Mikor és hogyan célszerű a jogalkotás a mesterséges intelligenciával (MI) kapcsolatban? Már most kell-e vele foglalkozni, vagy nem kell sietni, hiszen időt kell hagyni arra is, hogy a témával foglalkozó szakemberek jobban megismerjék a MI természetét? Ez volt a „A mesterséges intelligencia jogának jövője” címet viselő konferencia egyik legfőbb kérdése. Az eseményt a Budapesti Corvinus Egyetem Számviteli és Jogi Intézetének Gazdasági Jogi Tanszéke szervezte november 24-én.
„Az MI ma nagyon felkapott terület, és felfokozott adatvilágban élünk, ezért a téma legjobb szakembereivel szerveztük a mai konferenciát” – így köszöntötte november végén Metzinger Péter, a Corvinus docense, a konferencia szervezője az egybegyűlteket.
Az eddigi egyetlen hazai MI-s per részletei
A Corvinus felszólalói közül Dudás Gábor ügyvéd, az egyetem Gazdasági Jogi Tanszékének adjunktusa úgy vélekedett, az európai adatvédelem átesett a ló túlsó oldalára. Elmondta: a koronavírus-járvány idején a munkáltató a GDPR miatt nem volt jogosult megtudni, ki covidos a cégnél, ki nem. Elmesélte a hallgatóságnak, Magyarországon eddig egyetlen MI-vel kapcsolatos per volt: a magánszolgáltató az ügyfelek panaszkezelését az MI segítségével úgy akarta megoldani, hogy egy szoftvert alkalmazott, amely elemezte, a panaszos milyen hangnemben beszél, mennyire ideges. Így azokat a panaszosokat vették előre az ügyintézéskor, akik a legidegesebbek voltak és a legjobban sérelmezték a velük történteket. Ez természetesen nem jó, de kiderült, az említett cég nagy mennyiségű ügyfél elveszítésétől tartott, ezért folyamodott ehhez a módszerhez. Dudás egy másik érdekes dologról is beszélt: jelenlegi törvényeink értelmében természetesen egy bank nem kérdezhet rá arra, a kölcsönért folyamodó ügyfél milyen vallású. Ha majd a mesterséges intelligenciát használják egy hitelbírálatnál, az MI „rájöhet” arra, hogy az ügyfél például muszlim vallású, s ha a bank a hitelkérelmet elutasítja, a kérelmező azt mondhatná, esetleg a vallása miatt történt ez, ami társadalmi feszültségekhez is vezethet. Dudás szerint valójában most senki nem tudja, mi történik, a MI átláthatósága nem biztosított. A kockázat amiatt nagy, mert az MI használata egyénileg ugyan nem biztos, hogy jelentős sérelemmel jár, de ha egy kis sérelem több millió személyt érint, ezek az egyéni sérelmek összeadódhatnak. Ezért Dudás szerint már az MI gyakorlati használata előtt feltétlenül szükséges hatásvizsgálatot végezni.
Nemessányi Zoltán ügyvéd, a Corvinus docense egy gondolatkísérlettel illusztrálta, mennyire nem tudjuk jelenleg – és szerinte ez a legfontosabb dilemma –, hogy milyen autonómiával rendelkezik a mesterséges intelligencia. Ezért most nem tudjuk elképzelni, milyen károkat okozhat majd a MI, így nehéz jogilag szabályozni. Mint mondta, a jog a valós helyzetek kialakulása után tud csak reagálni.
Az nyilvánvaló, hogy az EU-t nagyon foglalkoztatja ez a kérdés, ahogy az is, ki fogja a MI-t szabályozni: az EU vagy a tagállamok? Elhangzott: a mesterséges intelligencia nem tud nem határokon átnyúlni, az EU pedig „csak” 27 tagállamot jelent, a jövőben viszont az MI-t világszerte egyszerre fogják alkalmazni. Kérdés az is, kit terheljen a felelősség a MI okozta kárért: a tulajdonost, az üzemeltetőt, és miről legyen szó: vétkességről vagy ún. objektív felelősségről?
Túlzottan elővigyázatos-e a jogi szabályozás?
Ződi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa az előadásában elmondta, úgy érzi, a témában elsőként a világon jogot alkotó Európát inkább a félelem vezeti. Szerinte, ha az elővigyázatosság elvét alkalmazták volna, akkor sem vasút, autó, sem repülőgép, sem röntgen nem lett volna. Az előadó az MI kapcsán hivatkozott Cass R. Sunsteinra (a Harvard Egyetem jogtudósára, aki a témához kapcsolódó elővigyázatossági elvekről írt könyvet), aki 2009 és 2012 közt a Fehér Ház Információs és Szabályozási Ügyek hivatalát vezette, ahol arra alkottak módszereket, hogyan lehet jó döntéseket hozni bizonytalan kockázatú témákban. Ződi úgy véli, a paternalista politika jellemzője, hogy igyekszik minden kockázatra ugyanolyan erős választ adni. „Azért, mert a vihar kidönthet egy hatalmas fát, még nem kell minden fát kivágni” – summázta véleményét.
Törőcsikné Görög Márta egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar) azt a kérdést boncolgatta, van-e félnivalója a jognak az MI kérdésében. Véleménye szerint egy pánik uralta társadalomban élünk, melynek központjában a kockázat áll, veszélyesnek tartjuk a MI-t, „valójában nem is a fejlesztés eredményét, hanem magát a fejlesztést akarjuk kontrollálni” – mondta. Példaként az önvezető autót említette, itt a gyártó cégek érdeke a fogyasztói elfogadottság, ez pedig az önvezető jármű biztonságosságát is magában foglalja, ahol a hagyományos polgári jog alkalmazása elegendő. Felvetette: vajon valójában mit akarunk szabályozni: az MI kockázatait vagy a piacát?
Udvary Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára úgy vélekedett, a MI mint innováció az emberi jólét fokozásáról szól, ne a jogászok legyenek azok, akik ezt az innovációt megfojtják, ne a disztópia vezérelje a gondolkodásunkat. Szerinte a már meglévő jogszabályok finomhangolásával lehet kezelni az MI körüli gondokat, a bekövetkezett károkat.
Felmerült az a kérdés is, miért gondolja Európa, hogy ezt a kérdést szabályozni kell. Ződi Zsolt szerint Európa még emlékszik arra a tragédiára, amikor személyes adatokra alapozva sok embert kiirtottak. Hozzátette: az európai jogfelfogás szerint az állam feladata, hogy megvédje az egyént, „mert láttuk a második világháborúban, hogy az egyén nem tudja megvédeni magát. Meglátjuk, mi lesz a MI-ból, a robotapokalipszis csak elképzelt veszély, a kockázatok ugyanakkor ágazatspecifikusak” – mondta. Akadt olyan vélemény is, hogy ez nem baj, hogy az uniós jogalkotás nem gyors, mert így van elég idő az MI jobb megismerésére.
Török Katalin