A Magyar Tudomány Ünnepe keretében működött együtt a Corvinus Science Shop és az egyetem Urban Sustainability Research Groupja. Az utóbbi kutatói hozták az eredményeiket, és az előbbi – a tudomány és társadalom párbeszédének erősítéséért – műhelymunkát szervezett köré. A kvalitatív kutatás a fenntarthatósággal foglalkozó közösségek szervezeti sokszínűségét és hatásmechanizmusait firtatta, a műhelymunka pedig azt, hogy az eredményekkel mennyire tudnak azonosulni az érintettek. A fenntarthatósággal foglalkozó közösségek önértelmezése és az azt a tudomány eszközeivel vizsgáló kutatói megértés mennyire vág egybe?
A műhely résztvevői a kutatás interjúalanyai és más, fenntarthatósággal foglalkozó civilszervezetek tagjai, valamint a Corvinus fenntarthatóságot kutató kollégái közül kerültek ki. Az Urban Sustainability Research Group tagjai ebben a kutatásban Kasza-Kelemen Kata, Kiss Gabriella, Neulinger Ágnes és Veress Tamás voltak.
A kutatásban azonosított öt szervezettípusba (nagy múltú professzionális, formális szervezetek, glokális mozgalmak, egy ügyre fókuszáló kis szervezetek, gyakorlat központú think-tank műhelyek, do-it-together közösségek) vajon belelátják-e magukat a műhelyen résztvevő civilek – indította a beszélgetést az egyik asztalnál Kiss Gabriella docens. A másiknál Veress Tamás PhD hallgató arról kezdett párbeszédet, hogy az azonosított hatásmechanizmusok mennyire rezonálnak a valósággal. Azaz a fenntarthatósággal foglalkozó közösségek valóban tolmácsolnak és értelmezni segítenek eseményeket, célokat a fenntarthatóság szempontjából; megerősítést adnak a tagjaiknak egyéni döntései fenntarthatósági vonatkozásaiban; és pozitív érzések és visszacsatolások révén pedig azt mutatják a számukra, hogy érdemlegesen hozzájárulnak a közjóhoz. Mindezt a fenntarthatósági közösségek oldaláról az Extinction Rebellion Magyarország, a Felelős Gasztrohős, a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány, a Fridays for Future, a Háztartásom Hulladék Nélkül és a Tudatos Vásárlók Egyesülete mérlegelte. Gáspár Judit és Matolay Réka science shoposként arra invitálta a kutatókat és a civileket, hogy álmodozzanak a számukra ideális kutatás hogyanjáról, a részvétel és bevonódás mikéntjéről és mértékéről, annak nyitottságáról.
És hogy mi a kutatási eredmények megvitatásának mérlege? A résztvevők alapvetően megerősítették és mint Veress Tamás fogalmazott: tovább gazdagították a kutatást.