A világ egyik legjelentősebb üzleti felsőoktatási akkreditációs testületének blogja interjúzott rektorunkkal

Az interjú november 27-én jelent meg az EFMD blogján. Az alábbiakban a cikk fordítását közöljük. 

Fenntarthatóság, mesterséges intelligencia és nemzetköziesítés – a Budapesti Corvinus Egyetem elnök-rektora 

A világ változik, és már régóta változik. A fenntarthatóság növelése bolygónk és azon erőforrások védelme érdekében, amelyektől függünk, már régóta a beszélgetések előterében áll. A közelmúltban számos ágazatot átszőtt a mesterséges intelligencia, az általa felmerülő kérdésekkel és kihívásokkal együtt. Hogyan reagáljanak az üzleti iskolák erre a változó világra? 

Bruno van Pottelsbergh-gel, a Budapesti Corvinus Egyetem új elnökével és rektorával beszélgettünk az üzleti iskolák vezetéséről, az iskolák előtt az elkövetkező években álló kihívásokról és a jövőre vonatkozó reményeiről. 

Kérjük, mutassa be magát és eddigi karrierjét. 

2024 augusztusában kezdtem meg elnöki és rektori munkámat a Budapesti Corvinus Egyetemen. Ezt megelőzően a Solvay Brussels School of Economics and Management (SBSEM) dékánja voltam, amely az Université libre de Bruxelles (ULB) kara. Elnöke voltam a QTEM hálózatnak is, amelyet 2011-ben kezdeményeztem, és 2012-ben négy másik iskolával együtt alapítottam. 

Miután az Université libre de Bruxelles-en tanultam alap- és mesterképzést, PhD-t szereztem, amelynek során amerikai és japán kutatók inspiráltak. Ez az érdeklődés arra késztetett, hogy hat hónapig együttműködjek egy japán professzorral Tokióban, mielőtt visszatértem Brüsszelbe, majd egy másik New York-i professzorral dolgoztam együtt a Columbia Business Schoolban. 

A PhD elvégzése előtt Párizsban felvettek az OECD-be, hogy a kutatásomhoz közvetlenül kapcsolódó empirikus elemzéseket végezzek a tudomány- és technológiapolitika hatékonyságáról. Végül akkor fejeztem be a PhD-t, amikor az OECD-nél dolgoztam. Néhány év múlva a Solvay Company felajánlotta, hogy elsőként finanszíroz egy pozíciót az ULB-ben. Felvették velem a kapcsolatot, és sikeresen jelentkeztem. 

Ezután a Solvay Business School magánszektor által finanszírozott teljes munkaidős professzora lettem, ahol az érdeklődési körömben, az innovációs politika és szellemi tulajdon területén tanítottam és kutattam. Az OECD-nél végzett munkám és a PhD-m révén szakértője lettem ezeknek a területeknek, és a nyers szabadalmi adatbázisok feldolgozásával kapcsolatban akkoriban a világ kevés specialistáinak egyike voltam. 

2005-ben az Európai Szabadalmi Hivatal felkért, hogy legyek vezető közgazdász Münchenben; Fantasztikus lehetőség volt, hogy a kutatási témám fókuszában dolgozhassak. Szabadalmakat és innovációt kutattam, és hirtelen az európai innovációs és szellemi tulajdonjogi folyamatok metszéspontjába kerültem. 

Végül visszatértem az ULB-hez, mivel akkoriban jobban érdekelt az akadémiai szabadság, izgatott a szabadalmi rendszerek hatékonyságával kapcsolatos intenzív kutatási tevékenység perspektívája. Négy évvel később az SBSEM dékánja lettem, és beindítottam a QTEM hálózati kezdeményezést. 

Mit élvez a legjobban a Budapesti Corvinus Egyetemen eddig betöltött szerepében? 

A legjobban annak örülök, hogy hozzájárulhatok az egyetem irányításához és stratégiai megújulásához, egyértelműen összpontosítva a hallgatók, oktatók és kutatási vállalkozások nemzetközivé tételére. Fő célunk a nemzetközivé válás, a három fő akkreditáció megszerzése és kutatási tevékenységünk erősítése. Természetesen ezek a kérdések szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A vezetési tevékenység kiigazításával kezdtük, amelynek célja egy kollegiálisabb irányítási folyamat és remélhetőleg erősebb kollektív dinamizmus. Jelenleg a következő négy év új stratégiai prioritásain dolgozunk. 

