Negyed tanévnyi hátrányba kerültek az alsósok a Covid alatti iskolabezárások miatt  

Magyar kutatók munkája az a friss tanulmány, amely elsőként vizsgálta meg számszerűsítve a koronavírus alatti kényszerű távoktatásnak nemcsak a rövid, de a hosszú távú hatásait is. Az már ismert volt korábbi, külföldi kutatásokból, hogy a távoktatás – bár a semminél azért több, de – sokkal kevésbé hatékony, mint a jelenléti tanítás.  

Az derült ki, hogy a tanulási veszteségek halmozódnak és egymásra tevődnek. Minél hosszabb ideig tart a bezárás, és minél többször történik ez meg, annál negatívabban hat a diákok készségeire. Az adatokat mintegy 80 ezer, 1-8. osztályos tanulóktól gyűjtötték matematikából, olvasásból és a természettudományokból 2015-ben, valamint 2018-21 között, vagyis a Covid előtti és alatti időszakban is monitorizálták a diákok teljesítményét. A lezárások hatását rövid távon három hónapos utánkövetéssel, hosszú távon másfél év elteltével vizsgálták. Az eredményeket 2023 februárjában publikálták a Learning and Instruction folyóiratban. 

Az online tanítás heteiben átlagosan fele-harmadannyi hatékonysággal lehetett haladni a tananyaggal  

A lezárások alatt az óvodások minimálisan 16 hetet töltöttek otthon (hivatalos távoktatás nélkül), az alsósok legalább 19 hét távoktatást, a felsősök pedig legalább 22 hétnyi online tanítást kaptak. Az elsősöknél az alapvető számolási készségekben mutatkozott meg a legerőteljesebben az óvodai szintű oktatás hiánya, rövid távon öt iskolai hétnek felelt meg a hátrányuk a 2020-as óvodabezárások első hulláma után (az olvasástanulásban 1 hétnyi, az érvelési készségek terén 2 hétnyi hátrányt regisztráltak). Hosszú távú negatívum, hogy a 2021-ben az iskolát kezdő elsősöknél már átlagosan 8 hét hátrány alakult ki az előző évi korlátozások következtében, tehát a bezárási idő fele, ekkor is különösen a matematikai készségeik szenvedtek csorbát.   

A tanulási veszteség az alsó tagozatosokat érintette leginkább – a legnagyobb mértékben az olvasástanulásban. A 2-4. osztályokban hosszú távon óriási lemaradást állapítottak meg a kutatók: az olvasásban 15-16 hetet, a természettudományokban 10-11 hetet, a matematikában 9 hetet. Rövid távon 2-5 hétnyi veszteségük volt. A halmozott hátrányos hatások az alsó osztályosoknál a legszembetűnőbbek, főképp az olvasás és a természettudományos ismeretek elsajátításában, és ez akár a negyedével is növelhette a diákok már meglévő lemaradását. A felsősök némileg könnyebben átvészelték ezt az időszakot, csak az olvasás terén volt látható náluk hosszú távú lemaradás.   

A rászoruló alsósoknak olyan volt a távoktatás, mintha ott se lettek volna, semmit nem ért  

Szintén a többiekhez viszonyítva jobban lemaradtak rövid és hosszú távon is a rosszabb gazdasági és szociális helyzetű diákok, őket a szüleik valószínűleg kevésbé tudták segíteni a távoktatásra való átállásban (a teljesítményüket nem a jó helyzetűekhez képest mérték, hanem ugyanennek a csoportnak a korábbi jelenléti oktatásban tanúsított eredményeivel vetették össze). Ezek a diákok hosszú távú hatásként – 2021 őszén, a lezárások után másfél évvel mérve –, olvasásból és természettudományokból nagyobb időtartamú hátrányt szereztek, mint amennyi ideig, 19 hétig a távoktatás zajlott számukra: 23, illetve 21 hetet, és matematikából is 16 hét veszteségük volt.  A mindkét csoportba tartozó, rászoruló alsósok ennek következtében alig vagy egyáltalán nem haladtak tanulmányaikkal, amikor otthonról kellett tanulniuk, és hátrányuk hosszú távon, másfél év múltán egyre csak nőtt. Számukra a távoktatás olyan volt, mintha egyáltalán nem tanítottak volna vagy tanítási szünetet rendeltek volna el.  

A felhalmozott tanulási veszteség kompenzálására megoldást nyújthatnak az iskolai nyári programok, mindemellett fontos a tanulók motiválása és a hatékony visszajelzés is, állapította meg a tanulmány. A kutatási eredmények a Szegedi Tudományegyetem Oktatáselméleti Kutatócsoportjának másfél évtizedes kutatás-fejlesztési projektjein alapultak, az elemzéseket a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont finanszírozási projektje támogatta.  A publikáció szerzői: Molnár Gyöngyvér, a Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, az MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport vezetője, valamint Hermann Zoltán, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont munkatársa, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.