baráti körét szűkítette, ekkor a digitális lehetőségeket próbálták kihasználni. Szokás azt mondani, tette hozzá Tóth, hogy a digitális tér az ember ellen dolgozik, de a fogyatékossággal élőknek ez inkább lehetőség.  

Az integrált oktatásról szólva Tóth Adrienn Anita szakértő, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik és az ELTE PhD-hallgatója, azt mondta: „Jelenleg a mozgássérült fiatalok 70-73 százaléka integrált oktatásban tanul, fontos cél a társadalmi inkluzivitás, mert így sokkal jobban el tudják sajátítani a megküzdési stratégiákat. Hozzátette: sajnos a középfokú intézmények ritkábban fogadnak be fogyatékossággal élő fiatalokat, pedig nem jó a lemorzsolódás, mert nagy hátrányt okoz a fogyatékkal élő fiataloknak a munkakeresésben, magasabb képzéssel sokkal könnyebb munkát találni.  

A megbízható segítő elengedhetetlen 

Az önállósodás minden fiatal számára óriási kihívás a lakáskérdés miatt. Itt még nagyobb hátrányban vannak a fogyatékkal élők, hiszen nekik nem akármilyen lakásra van szükségük helyzetük miatt. Például Adámi Zsanett leszögezte: ő kizárólag olyan házban tud lakást bérelni, ahol 2 lift van, hiszen ha az egyetlen felvonó elromlik a házban, vagy a lakásba szorul, vagy esetleg kint reked az utcán. Vagy mindenképpen földszinti lakást kell találni. 

A munkakeresés más szempontból sem egyszerű a fogyatékkal élő fiataloknak, mert körükben alacsonyabb a magasabb végzettség aránya, mint általában a fiataloknál. Bár, mint elhangzott, a Covid után elterjedt home office és más atipikus foglalkoztatási forma, ez bizonyos szempontból nagy lehetőség, ugyanakkor a munkahelyi inklúziót mégis az segíti, ha a fiatalnak van lehetősége bemenni a munkahelyére, a személyes jelenléttel sokkal jobban lehet kapcsolatokat kiépíteni. „Ehhez szemléletváltás szükséges, személyre szabott munkahelyekkel, részmunkaidővel, mentor-rendszerrel” – ez a véleménye a szakértőnek.  

„Az én első bérelt lakásom 21 éves koromban a szüleim lakása mellett volt. Mindenképpen szükségem van a jó szülői háttérre, enélkül egyszerűen nem megy” – mondja Adámi Zsanett. Most már egy másik bérelt lakásban él, ahol van bátorsága becsöngetni a szomszédhoz, ha nem tudja feltűzni a haját (egyik keze is sérült), de abban teljesen egyetért Tóth Miklóssal, hogy feltétlenül kell olyan megbízható személyi segítő, aki „úgy segít, ahogy az nekem jó”. 

A sport és a külföldi környezet szerepe   

A Corvinus PhD-hallgatóját egyébként az élsport is segíti, 23 éve úszik. Egészen kicsi korában, egy vízi játék közben derült ki, hogy ő nem tud elsüllyedni a vízben, mert a víznél könnyebb testének a fajsúlya. Ma már paralimpikon, rengeteg úszóversenyen szerzett előkelő helyezést, de mint elmondta, „volt olyan időszak az életemben, amikor egyszerűen utáltam úszni. Hajnalban kell kelni, a hideg vízbe kell csobbanni, a klóros víz tönkreteszi az ember bőrét, szóval úgy éreztem, abba akarom hagyni. Örökké hálás leszek a szüleimnek, hogy ezt nem engedték meg nekem…” – jelentette ki. Most már inkább élvezi, hogy a tanulást az edzéssel váltogathatja, hiszen ez kikapcsolódás is. Mindenkinek javasolja, hogy egy hosszabb tanulás közben menjen futni. Egyébként a bocciát és a díjlovaglást is kipróbálta, de végül maradt az úszás, ez vált be a legjobban. 

A felvetésre, elköltöznének-e külföldre, Adámi Zsanett úgy vélte, (rengeteg országban szerzett tapasztalatot az úszóversenyek miatt), az Egyesült Királyság például nagyon jó hely egy fogyatékossággal élőnek, a tömegközlekedés sokkal jobban megoldott, és minden taxiba be tud szállni egy mozgássérült is. „Itthon sokan megbámulnak az utcán, mert kerekesszékben ülök, de külföldön egyáltalán nem. A mozgássérült emberek sokkal több segítséget kapnak ott, mint nálunk. Őszintén szólva én is gondolkodom ezen a dolgon, örülök is, hogy a doktorim angol nyelven készül” – tette hozzá. Tóth Adrienn szerint elsősorban a fogyatékkal élők szüleiben merül fel, hogy az inkluzív oktatás, a jobb egészségügyi ellátás miatt a család külföldre költözzön. Tapasztalatai szerint az Erasmus+ programot végzőknek is csábító lehetőség a külföldre költözés, bár persze ennek sajátos nehézségei is vannak. 

A pártalálás nehézségeiről, a vágyott munkáról kérdezett a hallgatóság 

Ezután a hallgatóság kérdezhetett. A párkapcsolat és a családalapítás az átlagos fiatalok életében is a legnehezebb kérdés, mi a helyzet veletek? – érdeklődött egy fiatalember a közönség soraiból. „Hatványozottan nehéz így ismerkedni” – jelentette ki Adámi Zsanett. Egyébként, mint mondta, ugyanolyan dolgokat élt át, mint bárki más. Kétszer volt olyan párkapcsolata, hogy össze is költözött a barátjával. Ő is használja netet ismerkedésre is, de tudatában van annak, hogy a sztereotip gondolkodást nagyon nehéz megszüntetni. Ő minden leendő partnerének elmondja, hogy tőle nyugodtan lehet bármit kérdezni. „Három olyan parasportolót is ismerek, aki már apuka lett, ép társsal” – fűzte hozzá. Tóth Miklós viszont úgy látja, gyakran a fogyatékossággal élő egy sorstársával alakít ki kapcsolatot, a közös élmények erősíthetik az együttélést szerinte. 

„Hol szeretnétek igazán dolgozni?” – kérdezte valaki a hallgatóságból. Hiszen elhangzott a munkakeresés kérdéskörében, hogy a fogyatékossággal élők gyakran már akkor is örülnek, ha valamilyen munkát találnak. „Politológusként végeztem, kutathatok és taníthatok az MCC-ben, ezt nagyon élvezem” – válaszolta Tóth Miklós. „Dolgoztam korábban a Telekomnál, a Szerencsejáték Zrt.-nél, most az Integritás Hatóságnál van munkám, és doktoranduszként a Corvinuson is oktatok. Jól érzem magam így, és vonzónak találom a tanítást” – válaszolt Adámi Zsanett. A beszélgetést Babos Dóra Réka (MCC Alkotmánypolitikai Műhely) moderálta. 

Fotó: MCC 

Török Katalin