Mutassuk meg a látogatóknak, mit adott a magyarság a világnak: a kulturális turizmusban még óriási tartalékok vannak

Szinte felsorolni is nehéz, mennyi diplomája van: történelem szakos bölcsész, közgazdász végzettsége is van, kulturális turisztikai szakközgazdász – ezt a Corvinuson végezte, a hadtudományok doktora. Minden oklevelének minősítése kiváló, dicséretes vagy summa cum laude. A Debreceni Egyetemen szakirányfelelős, 2017 óta a Corvinuson óraadó, idegen nyelvű előadó az örökségturizmus menedzsment, illetve a kulturális turizmus szakközgazdász képzésben. Tevékenységének még így is csak a leglényegesebb elemeit emeltem ki, hiszen sokat publikál is. 

Valóban, hatéves koromban elkezdtem iskolába járni, és aztán szinte harminc évig abba sem hagytam. Nem szeretek unatkozni! De valójában ez a sok tanulás, tudás egybecsatornázódott nálam, jól tudom használni a történész és közgazdász ismereteket a múzeumi menedzsmentben. Annak, hogy az emberekben tudatosuljon mindaz, amit mi magyarok adtunk a világnak, vagy hogy egyáltalán kik vagyunk mi magyarok, a legjobb terepe a múzeum. De nem mindegy, milyen a múzeum, hiszen a múzeum fogalma csak a II. világháború óta is nagyjából tízévenként változik. Természetesen egy múzeumban a tudományos kutatás, a gyűjtés, a restaurátori munka, a kiállítás és a programközpontúság mind nagyon fontos, de a legfontosabb mégis a látogató.  

Ma már a múzeumok nem elefántcsonttornyok, a múzeumi szakemberek pedig nem poros vitrinek őrzői. A múzeumok a XXI. században már diszkurzív társadalmi terek, kulturális agórák, ahol megismerhetjük saját magunkat is, közösségeinket, identitásunkat, múltunkat és bármilyen furcsa, de a jövőnket is. A múzeum tudományos csapata pedig párbeszédben van a látogatóval. Ők is változnak a korral, amelyben élnek – gondoljunk csak a gyorsan változó social médiára, az overtourism és a könnyű nemzetközi utazások lehetőségére, miközben alig húsz éve még tilos volt egy tárlatban fotózni, és a külföldi látogatók száma is töredéke volt a mainak. 

A Corvinus kulturális-turisztikai szakközgazdász képzése juttatta ehhez a felismeréshez? 

Nagyon sok mindenhez igen, hiszen mindez egy komplex megközelítést igényel. A ma múzeumainak látniuk és ismerniük kell ezeket a trendeket, elemezniük kell a rendelkezésükre álló turisztikai adatokat, élményt és minőségi szolgáltatást kell teremteniük, miközben meg kell erősíteniük az örökségmenedzsment funkciókat is, ösztönözni a friss szemléletű tudományos kutatást, biztosítani a műtárgyak állományvédelmét és így tovább, hiszen ezek rejtik a turisztikai piacon az egyedi termékelőnyünket: a múzeumok hiteles helyek; amit nyújtanak, az egy alaposan megrágott tudományos munka átélhető, befogadható, megérthető eredménye.  

A Corvinuson azt szoktam hangsúlyozni a hallgatóimnak, hogy közgazdasági szempontból ez a munka olyasmi, mint a logisztikai lánc, melynek a végén a fogyasztók – vagyis a látogatók helyezkednek el. Ezt örökségi láncnak hívja a szakirodalom, és nagyon fontos, hogy minden láncszemét menedzseljük a kutatástól a feltáráson át a múzeumi marketingig. Hadd meséljek el egy friss példát, a Somlón talált 3000 éves nyakéket, ami kétségtelenül nemzetközi szenzáció, és ha valahol a francia vidéken került volna elő, akkor most a Louvre-ban lenne kiállítva. De a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti ásatásán – egyébként egy önkéntesünk közreműködésével – bukkantunk rá augusztusban. A restaurátoraink, a kiállítástervezőink, a kurátoraink és a kommunikációs csapatunk szoros együttműködésével október végén egy máig nagy sikerrel futó ékszerkiállítást nyitottunk erre a leletre alapozva. Ha csak egy szakterület is kiesett volna ebből a munkából, akkor az örökségi lánc egyik láncszeme hiányzott volna, vagyis sosem tudtunk volna ilyen sikeres tárlatot a látogatóink elé tárni.

Melyek azok az eszközök, módszerek, amelyekkel korszerűen meg lehet mutatni a sokféle igénnyel érkező látogatónak ezeket az értékeket? 

Nyugodtan állíthatom, hogy Magyarországon bőven van olyan kincs, ami a látogatók figyelmére számíthat. Mind a hazai, mind a külföldi turisták és múzeumlátogatók számára tudunk értékteremtő programokat kínálni. Ha belegondolunk, akkor a kulturális turizmus is egyre inkább programalapú, eseményalapú. A múzeumi trendek is ezt erősítik, nemzetközi példák is bőven akadnak, hiszen a nagy tekintélyű múzeumok, – mondjuk a British Museum vagy a Louvre – már óriási brandekké, világmárkákká váltak.  

