Terült asztalkánk, és ami mögötte van

Valószínűleg neked is ismerős a híres népmesei mondás: “Terülj, terülj, asztalkám!” A mesében így varázslatos módon ott terem minden, amire az éhes ember éppen vágyik. A valóságban sajnos, ez nem így működik – de vajon mi van a tányérunk és a termőföld között?

2023 januárjában is megrendezték a Budapesti Corvinus Egyetemen már hagyománnyá vált Kutatási hetet, amely minden félév végén lehetőséget ad az érdeklődőknek arra, hogy betekintést nyerjenek a változatos területeken zajló kutatásokba; különböző témájú konferenciákon, előadásokon és workshopokon vehetnek részt.

Hallgatóként többet megtudhatsz a téged érdeklő témákról, megismerheted több oktató kutatási területét, ami akár a szakdolgozati konzulens választásnál is hasznodra lehet, és természetesen a kutatói pályáról álmodóknak is megéri ellátogatni az eseményre. A Kutatási Hét a kutatóknak is értékes alkalom, ahol bemutathatják munkájukat, eredményeiket, melyek kapcsán olyan izgalmas párbeszédek is kialakulhatnak a jelenlévők között, amelyek új szempontokat, továbbgondolási lehetőségeket nyitnak meg a kutatásukban.

A január 23-i kezdőnapon kapott helyet “Az élelmiszer ellátási láncok kihívásai” című előadássorozat is, amelyet Diófási-Kovács Orsolya szervezett, (aki egyben kettő, itt bemutatott kutatásban is részt vesz).

 – foglalta össze a téma jelentőségét Nagy Judit, aki a Jámbor Zsófiával közös, “A hazai élelmiszeripari ellátási láncok ellenállóképességének vizsgálata a dinamikus képességek kontextusában” című kutatást mutatta be. A jó hangulatú, gondolatébresztő kérdésekkel színesített, közvetlen hangulatú eseményen öt kutatással ismerkedhettek meg az érdeklődők.

A digitalizáció szerepével folytatta Diófási-Kovács Orsolya, aki a “Digitalizáció szerepe a fenntartható élelmiszer-hálózatok kialakításában – Farm2Fork disztribúciós csatornák vizsgálata” című, Lengyel Elizabeth-tel közösen készített kutatásuk első eredményeit osztotta meg a résztvevőkkel. Kutatási kérdésükben arra voltak kíváncsiak, mi a szerepe a digitalizációnak abban, hogy a termék eljut a termelőtől a fogyasztóhoz. Ezt az üzleti modell, a disztribúciós struktúra és a használt digitalizációs megoldások mentén vizsgálták, illetve a fenntarthatósági szempontokra is kiemelt figyelmet fordítottak, mivel, mint mondták, „aki termelőtől szeretne vásárolni, az valószínűleg azért, mert vagy egészséges szeretne lenni, vagy környezettudatos”. De vajon megvalósul-e ez a szempont? Eredményeik azt mutatják, hogy nem teljesen. A többi vizsgált (európai) országhoz képest Magyarország megkérdőjelezhetőbbnek mutatkozott a fenntarthatóság tekintetében, például az online termelői piacok vizsgálatakor is, illetve ahol forprofit szervezetek érdekeltek, ott jobban háttérbe szorulnak a fenntarthatósági szempontok. A digitalizáció, ahogy Diófási-Kovács Orsolya fogalmazott, „még gyerekcipőben jár” az ellátási láncok ezen területén, így bőven tartogat fejlődési lehetőséget.

„Felmerülhet a kérdés, hogy mi az, hogy helyi, meg mi az, hogy termelői” – indította előadását egy egyszerűnek tűnő, mégis izgalmas kérdéssel Török Áron, aki “A termelői piacok gazdaságtana – gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság” címmel mutatta be Maró Zalán Márkkal és Maró Grétával közös kutatását. (A választ a 2005. évi CLXIV. törvény tartalmazza.) A kutatás első, itt ismertetett részében a bibliometric review módszerével dolgoztak, amely nagyon részletes szakirodalom-feldolgozást jelent, ők háromezres kezdeti adatbázist szűkítettek le. Az eredményekből különböző számításokat végeztek, így kiderült például, hogy a témában főként az USA, Kanada és Kína dominál a szerzők munkahelyét tekintve, az EU-s országok közül pedig a dél-európai országoknál lelhető fel a téma, de Magyarországon is találni publikációkat. Megvizsgálták a terület kulcsszavait, ezek meghatározó időszakait, és létrehoztak egy „thematic map-et” is, amelyen látható, mely témák tűnnek el éppen, melyek kerülnek előtérbe, mik az alaptémák és így tovább.

Az egyetemi hallgatók szeme felcsillanhat Maró Gréta, Török Áron, Maró Zalán Márk és Czine Péter témájának hallatán, akik az egyetemisták és a termelői piacok kapcsolatát vizsgálták Magyarországon. Az eredményeket Maró Gréta ismertette. A motivációk kapcsán kiemelte, hogy bár az egyetemisták nem tipikus vásárlói a termelői piacoknak, a tipikus vásárlók egyik jellemzője már igaz rájuk: a magasabb képzettség. Kérdőíves kutatásából kiderült, mindenképpen van igény termelői piacra az egyetemi campusokon, ami egyébként egy másik kérdés során a piaclátogatás legfőbb akadályaként megjelölt távolságra is megoldást jelenthetne. A témának az USA-ban már nagyobb hagyománya van, így láthatóak az előnyök: segíti a fenntarthatóságra nevelést, növeli a termelők megbecsültségét, és a tanulók is friss, egészséges ételeket fogyaszthatnak.

Az eseményt Freund Anna zárta a “SchoolFood4Change projekt bemutatása és a Fenntartható közétkeztetés és a rövid ellátási láncok kapcsolatának vizsgálata” című előadással, amelyen Diófási-Kovács Orsolyával közösen dolgoznak. Céljuk, hogy az EU 13 országából származó gyakorlati példákon keresztül feltérképezzék a közétkeztetés fenntarthatóságát, üzleti modelljeit és az ellátási láncok rövidségét, majd ajánlásokat készítsenek a fejlesztésre, mely a SchoolFood4Change projekt keretében valóra is válik a 2022-26-os időszakban. A közétkeztetés egy ellátási hálózatnak mondható, hiszen a termelőkön és a diákokon kívül számos más stakeholder (pl. önkormányzatok, közbeszerzés, iskolák vezetése, étkezési szolgáltató stb.) is jelentős befolyással van a folyamatra és annak eredményére.

Írta: Dobos Eszter; Borítókép: Hegedűs Krisztián

A cikk először a Közgazdász Online-on jelent meg.