Kutatói sztorik: „Jó érzés úgy igazán a téma mélyére ásni”
2022-10-07 08:00:00Szeptembertől minden héten bemutatunk egy-egy kiváló corvinusos kutatót, aki a közelmúltban kapott elismerést a munkájáért. A most sorra kerülő kutatónk a termelői piacokkal és a globális ellátási láncok válságával is foglalkozik, valamint az agrárkereskedelmet is gyakran elemzi. Török Áron egykor mezőgazdasággal foglalkozó családból jön, bizonyos szempontból maga is őstermelő. Rá hatványozottan igaz: azt kutatja, ami őt is élteti.
„Éppen a kajszibarackszüret közepén vagyunk. Sűrűek a napok” – mondja rögtön az interjú elején Török Áron, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, az Agrárgazdaságtan Tanszék vezetője. (Az interjú még nyáron készült. – a szerk.) Az elmúlt 15 évben foglalkozott agrárgazdasággal kapcsolatos kutatásokkal, a területtel kapcsolatos érdeklődés gyökeréért nem kell a családjánál messzebb menni.
„Több generáción át volt köze a felmenőimnek a földműveléshez, aztán jött a szocializmus és az államosítás. A rendszerváltás után sem kaptuk vissza a korábbi területeket; a lelki kötődés megmaradt a mezőgazdasághoz, de saját vállalkozásról nem is álmodhattam. Ahhoz nagyon sok állóeszköz kellett volna” – mesél az agráriummal való kapcsolatról.
Ugye mindenképpen jössz a doktori iskolába?
Nem volt kérdés, hogy az egyetemen is az agrárterülethez a lehető legközelebb szeretne kerülni, ezért kezdett el a Corvinuson Vállalati pénzügy szakon tanulni, és választott mellé vidékfejlesztés mellékszakirányt.
Egyetemi évei alatt többször is nyert TDK-n, jó helyezései voltak OTDK-n is, ekkor fogta meg őt először a kutatói pálya. „Szeretek versenyezni és jó érzés igazán mélyére ásni egy témának” – mondja magáról Török Áron, ezután pedig szinte egyértelmű volt, hogy a diplomával még nem ér véget akadémiai karrierje. Tanárai már negyedéves korában kérdezgették tőle: „Ugye mindenképpen jössz PhD-zni?” Ennél jobban nem kellett biztatni.
A doktori iskola első évei meghatározóak voltak karrierje szempontjából: „A PhD első három évében rengeteget utaztam konferenciákra, különböző egyetemekre, ez az időszak sok szempontból megtérült később” – mondta Áron. Legnagyobb sikerként az Australian National University által kiírt pályázat elnyerését említi 2018-ból. Akkor kezdődtek az Európai Unió és Ausztrália közötti szabadkereskedelmi egyezményről szóló tárgyalások, az ausztrálok pedig szerették volna tudományos oldalról is megérteni a földrajzi árujelzők európai rendszerét egy tanulmány formájában. Ennek a megírására erős nemzetközi mezőnyből választották ki Áront, és egy teljes szemesztert Canberrában tölthetett.
A földrajzi árujelző kifejezés kevésbé ismert, mégis mindenki találkozhatott a fogalom mögött értett termékekkel. „Az Európai Unió által használt eredetvédelmi rendszereket kutatom, ami ugyanúgy lehet a Parmiggiano Reggiano sajt (vagy itthon elterjedt nevén: parmezánsajt), amelyet csak Párma környéki régióból származó tejből lehet készíteni, mint nekünk magyaroknak például a gyulai kolbász”.
Áron 16 éve foglalkozik ezzel a témakörrel, és a PhD ideje alatti erasmusos időszakban ébredt rá, hogy ez ideális kutatási téma lehet. „Minden erasmusos ismeri azt a helyzetet, amikor a nemzetek megmutatják a saját étel- és italkülönlegességeiket. Én ilyenkor rendszeresen kajszibarack-pálinkával állítottam be az erasmusos társaságokba, ami mindenhol nagy sikert aratott. Ott állt össze a kép, hogy a pálinkának is van földrajzi árujelzővel védett fajtája, és rájöttem, mennyire országspecifikus, ugyanakkor tág témát találtam, amivel érdemes alaposabban is foglalkozni”.
A széles körű nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően lett először társszerző egy nemzetközi kutatásban. „A newcastle-i egyetemről kerestek meg, hogy egy földrajzi árujelzős magyar termékről, a makói hagymáról kellene terepmunka keretében kutatást készíteni, én pedig rögtön elvállaltam” – mesél első tapasztalatairól Áron. Majd azt is kiemeli, hogy őt is a tanulmány társszerzőjeként jegyezték, ami a rangos folyóiratban történő megjelenés miatt sokat segített neki pályakezdőként.