Nekünk az a világos célunk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum is olyan szolgáltatásokat és programokat kínáljon, amelyekkel vonzani tudjuk a fiatalokat, a külföldről idelátogatókat, a családosokat, hogy csak néhány célcsoportot említsek meg. Szóval a receptet ismerjük, magam is nagyon sok nemzetközi projektben vettem részt az elmúlt bő tíz évben, sok kitűnő fiatal szakember van már Magyarországon is, akik jelen vannak a nemzetközi környezetben, múzeumszakmai konferenciákon szólalnak fel, külföldi kurátori projektekben vesznek részt. 

Mondjuk két évtizede még nem sokat lehetett hallani a múzeumpedagógusokról, ma pedig már teljesen természetes sok helyen, hogy a gyerekeket is korosztályokra bontva, különböző vezetésekkel, kézműves foglalkozásokkal – amelyek mondjuk életkoruknál fogva közel állnak hozzájuk – játékosan ismertetik meg a kiállított festményekkel, műtárgyakkal. 

Így van, ezért is folyamatosan elemeznünk kell a látogatók igényeit és elvárásait, tudnunk kell, hogy a különböző helyről érkező, különböző generációknak mit tudunk kínálni. Például legyen lehetőség pici babával is tárlatvezetésekre járni anélkül, hogy ez zavarná a műtárgyakat csendben és elmélyülten elemző látogatót. Budapesten egyre több az expat, sok külföldi állampolgár él és dolgozik a fővárosban, nekik is tudunk számos nyelven komplex családi programokat is adni, nem csupán egy tárlatvezetést. Amikor kinézek a Múzeumkertbe, azt látom, hogy egész nap rengeteg ember fordul itt meg, jógázók, futók, piknikezők, kismamák. Fontos, hogy ha valaki rendszeres látogatója a Múzeumkertnek, akkor visszatérő látogatójává váljon a múzeumnak is. Éppen nemrég egy együttműködési megállapodást is kötöttünk a Corvinusszal is, ahol részben ilyen projekteken is dolgozunk a hallgatókkal közösen. 

Ennek az egyetemi együttműködésnek mi a célja? 

Többek közt az, hogy a hallgatók valós és gyakorlati, projektalapú munkákban vehetnek részt, mi pedig olyan friss meglátásokat kapunk tőlük, ami segítheti a munkánkat. Így az ő ötleteik sem csupán egy prezentáció erejéig lesznek érdekesek, hanem van módunk arra, hogy közösen gondolkodjunk és lehetőleg valósítsunk is meg újszerű projekteket.  A Corvinuson a hallgatók naprakész, friss és a gyakorlatban majd jól használható tudáshoz juthatnak a témában már jártas, gyakorlott szakemberektől. Ez már az alapképzésben is jellemző az egyetemre, a szakközgazdász, illetve menedzseri továbbképzések esetén pedig különösen. 

Ha jól értem a szavait, valójában minden múzeumi dolgozónak el kellene ezeket az ismereteket sajátítania.  

Abban biztos vagyok, hogy minden múzeumi munkatárs számára nagyon fontos, hogy ezt a szemléletet magáévá tegye, hiszen itt mindenki a múzeum arca. Az itt dolgozók mindegyike képet mutat a múzeumról – a tárlatvezető, az információs pultban lévő kolléga, a tudományos konferencián előadó régész vagy muzeológus. Mindegyikük szerepet játszik abban, hogy a látogató jó élményeket szerezzen a múzeumról, és ne csak egyszer eljönni akarjon ide, hanem vissza is akarjon térni hozzánk. 

Ha jól tudom, már korábban is az élményszerzés volt a célja, hiszen fontos szerepet játszott a budapesti nosztalgiavillamosok elindulásában. 

Valóban, amikor múzeumvezető voltam, a Városi Tömegközlekedés Múzeum és Földalatti Vasúti Múzeum irányítása volt a feladatom, és a nosztalgiaközlekedés szakmai vezetője is voltam. Az a gondolat vezérelt, hogy ha London klasszikus elemei a piros emeletes buszok, akkor nálunk miért ne lehetne a budapesti sárga villamos a városmarketing szerves része. Ráadásul Európa első belvárosi villamoshálózata itt épült ki Budapesten, talán nem is eléggé ismert ez a tény. Akadtak hát régi, öreg villamosok, még az első világháború előtti időkből is, ezek korhű felújításával, életre keltésükkel nagyon sokat foglalkoztam korábban. És biztos vagyok benne, hogy mondjuk a 2-es villamos vonalán most járó nosztalgiavillamosok sokakat vonzanak, hiszen ezt a vonalat a világ 10 legszebb útvonalú villamosjáratai közé is beválasztották. 

Mit szólnak a kollégái, hogy ennyire elkötelezett a kulturális turizmus, a modern múzeumirányítás mellett? 

Csapatjátékos vagyok és azokkal szeretek dolgozni, akikre el lehet mondani, hogy tudja, akarja és szereti, amit csinál. Óriási feladatunk van: azt kell elérnünk, hogy egy 222 éves intézmény, ami Magyarország legelső múzeuma, ma egy XXI. századi, lendületes, nyitott, együttműködő múzeummá váljék. 
 

Török Katalin

Kulturális turisztikai menedzser/szakközgazdász képzésünkről minden információt megtalálsz itt.