A stratégiai projektet “hídstratégiának” neveztem el, amelyet egyértelműen a budapesti hidak inspiráltak, a város növekedésére és jólétére gyakorolt alapvető hatásuk. A hídstratégiát úgy értelmezhetjük, mint egy erősebb szándékot, ami összekapcsolja a keletet a nyugattal, az egyetemet a magán- és állami vállalkozásokkal, és végső soron, globálisan, a legmagasabb szintű egyetemekkel. 

A Corvinus Egyetem új rektoraként milyen tulajdonságokat tart a legfontosabbnak az üzleti iskolák vezetői számára? 

Az üzleti iskolák vezetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy maguk is meggyőződéssel képviseljék intézményük jövőképét, majd meggyőzzék kollégáikat, hogy közösen fogadjanak el új stratégiai prioritásokat és hajtsák végre azokat. Olyan egyetemről jövök, amely alapvetően demokratikus; ahol meg kell győzni a kollégákat ahhoz, hogy új ötletek jöjjenek létre és alkalmazzák azokat, és soha nem lehet erőltetni ezeket. A kritikus gondolkodás és a nyílt vita a sikeres szervezetek alapvető összetevői. Természetesen, ha egyszer elfogadtunk egy stratégiai iránymutatást, fontos, hogy azt hatékonyan és gyorsan végrehajtsuk. 

Ahhoz, hogy egy akadémiai intézmény sikeres legyen, tehetséges kollégákra van szüksége, és a tehetséges egyének számos lehetőség közül tudnak választani. Ezért az intézménynek nemcsak vonzania kell őket, hanem a ott is kell tartania őket, és ez kollegiális döntéshozatali folyamaton keresztül érhető el. 

A vezetőnek láthatónak és jelen kell lennie kollégái számára is. Például, ha nehéz időszakon megy keresztül, fontos, hogy részt vállaljon a terhekből és elérhető legyen, magyarázza el, mi történik. Ha elmagyarázza és felelősséget vállal, kevésbé lesz frusztráló a helyzet a kollégái számára. 

Az is fontos, hogy nyitottak legyünk és elfogadjuk a különböző gondolkodásmódokat. A status quo-hoz való ragaszkodás kényelmes lehet, de innovatív ötletekről vagy friss megoldásokról való lemaradáshoz vezethet. Például nem beszélek magyarul, és nem vagyok magyar, ami azt jelenti, hogy több idő válhat számomra szükségessé arra, hogy teljes mértékben megértsem az egyetemen belüli összetett intézményi dinamikákat. De új ötletekkel és különböző nézőpontokkal érkezem, ami izgalmas vitákat és ötleteket generál a végrehajtó bizottságon belül és számos érdekelt féllel. 

Ha nagyon hosszú ideje vagy egy intézményben, lehet, hogy vonakodsz a változástól, mivel hozzászoktál a dolgok régi módszereihez. A kívülről behozottak új perspektívát hoznak. Azt tanácsolom, hogy időről időre érdemes toborozni új embereket kívülről, más iparágból vagy más országokból. Megkérdőjelezhetik azokat a dolgokat, amelyek egy ideje ugyanazok, és ez rendben van, mivel ez valami még jobbhoz vezethet. 

Ön szerint milyen kihívásokkal kell szembenézniük az üzleti iskoláknak az elkövetkező években? Hogyan tudnak megbirkózni ezekkel a kihívásokkal? 

Azt mondanám, hogy a három legnagyobb kihívás az időkeret zsugorodása, az “azonnali” tudáskonverzió iránti igény és a nemzetközivé válás. A munkaerőpiacot húzó erők évről évre erősödnek, már akkor is, amikor a diákok még egyetemre járnak. A diákok kevésbé hajlandók idejüket kizárólag a tanulásra és a képzésre fordítani; korábban akarnak munkát, vállalkozást, mindenekelőtt fizetést és kompetenciaérzetet, és kevesebb türelmük van a klasszikus tudományos ismeretek megszerzéséhez. 

Az egyik megoldás az lehetne, ha az egyetemek még szorosabb együttműködést alakítanának ki az üzleti szférával és a közintézményekkel, alaposabban integrálva a külső szakértelmet a pedagógiai programokba. Egy másik hatékony stratégia az, hogy különböző mélységű és időtartamú programokat kínálunk egy területen, például egy- és kétéves mesterképzéseket. 

