A rendezvényen 18 afrikai, európai és amerikai tudós vett részt, hogy megvitassák a rendkívül ellentmondásos, strukturális kiigazítási programok (Structural Adjustment Programs, SAP) témáját, amelyeket a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a fejlődő és szocialista országokkal szemben az 1970-es évektől az 1990-es évekig hajtott végre. A konferencia ezen programok ügynöki szemszögével foglalkozott, s kérdésként felmerült, hogy valóban a Bretton Woods ikrek „erőltették-e” őket, vagy inkább nemzeti szinten és a pénzügyi intézmények követeléseitől függetlenül hajtották végre.
A konferencián bemutatott előadások az SAP-k által okozott gazdasági következményekre is reflektáltak, nevezetesen arra, hogy azok segítettek-e a szegény országoknak a negatív fizetési mérlegük és makrogazdasági helyzetük kiigazításában.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy e programok öröksége, akárcsak hatásuk, vegyes: egyes országokban az SAP-k segítettek az egyensúlyhiányok helyreállításában, máshol viszont súlyosbították a társadalmi feszültségeket és a szegénységet. Ezek az eredmények alapján át kell értékelni az ortodox narratívák egy részét, amelyek a Bretton Woods ikrek szerepét jellemezték a „neoliberális globalizáció” megjelenése során, és új lehetőségeket nyitottak a politikai gazdaságtan és a globális kapitalizmus története szempontjából kulcsfontosságú témával kapcsolatos jövőbeli kutatások előtt.
A konferencia szervezői Federico Pachetti (Budapesti Corvinus Egyetem, Magyarország) Jonas Kreienbaum (Freie Universität Berlin, Németország) és Eva-Maria Muschik (Universität Wien, Ausztria) voltak.