Tapasztalata szerint érdemes kis részfeladatokkal kezdeni, ahogy ő is tette, később pedig más hasonló részfeladatra felkérni kollégákat, viszonozni szívességeket, közös pályázatokban részt venni, együttműködéseket kialakítani.
Csak munka közben, szakmai beszélgetések során lehet megismerni más kutatókat, és sosem tudhatjuk, később ez melyik projektnél térül meg
magyarázza a kapcsolatrendszer fontosságát Török Áron. Nem véletlen, hogy ausztrál ösztöndíja során pármai kollégáját is meghívta közreműködőnek: „Később majd ő fog gondolni rám hasonló helyzetben”.
Az olasz és a magyar tojások nyomában
Áron tanszékvezetőként nagy hangsúlyt fektet az agrárkereskedelemmel kapcsolatos kutatásokra. Arra különösen büszke, hogy a Budapesti Corvinus Egyetemen egy jelentős, több mint tíz egyetem részvételével zajló projektet koordinátorként vezet a Fenntartható Fejlődés Intézet. A kutatásban a globális agrárkereskedelmet vizsgálják az ENSZ fenntarthatósági céljainak tükrében.
Egy másik érdekes kutatásként a 2020-ban megjelent olasz Davide Menozzival és a Németországban kutató Ching-Hua Yeh-vel közösen jegyzett tojások vásárlási szokásairól szóló projektet említi. A pármai és bonni kollégáival együttműködve fogyasztói felmérést készített, ebben azt vizsgálta, hogy mennyiben különböznek az olasz és magyar vásárlási szokások az omega 3-mal dúsított és/vagy biotojásokkal kapcsolatban.
A tanulmányból kiderül, hogy Olaszországban a fogyasztók nagyobb arányban választják az omega 3-mal dúsított tojásokat, és náluk általánosan a bioélelmiszerek is sokkal nagyobb piaccal bírnak. Török Áron azt is megjegyezte, hogy eltérnek a két ország fogyasztási szokásai. Ez részben azért is van, mert Magyarországon az ötvennél kevesebb tyúkot tartó gazdáknak nem kötelező feltüntetni a származási helyre utaló kódokat a tojáson, így ezeknek az eladása nem is követhető, pedig a magyarok jelentős mennyiségben vásárolnak ilyen forrásból származó „házi tojást”.
Magyar termelői piacok nyomában
Jelenlegi nagy kutatási projektje 2021 novemberében kezdődött: a termelői piacok társadalmi, gazdasági, környezeti fenntarthatóságát elemzi. A projekt négy éven át tart majd, a Magyarországon található néhány száz piacot reprezentatív mintán vizsgálják. A cél az, hogy a lehető legtöbb szemszögből megértsék a termelői piacok jelenségét Magyarországon.
Divatos kritizálni a globális ellátási láncokat, helyette a rövid ellátási láncok, a lokális csatornák kerülnek előtérbe, Magyarországon pedig a termelői piacoknak jelentős kulturális és történelmi hagyományai vannak. A téma hatalmas nemzetközi szakirodalommal rendelkezik, itthon korábban mégis alig kutatták
mesél Török Áron a kutatás alapgondolatairól. Pedig sok kérdés felmerül: mi a fogyasztók és mi az eladók elvárása a piacoktól? Valóban termelők árulnak itt vagy bejutnak ide kereskedők is? Mi jelent nagyobb környezeti terhelést: ha sok őstermelő saját járművével szállítja termékeit, vagy ha egy nagyvállalat utaztatja kamionokon több országon keresztül?
Az ellátási láncok témája azért is kifejezetten aktuális, mert Áron szerint az utóbbi két-három év megmutatta, mennyire törékenyek a globális ellátási láncok. „Amerikában a Super Bowl előtt hagyományosan nagy kereslet van az avokádóra, idén viszont az alacsony készlet miatt 2,5-szeres áron lehetett hozzájutni a boltokban”. Ez pedig még csak a kezdet, ami egy luxuscikknek minősített élelmiszert érint, de Áron szerint az orosz-ukrán háború már idén éreztetni fogja hatását, ennek következményeit pedig egyelőre senki sem látja.
Arra számít, hogy a jövőben kulcsszerep jut a feldolgozóiparnak, amit Magyarországon pont az elmúlt 20-25 évben építettek le. Szerinte a szegény országok kerülnek igazán veszélybe, akik nem tudják megfizetni az importot, ez pedig helybeli élelmiszer-feldolgozás felé tolhat számos országot.