A második nagy kihívás a diákok elvárása a haladéktalan vagy “azonnali” tudáskonverzióra. Azt akarják, hogy amit megtanulnak, az közvetlenül alkalmazható legyen a munkavégzésben. Ez felveti az örök kérdést: adunk-e nekik halat, vagy megtanítjuk őket halászni (beleértve azt is, hogyan védjék meg azt a rendszert, amelyben a halak szaporodnak)? Hosszú távon ez utóbbi előnyösebb, és megalapozott kutatási tevékenységen nyugvó, mélyebb tudományos ismereteket igényel. 

A harmadik és igen fontos kihívás a diploma nemzetközi elismerésével kapcsolatos. Ha nemzeti zászlóshajónak számító egyetemről vagy programról van szó, be kell lépnie az európai ligába, hogy nemzetközi hírnevet és vonzerőt építsen: manapság minden legjobb iskolának jelentős nemzetközi hatása van. Ez a kihívás megköveteli a magas színvonalú kutatási tevékenység biztosítását és a nemzetközi oktatói-kutatói karral való együttműködést. Az, hogy hogyan vonzzuk és tartsuk meg ezeket a tehetséges hallgatókat és oktatókat, nap mint nap kihívás számunkra. 

Milyen reményeket fűz a Corvinus Egyetem és az üzleti oktatás jövőjéhez? 

Ha a Corvinusról van szó, országos bajnokként mindene megvan ahhoz, hogy szintet lépjen és a nemzetközi porondon is megállja a helyét. Nagyon tehetséges diákoknak és oktatóknak adunk otthont, és nem elég jónak lenni, arra kell törekedni, hogy nemzetközi szinten is úttörőként tekintsenek ránk. Ezért jelentős előrelépésre számítok a nemzetközi márkaépítésünkben; a nemzetközivé válás minden érdekelt fél számára kiemelt prioritás. 

A Corvinus oktatási és kutatási szolgáltatásainak jövőjével kapcsolatban három kulcsfontosságú meghatározó tényezőt látok: a mesterséges intelligenciát, a fenntarthatóságot és a multidiszciplináris megközelítéseket. 

Először is, a mesterséges intelligencia (AI): tetszik vagy sem, gyorsan növekszik, és hatással van arra, ahogyan tanulunk, ahogyan üzleti tevékenységet folytatunk, és ahogyan együtt élünk társadalmunkban. Egyetemünknek élen kell járnia az AI előnyeit és hátrányait illetően: képesnek kell lennie arra, hogy kihasználja az új technológiákat, amint azok megjelennek, és képesnek kell lennie, hogy megbirkózzon a negatív mellékhatásaikkal. Egyetemünknek hatékonyan kell kezelnie ezeket a változásokat, hogy felkészítse végzőseinket a szükséges készségekkel a személyes és szakmai növekedéshez. 

Másodszor, és talán az üzleti oktatás jövőjének legkritikusabb és elkerülhetetlenebb eleme a fenntartható gondolkodásra való összpontosítás. Környezetünket többé nem kezelhetjük externáliaként, kötelességünk megvédeni ezt a nagyszerű élőhelyet és erőforrást, amelytől végső soron a jövőnk függ. A közgazdasági, politikai és üzleti oktatás hatalmas felelősséggel jár abban, hogy ezt a megértést társadalmunk közelgő befolyásos szereplői számára megmutassa. 

Harmadszor, az interdiszciplináris tanulás fontosabb, mint valaha. Az üzleti élettől a közgazdaságtanig és a politikai tudományokig minden diplomásnak multidiszciplináris képzésben kell részt vennie. A közgazdász nem lehet hatékony anélkül, hogy megértené a szociológia, a történelem és a filozófia alapjait. Hasonlóképpen, az üzleti vezetőnek meg kell birkóznia a pszichológia, a közgazdaságtan és a történelem alapos megértésével. A világ egyre összetettebbé és bizonytalanabbá válik, és rendszerszintű és multidiszciplináris megközelítéssel kell képeznünk diákjainkat és tanulóinkat, hogy megbirkózzanak ezzel a környezettel. 

Ez a három perspektíva tükröződik a Corvinus vezetői struktúrájában is. Két transzverzális szerepet betöltő dékán kinevezését tervezzük: az egyik a mesterséges intelligenciára, a másik a fenntarthatóságra szakosodik majd. Ezenkívül egy régóta fennálló hiányosságot orvosolunk azzal, hogy egy célzottan egy hallgatói ügyekért felelős rektorhelyettest vonunk be a vezetői csapatba, hogy biztosítsuk, hogy minden érdekelt fél igényeit figyelembe vesszük. 

Az interjú eredeti, angol verziója itt érhető el.