Kutatói sztorik: Mesterszakos szakdolgozatnak indult, publikáció lett belőle
2022-09-16 08:00:00Szeptembertől minden héten bemutatunk egy-egy kiváló corvinusos kutatót, aki a közelmúltban kapott elismerést a munkájáért. Ezúttal Hajnal Áront ismerhetik meg, aki a közgazdálkodás, közpolitika mesterszakon írt TDK-dolgozata során kóstolt bele a kutatói pályába.
Áron az internetes zaklatást megelőző programokat kutatta, ebben a témában született meg az első publikációja, majd a demokratikus intézmények és a korrupció közötti kapcsolat felé fordult. Még bőven karrierje elején jár, de nagyon testhezállónak érzi a kutatási feladatokat.
„Azt már eldöntöttem, legfőképp kutatómunkát szeretnék végezni. Részben alkalmazott területen fogok dolgozni, részben akadémiai karriert szeretnék, és egyelőre úgy látom, a kettő jól megfér egymás mellett” – mondja a beszélgetés elején Hajnal Áron, aki mindössze 27 évesen magáénak tudhat egy PhD-hallgatók számára kiosztott Corvinus Kutatási Kiválóság díjat, egy Q2-es publikációt, és több tudományos cikke is jelenleg véleményezési fázisban van.
PhD-s tanulmányai mellett a Budapest Intézetnél dolgozik félállásban. A Budapest Intézet egy projektalapon működő cég, mely szakpolitikai témákban (pl. foglalkoztatáspolitika, adópolitika, „jó kormányzás”) készít elemzéseket különböző megrendelők, (pl. az Európai Bizottság, önkormányzatok és civil szervezetek) megbízásából. Az elemzésekből gyakran tudományos publikációk is születnek.
Mesterszakos szakdolgozatból Q2-es publikáció
Amikor elkezdett a mesterszakos szakdolgozatával foglalkozni, annyit tudott, hogy érdemes bűnmegelőzéssel kapcsolatos témát találnia.
Ezt Csengődi Sándor témavezetőm javasolta, mert ezzel a témával könnyen lehetett egy éppen akkor meghirdetett ösztöndíjra pályázni, így kezdtem el jobban beleásni magam az internetes zaklatásokkal kapcsolatos kutatásokba.
Azt találta, hogy az internetes zaklatás (angolul: cyberbullying) egyre hangsúlyosabb témává válik, főleg a fiatalok körében. Egyes nemzetközi felmérések szerint a gyerekek több mint 10 százaléka volt már internetes zaklatás áldozata. „Az internetes zaklatás sokszor károsabb lehet a sima bullyingnál, hiszen az agresszor nem látja a tetteinek hatását, ezért nem érzi, hogy hús-vér embert bánt meg a tetteivel” – mesél arról Áron, miért kell jobban odafigyelni a témára.
A mesterszakos diplomából később TDK-dolgozat lett, a téma pedig az internetes zaklatások figyelemfelkeltő és fiatalok számára készített oktatóprogramok elemzéséről szólt, a TDK-n első helyezést ért el vele. Témavezetője ezután javasolta, hogy érdemes lenne belőle publikációt is készíteni. Végül – alapos átdolgozás után – a Q2-es besorolású Intersections nevű folyóiratban jelent meg a cikk.
A cikk fókusza már lényegesen más volt, mint az eredeti dolgozaté. A TDK-dolgozatom egy 12. kerületi oktatóprogram elemzésével foglalkozott az általam felállított szempontok alapján. Ehhez képest a megjelent cikk azt vizsgálta, milyen tényezők tesznek sikeressé internetes zaklatás megelőzését célzó programokat
mesél Áron a kutatásáról. A kutatás kvantitatív módszerekkel vizsgálta a megelőző programok sikertényezőit 20-25, már megvalósult programot vizsgáló cikk alapján. Az derült ki, hogy az ún. szociális-érzelmi tanulási (social-emotional learning) programelemeket (is) tartalmazó programok általában hatásosabbak.
Áron elmondása szerint a tanulmány jóváhagyási folyamata „viszonylag fájdalommentes volt”. Két bíráló véleményezte a szövegét, egyikük csak pár apróságot kért, a másik több kritikát megfogalmazott, de az empirikus, elemző fejezetbe egyikük sem kötött bele.
Demokratikus hanyatlás és újraelosztás
Áron jelenleg a Corvinus PhD-képzését végzi, politikatudománnyal foglalkozik, ezen belül a demokratikus intézmények hanyatlása és a korrupció közötti kapcsolatot vizsgálja. Portfólió alapú disszertációt készít, vagyis 3 különböző, de egymással összefüggő cikket ír.
Az első cikk kéziratán dolgozik, mely a demokratikus visszaesést (democratic backsliding) elszenvedő országokban megfigyelhető korrupciós mintázatokról és az ezeket befolyásoló szakpolitikákról szól. Bár logikus feltételezésnek tűnik, hogy minél alacsonyabb szintű a demokrácia, annál elterjedtebb a korrupció, egyes, kevéssé demokratikus országokban az állam nagy sikerrel fékez meg bizonyos korrupciótípusokat. A kutatás azt vizsgálja, hogy milyen tényezőktől függ, hogy egy adott korrupciótípust felszámol-e a kormány, vagy épp ellenkezőleg, szemet huny felette, vagy akár ösztönzi azt.
Magyarországra fókuszálva a tanulmány öt „mini-esettanulmányon” keresztül vizsgálja a következő korrupciótípusokat: rendőrségi vesztegetés, egészségügy, sportfinanszírozás, dohánytermék-árusítási koncessziók kiosztása és magas szintű közigazgatásban való vesztegetés.
Az eredmények szerint leginkább az ún. vertikális tranzakciós költségek magyarázzák, hogy a kormány beavatkozik-e a különböző korrupciótípusok esetén (ill. hogy ha beavatkozik, milyen módon). A vertikális tranzakciós költség azt mutatja meg, hogy az államnak mennyire költséges egy adott korrupciótípust „felügyelnie” és arra használnia, hogy befolyásolja vele az erőforrások társadalmi allokációját. Az eredmények szerint az államnak azokat a korrupciótípusokat éri meg fenntartania, amelyeknél kevés anyagi vagy egyéb erőforrás ráfordításával tudja hatékonyan felügyelni az újraelosztás folyamatát.
Például az egészségügyben a hálapénzek elosztása túlságosan távol van a politikai felsővezetéstől, és túl sokba kerülne felügyelni, ezért ezeket magas orvosfizetésekkel és jelentős büntetésekkel megszüntették. Ezzel szemben a trafikkoncessziók esetében központi döntések határozzák meg, hogy ki nyithat trafikot, így a politikai vezetés olcsón és hatékonyan tud kontrollt gyakorolni az újraelosztás felett ezen a területen
magyarázza Áron, hogy a gyakorlatban hogyan jelentkezik a vertikális tranzakciós költségek hatása.
A jövőre nézve minél előbb szeretné befejezni a PhD-t, miközben a szakpolitikai elemzői állását is megtartaná, idővel pedig egy külföldi ösztöndíj is érdekelné.
Szerző: Tucsni László, Corvinus Kommunikáció