“Ha ritka témát kutatsz, könnyebb publikálni” – Buda Gergely PhD-története 

Gergő mesterszakos kora óta tudja, hogy afrikai projekteken szeretne dolgozni. Miután elvégezte a Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok alapszakját, a nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterképzésre járt. A Corvinus biztosította számára, hogy egy évet Erasmus ösztöndíjjal Berlinben tölthessen. “Berlinben olyan témákat vettem fel az egyetemen, amik itthon nem voltak elérhetők, például az Afrika tanulmányokat. Eléggé rápörögtem az Afrika témára” – meséli Gergő.  

Miután hazajött, már világos volt számára, hogy Afrikába szeretne utazni és ottani projekteken dolgozni. Rájött, hogy a biznisz szektoron keresztül érdemes próbálkoznia, hiszen nem önkéntesként szeretne kimenni. Itthon elkezdett dolgozni egy afrikanista antropológussal, és közben jelentkezett egy nigériai projektre. “Ez egy tatai motorfelújító műhely projektje volt, és én voltam az angolul tudó menedzser. Sajnos a projekt hamar bedőlt, mert nem volt piacképes a szolgáltatás”. Gergő összesen három hónapot töltött kint. “Arra jó volt ez az út, hogy első afrikai tapasztalatot szerezzek. Nagyon mélyvíz volt, mert Lagos ipari területén voltam. A városnak van egy része, amin hektárokon keresztül csak autóalkatrészek vannak mindenhol, és kicsit olyan, mint a földi pokol – legalábbis ezzel a szófordulattal fogadott a kollégám a reptéren. Szóval egyből megérkeztem a sűrűjébe”.  

“Afrika továbbra is vonzott” 

Azóta már sokszor járt Afrika különböző országaiban. Nagyjából fél évet élt Ghána fővárosában, Accrában azzal a céllal, hogy tapasztalatot szerezzen, és magyar cégeket kössön össze helyi partnerekkel. Az induló üzletek azonban nem voltak sikeresek, ezért hazajött, és egy mérnöki cégnél kezdett el dolgozni. “Sokat tudtam utazni, és beleláttam egy normális céges működésbe. Annyira azonban ez mégsem volt az én világom. Afrika továbbra is vonzott” – emlékszik vissza Gergő. Szembe is jött vele egy lehetőség: egy osztrák cég szenegáli projektet indít. A megbízásukból Gergő fél éven át vezetett egy pékséget kint, hogy teszteljék az osztrák cég új fejlesztésű, fenntartható kemencéjét. “Kimentem, és hamar rájöttem, hogy egy kis területen belül van három másik pékség is. Átgondolatlan volt az egész”. Három sikertelen üzlettel a háta mögött 2019-ben haza jött Afrikából. 

Nemsokára kitört a világjárvány. “Elkezdtem dolgozni egy cégnél, ahol nagyjából semmi feladatom nem volt. Utazni, újabb afrikai projektbe fogni pedig nem tudtam”. Ebben a helyzetben újra eszébe jutott régi vágya, hogy szeretne doktori fokozatot szerezni. Ez az opció mindig a fejében volt, hiszen a corvinusos évei alatt a Rajk Szakkollégiumban belekóstolt a tudományos írásba. “7-8 év alatt azonban kiestem a gyakorlatból. Nem írtam tudományos cikket, amióta végeztem az egyetemen. Úgyhogy úgy gondoltam, hogy a jelentkezés előtt írok a régi corvinusos tanáraimnak, hogy van egy témaötletem”.  

Gergőt a fenntarthatóságra épülő szenegáli projekt inspirálta a téma megtalálása során. “A körforgásos gazdaság trendi téma, könnyen eladható, aktuális. Afrikai témával pedig elég könnyen be lehet csúszni, mert kevesen foglalkoznak ezzel.” A Corvinus Világgazdaság Tanszékén most egyedül ő kutatja az afrikai gazdaságot. Nyitottan fogadták az egyetemen, többek között azért, mert a tanszéken régi hagyomány az Afrika-kutatás.  

Zöld iparosítás három afrikai országban 

A PhD első két évében fókuszálni, szűkíteni kell a kutatási témát. “Az első két év olyan, mintha egyedül úsznál a tengerben, és nem tudnád, merre vannak a szigetek. Aztán a második év vége felé meglátod a horizonton a pálmafákat” – írta le Gergő a folyamatot. A körforgásos gazdaság egyik érdekes és megfogható megvalósulási formáját választotta. Az ipari szimbiózis azt jelenti, hogy egy cég egy másik cég ipari hulladékát és melléktermékeit használja fel inputként a termelésben. Ez a B2B-szinergia különösen releváns Afrikában, hiszen a legtöbb ország iparosítani akar. Gergő az elemzés során kifejezetten a gazdasági szempontokra összpontosít, azaz költség-haszon tényezőket vizsgál vállalatokkal készített félig strukturált interjúk alapján. Célja a kutatással, hogy a szubszaharai térség termelékenységi és környezeti terhelésével kapcsolatos problémáinak megértéséhez és lehetséges megoldások kidolgozásához hozzájáruljon. 

Az ipari szimbiózisra összesen nagyjából nyolc afrikai országban lehet találni eseteket a meglévő irodalom alapján. Ezek közül Gergő úgy válogatott, hogy különböző földrajzi térségek, fejlettségi szintek és gazdaságszerkezetek legyenek jelen a kutatásában. Végül egyrészt Mauritius mellett döntött, ami fejlett, részben frankofón szigetország. “Általában a szigetországok a publikációkban el vannak hanyagolva. Ha ritka témát kutatsz, könnyebb publikálni” – fejti ki Gergő. Emellett még Ugandát választotta, ami viszonylag szegény, mezőgazdaságra épülő gazdaságú ország Afrika keleti részén. Ghána pedig a két másik ország között helyezkedik el gazdasági fejlettség szempontjából, és nyugaton található.  

A projekt meglehetősen terepkutatás-igényes, hiszen ebben a témában elenyésző írott forrás található. Gergő emiatt sokat utazik. Nemcsak nemzetközi konferenciákra, hanem adatfelvétel céljából a vizsgált országokba is. Eddig Ugandában volt már háromszor, és több publikációt is írt az ottani kutatásaiból. Helyi kutatókkal dolgozott együtt, és kutatási asszisztenst is tudott szervezni magának, aki a távollétében is tudta folytatni a projektet. “Az akadémiai szférában is sok minden múlik a kapcsolati hálón” – mondja Gergő. 

Szafari helyett adatfelvétel 

Következő szeptembertől Gergő egy ösztöndíjnak köszönhetően Ghánában lesz kint egy évet, ahová a családja is elkíséri.  Korábban is utazott ki már vele akkor nyolchónapos kislánya és távmunkában dolgozó párja. “Ott tolta a mangót Ugandában a mangófa alatt a kislányom” – meséli Gergő. De a család nem minden útra kíséri el. “Amikor kint vagyok, nem azért vagyok kint, hogy szafarizzak, hanem kőkemény adatfelvétel megy”. Gergő példája mutatja, hogy szülőként is lehet haladni a PhD-val. Sőt, előnyeit is látja annak, hogy idősebb korában kezdett bele a folyamatba. “Olyan dolgokon, amiken huszonéves koromban paráztam, már sokkal könnyebben túllépek”. 

Azt vette észre az elmúlt években, hogy vonzza az akadémiai élet által biztosított szabadság, és hogy azzal foglalkozhat, ami nagyon érdekli. Azt is élvezi, hogy a diákstátusz sok lehetőséget nyit meg: lehet pályázni ösztöndíjakra, hozzáférni rengeteg szakirodalomhoz az egyetem előfizetéseinek köszönhetően, illetve támogatást kapni konferenciákra. “Tavaly voltam egy konferencián Ghánában, az egyetem támogatásának köszönhetően. Ott találkoztam két zambiai kutatóval, akik rézbányákkal foglalkoznak. Együtt reggeliztünk, és az egyikük említette, hogy nekik amúgy 300 bányához van hozzáférésük”. Ez beindította Gergő kutatói fantáziáját. Miután hazajött, rögtön megírta az Új Nemzeti Kiválóság Programra a pályázatot ebben a témában. Elnyerte az ösztöndíjat, úgyhogy a doktori témája mellett egy másik témát is kutat jelenleg. 

A célja az elmúlt évek alatt mit sem változott: afrikai projekteken szeretne dolgozni hosszú távon. Azt várja, hogy ebben segíteni fog neki a doktori fokozat. “Azt éreztem, hogy magyarként, tehát egy olyan országból jőve, aminek minimális történelmi és jelenlegi kapcsolata van Afrikával vagy a teljes fejlődő világgal, kell a PhD-fokozat ahhoz, hogy megnézzék a CV-det a nemzetközi szervezetekben. Ha van már pár publikációd a témában, jobb pozícióból indulsz. Sőt, ha ezt olyan területen teszed, amit kevesen kutatnak, máris a téma egyik szakértőjévé válsz”.